Luna szeretett templomba járni. Szerette a miséket és egészen megkedvelte a papot. Ez az érzés mégse volt elég erős ahhoz, hogy itt tartsa őt bezárva. Így hát amikor a mise elkezdődött feszülten figyelte Bella mikor kezdi a színészkedést. Hosszú percek teltek el és még mindig semmi. Minden ugyan olyan mint amilyen minden vasárnap lenni szokott. Ugyan az a kórus, ugyan azok az emberek ülnek ugyan azokon a helyeken. Luna majd felrobbant az idegességtől amikor meghallott egy sikolyt. Meddaline hangja volt és a földre összeesett Bellát bámulta hatalmas, könnyes szemekkel.
A szívbajt hoztad még rám is!
Luna kiengedett egy halk sóhajt és a kába Bellához lépett. Reaper atya aggódó arccal rohant oda az összeesett lányhoz és vizsgálni kezdte.-Jaj kedvesem, maga fehér mint a fal. Kísérjétek ki a friss levegőre gyerekek és ha azután is szédülnél kérlek, azonnal keress fel engem.
Bella csak bólintott Weni pedig a kezét fogva kísérte ki a hatalmas templom szomorú falai közül. A levegőre kiérve becsukták maguk után az épület nehéz ajtaját és a hátsó sírkerthez siettek. Weni előhúzott az egyik bokor mögül egy dobozt. Kinyitották és sorban felkapták a benne fekvő csizmákat. A hófehér kopott lábbelit szinte áldás volt felvenni a kényelmetlen ünnepi cipő helyett.-Készen álltok? – Luna egyenként belenézett mindegyikük szemébe. A szíve majd kiugrott a helyéről annyira izgult a szökés gondolatától.
-Persze- a válasz egyszerre jött. Luna mosolyogva bólintott egyet és futásnak eredt egyenesen az állomás felé. A többiek követték és halk zihálással rohantak a cél felé. A rengeteg színtelen, kopott ház sorban eltűnt mellőlük és kiértek a várost körülvevő erdőbe. A fák még itt is kopott színükkel csúfították az egyébként is ronda város látképét. A vasútállomás az erdő szélén állt. Sípolás ütötte meg a fülüket és elöntötte őket a pánik.
A vonat indul.
Gyorsabban kezdtek rohanni mint azelőtt bármikor és végre megpillantották az állomás kupolás épületét. A síneken pedig ott állt a régi kopott vonat. A vonat aminek Luna jobban örült mint bármilyen ajándéknak.
Újabb sípolás.
A négy gyerek elérte a vonatot. Felkapaszkodtak rá és beszálltak. Átvágtak az éppen bepakoló embereken és a leghátsó kocsiba siettek ahol a nagyobb bőröndöket és nehéz csomagokat tartották. Jegy nélkül pedig a legjobb hely elbújni az ellenőrök elől.
Bekucorodtak egy hatalmas bőrönd mögé és képtelenek voltak lemosni a vigyort az arcukról.-Megcsináltuk- Meddaline döbbent hangja szinte megijesztette Lunát. Med tényleg nem hitt abban, hogy sikerülni fog.
-Meg. Azt hiszem tényleg sikerült – Bella szinte pattogott izgatottságában.
Néhány perc múlva pedig már mind a négyen mélyen aludtak.
YOU ARE READING
Egy Perc
Fantasy„Gyermek" létemre szánalmasnak tűnhet, hogy miken jár az eszem. Talán csak túl sokat unatkozom, azért fordulnak meg ilyen, egészen különös dolgok elmém különdöző részeiben.Bolondnak gondolhat, de kérem , hallgasson meg és jól figyeljen. Feltehetek...