-Menjetek ki..- suttogtam leengedve eddi a párnát szorító kezem.
Nem akartam, hogy akárki is lásson ennyire összetörten. Olyan voltam akár egy előhalott. Testben jelen, de lélekben nem.
-De mi csak segí..- kezdték ám hanguk hirtelen eltompult miközben fejemben egy élés sikoly alakult ki.
Fejemhez kapva kezdtem rázni azt.
Már azt hittem megsüketülök,mikor abba maradt.
Zihálva kapkodtam a levegőt. Megörültem. Mostmár teljesen biztos hogy megőrültem..Épp eszű emberrel nem történe ilyen, és nem is.történik.
*pár hét elteltével*
Az elmúlt hetekben a srácok egy percre sem hanytak magamra, mindig ott volt mellettem valaki, még mosdóba sem mehettem úgy el hogy ne jött volna el velem az egyik. Egy nap próbáltam megszökni, de két nap elteltével megtaláltak és újra itt kötöttem ki. Belekellett törödnöm, ez az új otthonom. A szüleim nem keresnek. Barátaim nem is voltak így miattuk sem kell aggódnom.
Mostmár új családom van ha mondhatom ezt így. Egy család, aki elfogad olyannak amilyen vagyok, aki vigyáz rám. Egy család szerető tagokból akik nem más mint Ashley,Jake, Jinxx, és Cc.
Jogos a kérdés hol marad a kékszemű..Andyvel azóta sem beszéltünk túl sokat, csak amennyit muszály volt. Tudja, hogy amit tett, az nem a legjobb cselekedete volt és nem is időzített kifejezetten jól. Már nem haragszom rá..de eddig sem haragudtam igazán. Talán csak kellett idő,hogy felfogjam mi is történt.
A démonjaimról pedig csak annyit,hogy egyre erősebbek de ritkán jönnek elő, főképp csak akkor ha egyedül vagyok. Viszont ez nem igen történik meg a fiúk miatt, így miattuk már nem kell agódnom!
-Azeylea! Beszélnünk kell.- legyeztek előttem kizökkentve gondolatmenetemből.
-Jövő héten lesz egy koncertünk, azonban szeptember elején indulunk turnézni..-kezdték
Oh..akkor most jön az, hogy már nem tudtok rám vigyázni?-kérdeztem magamban- Hogy most majd elkell mennem kitudja hová? Újra egyedül kell maradnom?-gondoltam ekkor viszont nem várt dolgot mondott.
-Magunkkal vinnénk!
