Egy Perc

3.

Luna szeretett templomba járni. Szerette a miséket és egészen megkedvelte a papot. Ez az érzés mégse volt elég erős ahhoz, hogy itt tartsa őt bezárva. Így hát amikor a mise elkezdődött feszülten figyelte Bella mikor kezdi a színészkedést. Hosszú percek teltek el és még mindig semmi. Minden ugyan olyan mint amilyen minden vasárnap lenni szokott. Ugyan az a kórus, ugyan azok az emberek ülnek ugyan azokon a helyeken. Luna majd felrobbant az idegességtől amikor meghallott egy sikolyt. Meddaline hangja volt és a földre összeesett Bellát bámulta hatalmas, könnyes szemekkel.
A szívbajt hoztad még rám is!
Luna kiengedett egy halk sóhajt és a kába Bellához lépett. Reaper atya aggódó arccal rohant oda az összeesett lányhoz és vizsgálni kezdte.

-Jaj kedvesem, maga fehér mint a fal. Kísérjétek ki a friss levegőre gyerekek és ha azután is szédülnél kérlek, azonnal keress fel engem.
Bella csak bólintott Weni pedig a kezét fogva kísérte ki a hatalmas templom szomorú falai közül. A levegőre kiérve becsukták maguk után az épület nehéz ajtaját és a hátsó sírkerthez siettek. Weni előhúzott az egyik bokor mögül egy dobozt. Kinyitották és sorban felkapták a benne fekvő csizmákat. A hófehér kopott lábbelit szinte áldás volt felvenni a kényelmetlen ünnepi cipő helyett.

-Készen álltok? – Luna egyenként belenézett mindegyikük szemébe. A szíve majd kiugrott a helyéről annyira izgult a szökés gondolatától.

-Persze- a válasz egyszerre jött. Luna mosolyogva bólintott egyet és futásnak eredt egyenesen az állomás felé. A többiek követték és halk zihálással rohantak a cél felé. A rengeteg színtelen, kopott ház sorban eltűnt mellőlük és kiértek a várost körülvevő erdőbe. A fák még itt is kopott színükkel csúfították az egyébként is ronda város látképét. A vasútállomás az erdő szélén állt. Sípolás ütötte meg a fülüket és elöntötte őket a pánik.
A vonat indul.
Gyorsabban kezdtek rohanni mint azelőtt bármikor és végre megpillantották az állomás kupolás épületét. A síneken pedig ott állt a régi kopott vonat. A vonat aminek Luna jobban örült mint bármilyen ajándéknak.
Újabb sípolás.
A négy gyerek elérte a vonatot. Felkapaszkodtak rá és beszálltak. Átvágtak az éppen bepakoló embereken és a leghátsó kocsiba siettek ahol a nagyobb bőröndöket és nehéz csomagokat tartották. Jegy nélkül pedig a legjobb hely elbújni az ellenőrök elől.
Bekucorodtak egy hatalmas bőrönd mögé és képtelenek voltak lemosni a vigyort az arcukról.

-Megcsináltuk- Meddaline döbbent hangja szinte megijesztette Lunát. Med tényleg nem hitt abban, hogy sikerülni fog.

-Meg. Azt hiszem tényleg sikerült – Bella szinte pattogott izgatottságában.
Néhány perc múlva pedig már mind a négyen mélyen aludtak.