-Courtney, kellj fel. -hallok meg egy hangot amiből azt szűröm le, hogy Lena megint korábban kelt fel mint én. Lassan kinyitottam a szemem, és voalaa... az említett személy állt az ágyam mellett arra várva, hogy kikeljek onnan.
-Neked is szia. Mi szél hozott? -kérdeztem majd felültem az ágyamban.
-Az, hogy nem szeretném hogy kirúgjanak amiatt hogy megint bealszol mint tegnap. Másfél óra múlva indulunk a munkába, szóval még van időd készülődni. Indulás. -utasított.
-Ah de rendes vagy. -mondtam majd kipattantam az ágyból és a ruhásszekrényemhez rohantam. 2 perces válogatás sikerével ki tudtam választani a "megfelelő" ruhát.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Nem is vacakolódtam tovább, elindultam kifelé majd Lenaval autóba ültünk, hogy aztán időben odaérjünk. Nem az hogy elkéstünk, hanem, hogy túl korán jöttünk. Körülbelül 40 perccel a nyitás előtt léptünk át az ajtón. Yass, várhatunk... méghozza elég sokat. A főnökkel egy szobában, úgyanazt a levegőt szívni, ki van a tököm ezzel az állással. Nyitásig legalábbb mindenre felkészülhetünk. Lelkileg és agyilag is.
-Wow lányok... -jött oda elénk a főnökünk- Ma elég koraiak vagytok.
-Mivel nem akartunk késni. -vettem fel a flegma stílusom- De ha kell el is mehetünk! -indultam az ajtó felé.
-Courtney! Nem megyünk el és viselkedj mert elveszted a munkádat. -húzott vissza Lena majd parancsolgatni kezdett.
-Rendben. -mondtam majd bementem a konyhába a helyemre. Körülbelül másfél óra ücsörgés után kezdtek el jönni a vendégek. Elkezdtem kihordani a kaját, felvettem a rendeléseket. Hirtelen megláttam egy olyan személyt akire nem számítottam. -Hát te? -kérdeztem meglepedten.
-Kajálni jöttem. -felelte. Jó hát ez tényleg hülye kérdés volt, mert az ember minek mehet étterembe ha nem kajálni?
-Mindennap itt kajálsz? -álltam továbbra is.
-Nem, tegnap tetszett meg a hely, úgy gondoltam ma is itt ehetnék. De lehet rendszeresen fogok ide járni. -mosolyodott el.
-Értem. Hát fura a dolog, de mindegy. Mit szeretnél? -vettem elő a füzetem és a tollam. Felvettem a rendelésés. -Rendben. Egy pillanat és hozom is! -futottam be a konyhába a rendeléssel.- Lena! Ross megint itt van! -suttogtam oda a barátnőmnek aki egyből tátott szájjal meg tágra nyílt szemekkel jött oda hozzám.
-Hogy mi a fene? -nézett úgy mint aki szellemet lát.
-Igen. De azt mondja, hogy csak kajálni jött, de szerinte rendszeresen fog ide járni. -hadartam.
-Tetszel neki! -csapta össze a kezeit.
-Dehogyis. Csak ízlik neki a kaja, nem miattam van itt. -zavarba jöttem, mert még egy fiúnak sem tetszettem még.
-Szerinted most miért próbál téged nézni? -mutatott Rossra mire fordultam egyet a tengelyem körül és Rosst láttam meg aki szemeivel engem keres, legalábbis úgy hogy senki ne tudja észre venni tettét. Oké, mostmár én is biztos vagyok benne, hogy tetszem neki.
-Oké. -fordultam barátnőm felé- Ezzel a helyzettel tenni kéne valamit. -adtam ki a parancsot.- Várjál... megvan még a cetli amin a telefonszáma volt? -kérdeztem.
-Azt hiszem visszaadtad neki.
-Tényleg. Akkor meg kell várnom amíg új telefonszámot ad. -jöttek az ötletek. Nem is kellett gondolkoznom mert maguktól jöttek.
-Így van. Viszont szerintem ki kéne vinned a kajáját. -nevette el magát Lena. Elkaptam az ennivalót majd mosolyogva mentem ki Rosshoz.
-Köszönöm szépen. -mondta mosolyogva.
-Egészségedre. -letettem az ételt a fiú elé, majd visszafelé kezdtem sétálni.
-Courtney! -kiáltott utánam Ross.
-Hm..? -fordultam felé.
-Még mindig nem kéred a telefonszámom? -emelte fel a cetlit az asztalról. Hirtelen nem tudtam, hogy mit mondja vagy csináljak.
-Hát... szükségem van egy jó kis beszélgetésre, szóval elfogadom. Majd hívlak ha otthon leszek, aztán megbeszélhetünk egy talit ahol megismerkedhetünk. -mondtam majd átnyújtotta a cetlit én pedig elvettem. Mosolyogva sétaltam vissza a konyhába ahol Lena az ajtónál állt, azaz mindent figyelt.
-Úramisten! -nézett a cetlire.- Megadta? Elfogadtad?
-Igen. -feleltem mosolyogva.- Majd felhívom és megbeszélünk egy talit ahol megismerkedünk egymással.
-Szurkolok! -kezdett el ugrálni.
-Én is. -pirultam el.
***
Este miután megfürödtem, befeküdtem az ágyamba és tárcsáztam Ross-t.
Ross: Igen tessék?!
Én: Szia Ross! Courtney vagyok!
Ross: Oh szia Courtney! Örülök, hogy hívtál!
Én: haha én is örülök, hogy felvetted! Na és mikor szeretnél találkozni? És mellesleg hol?
Ross: Mondjuk... Az étterem előtt van egy park. Ott jó lenne nem?
-Holnap az étterem előtti parkban találkozunk! -mondtam, örömömben pedig már elkezdtem ugrálni az ágyon. Kábé 3 percen keresztül ugráltam mint egy 5 éves, de a végén màr kifáradtam ezért lefeküdtem.
-Na akkor én megyek is, pihend ki magam mert holnap nagy napod lesz. -mondta Lena majd kisétált. Én köszönés nélkül aludtam el. Nem tudtam màsra gondolni mint, hogy holnap találkozom Rossal. Igaz nekem nem jön annyira be, mint én neki, de lehet hogy a tali után majd jobban megismerem és jobban megtetszik.
