Wrong Crowd

3.

Mikor megérkeztünk Ádámékat rögtön letámadták fényképért aláírásért. Mi meg addig rendeltünk. Úgy döntöttünk hogy, fent eszünk de Noémiékra megint csak nem számítottunk. Próbáltunk úgy mozogni hogy, ne vegyenek minket észre de nem nagyon sikerült.
-Napsii!-nyávogott megint.
-Tessék?-kérdeztem.
-Minek ennyi kaja egyedül fogjátok meg enni? Meg ne hízzatok.
-Nem fognak.-szólt közbe Ádám.
-Mi a probléma?-lépett közénk Gera is.
-Úristen.-suttogtták Tamiék.
-Napsi, nem ülünk le már fáj a lábam.
-De.-mosolyogtam rá.-Sziasztok!-köszöntem el Tamiéktól.

-Hello.-mondták elképedve.-Ádii, csinálhatok veled egy képet?-kérdezte nyávogva Noémi.
-Persze.-mondta kedvesen Ádi.
Meg csinálták a képet de, Noémi még mindig nem akart lekopni.
-Kicsi lány most, már kérlek kopj le.-ment oda Gera. Koppant, nagyot.
Sértődötten ment el a helységből mi meg, Adélal csak nevettünk.
-Hallod, ez a lány levakarhatalan.-mondta meg gyötörten Ádám.
-Ez még az enyhébb változata.-suttogtam.

-Tessék?-kérdezték egyszerre.

-He?

-Mit mondtál az előbb?-kérdezgetett tovább Gera.

-Semmit.-mondtam már ingerülten.

-Oké, oké nyugi.-mentegetőzött.
Miután megettünk mindent, elmentünk a várhoz sétálni.
Le mentünk a tóparthoz sétálni és beszélgetni.Adél, Gera és Ádám előre mentek én meg, le ültem egy padon. Néztem a tóban a vissza tükröződött csillagokat és a holdat. De megzavartak.
-Miért voltál ingerült az étteremben?-kérdezte Ádám.

-Nem voltam.-válaszoltam egyszerűen.-Na jó, bocsánat. Noémi miatt. Egyszerűen az a csaj maga az, ördög és ezt más is meg mondhatja.-mondtam már a sírás szélén.
-De miért?-kérdezte értetlenül Ádám.
-Nézd meg a kezemet.-mondtam.
Amikor megfogta nagyon-nagyon fájt.
-Napsi ez be van kékülve! Tudod mozgatni?!-szólalt meg aggodóan.
-Nem nagyon.-mondtam.
-Jó elmegyünk a kórházba.-mondta és elvitt a kórházba.