Kivételesen nem Luna volt az első aki felkelt a vonaton. Bella és Weni már halkan beszélgettek mellette. Bella felé fordult és elmosolyodott.
-Jó reggelt Luna – a hangja olyan lágy és nyugodt volt. Luna már nagyon rég hallotta ilyennek.
-Sziasztok. Hol vagyunk?
-Nem tudjuk pontosan. Találkoztunk egy lánnyal.
-Mi van? Mégis hol? – Lunát megint kezdte elönteni a pánik. Ha valaki meglátja őket jobb esetben csak lerakják őket a vonatról, rosszabb esetben viszont megkeresik a szüleiket, vagyis az ő esetükben csak a nevelő szüleiket és akkor vissza viszik őket hozzá!
- Nyugi ő is itt utazik. Valahol ott van hátul- Bella három hatalmas bőröndre mutatott. Luna felállt és óvatosan hátra sétált. A bőröndök mögé lépett. Vissza nézett Bellára és értetlenül rázta a fejét. Lehajolt a földre és a felvett valamit. Visszament a többiekhez és ledobta a padlóra az imént felvett tárgyat.Egy kopott kék napló volt fehér vékony kötéllel átkötve és egy arany betűkkel kirakott név állt az elején.
-Venezia Reaper – Weni hangosan felolvasta a nevet és értetlenül nézett Lunára.-Milyen néven mutatkozott be az a lány?
-Violin.
-Akkor mégis miért volt nála egy Venezia nevű lány naplója?
-Miből gondolod, hogy egy napló?
-Miért minek tűnik?
-Egy könyvnek – Bella felébresztette a még mindig alvó Meddalinet és megmutatta neki a naplót.
-Miért nem néztek bele?- Med álmosan dörzsölte a szemét. Luna kinyitotta a naplót és olvasni kezdte.
Néha azért elgondolkodom, mégis mi járhat az emberek eszében. Itt Cun-ben mondjuk nem túl nehéz kitalálni. Itt mindenki ugyan abból él.....
-Van benne egy város.
-Melyik? – Weni izgatottan pillantott a naplóra.
-Cun.
-Cun? Sose hallottam róla – Med vissza feküdt a kopott fapadlóra és a tetőt kezdte bámulni.
-Szerintetek a vonat megáll ott? – Bella felállt, hogy kinyújthassa a lábait.
-Derítsük ki – Luna is felállt és a kocsi ajtajához lépett. Kinézett az apró ablakán és gyorsan kisuhant rajta. A leghátsó utasszállítóba érkezett. A folyosóról nyíló apró kabinok tele voltak emberekkel. Luna próbált keresni egyet amiben kevesebben vannak és nagy nehezen talált is egyet. Kinyitotta az eltolható ajtót és széles mosollyal lépett be. A kopott kanapén egy fiatal fiú ült egyedül. Lunának egyből feltűnt a hegyes füle. Göndör barna haja és kék szeme elbűvölte Lunát. Rá kellett vennie magát a beszédre.
-Jó napot. Elnézést a zavarásért, megtudná mondani, hogy a vonat megáll-e egy Cun nevű városban?
A fiút láthatóan meglepte a kérdés. Egy pillanatra elgondolkodott aztán válaszolt.
-Igen. A következő megálló, de még van legalább egy óra odáig.
-Köszönöm. Még egyszer elnézést, hogy megzavartam – Luna már meg is fordult amikor a fiú újra megszólalt.
-Ne haragudjon meg de szabad megkérdeznem, mégis mi dolga Cun-ben?
Lunát meglepte a kérdés. Aztán eszébe jut a naplón szereplő név.
-Egy régi barátomat látogatom.
-Megmondaná a nevét? Tudja én Cun-ben élek már elég rég óta. Talán ismerem és segíthetek a keresésben.
-A neve?
-Igen. Talán nincs neki?
-De. De van. A neve...Venezia. Venezia Reaper.
A fiú még jobban meglepődött.
-Értem.
-Ismeri?
-Csak a nevét hallottam, de ha találkozom vele megmondom, hogy kereste Miss....
-Luna. Luna Manen.
-Örülök, hogy megismerhetem Miss Manen. A nevem Heaven. Heaven Blue.
-Én is örülök.
Luna bólintott ,kilépett és vissza rohant a többiekhez.Remélem tetszett ha így van írj! ;)
Köszönöm, hogy elfogadtad rendelésem és elkészítetted a borítót ehhez a könyvhöz @VantanaForest. Nagyon tetszik!
Ha kíváncsi vagy Vantana többi munkájára nézz be hozzá!
YOU ARE READING
Egy Perc
Fantasy„Gyermek" létemre szánalmasnak tűnhet, hogy miken jár az eszem. Talán csak túl sokat unatkozom, azért fordulnak meg ilyen, egészen különös dolgok elmém különdöző részeiben.Bolondnak gondolhat, de kérem , hallgasson meg és jól figyeljen. Feltehetek...