Egy Perc

5

Kivételesen nem Luna volt az első aki felkelt a vonaton. Bella és Weni már halkan beszélgettek mellette. Bella felé fordult és elmosolyodott.

-Jó reggelt Luna – a hangja olyan lágy és nyugodt volt. Luna már nagyon rég hallotta ilyennek.

-Sziasztok. Hol vagyunk?

-Nem tudjuk pontosan. Találkoztunk egy lánnyal.

-Mi van? Mégis hol? – Lunát megint kezdte elönteni a pánik. Ha valaki meglátja őket jobb esetben csak lerakják őket a vonatról, rosszabb esetben viszont megkeresik a szüleiket, vagyis az ő esetükben csak a nevelő szüleiket és akkor vissza viszik őket hozzá!

- Nyugi ő is itt utazik. Valahol ott van hátul- Bella három hatalmas bőröndre mutatott. Luna felállt és óvatosan hátra sétált. A bőröndök mögé lépett. Vissza nézett Bellára és értetlenül rázta a fejét. Lehajolt a földre és a felvett valamit. Visszament a többiekhez és ledobta a padlóra az imént felvett tárgyat.Egy kopott kék napló volt fehér vékony kötéllel átkötve és egy arany betűkkel kirakott név állt az elején.
-Venezia Reaper – Weni hangosan felolvasta a nevet és értetlenül nézett Lunára.

-Milyen néven mutatkozott be az a lány?

-Violin.

-Akkor mégis miért volt nála egy Venezia nevű lány naplója?

-Miből gondolod, hogy egy napló?

-Miért minek tűnik?

-Egy könyvnek – Bella felébresztette a még mindig alvó Meddalinet és megmutatta neki a naplót.

-Miért nem néztek bele?- Med álmosan dörzsölte a szemét. Luna kinyitotta a naplót és olvasni kezdte.

Néha azért elgondolkodom, mégis mi járhat az emberek eszében. Itt Cun-ben mondjuk nem túl nehéz kitalálni. Itt mindenki ugyan abból él.....

-Van benne egy város.

-Melyik? – Weni izgatottan pillantott a naplóra.

-Cun.

-Cun? Sose hallottam róla – Med vissza feküdt a kopott fapadlóra és a tetőt kezdte bámulni.

-Szerintetek a vonat megáll ott? – Bella felállt, hogy kinyújthassa a lábait.

-Derítsük ki – Luna is felállt és a kocsi ajtajához lépett. Kinézett az apró ablakán és gyorsan kisuhant rajta. A leghátsó utasszállítóba érkezett. A folyosóról nyíló apró kabinok tele voltak emberekkel. Luna próbált keresni egyet amiben kevesebben vannak és nagy nehezen talált is egyet. Kinyitotta az eltolható ajtót és széles mosollyal lépett be. A kopott kanapén egy fiatal fiú ült egyedül. Lunának egyből feltűnt a hegyes füle. Göndör barna haja és kék szeme elbűvölte Lunát. Rá kellett vennie magát a beszédre.

-Jó napot. Elnézést a zavarásért, megtudná mondani, hogy a vonat megáll-e egy Cun nevű városban?

A fiút láthatóan meglepte a kérdés. Egy pillanatra elgondolkodott aztán válaszolt.

-Igen. A következő megálló, de még van legalább egy óra odáig.

-Köszönöm. Még egyszer elnézést, hogy megzavartam – Luna már meg is fordult amikor a fiú újra megszólalt.

-Ne haragudjon meg de szabad megkérdeznem, mégis mi dolga Cun-ben?

Lunát meglepte a kérdés. Aztán eszébe jut a naplón szereplő név.

-Egy régi barátomat látogatom.

-Megmondaná a nevét? Tudja én Cun-ben élek már elég rég óta. Talán ismerem és segíthetek a keresésben.

-A neve?

-Igen. Talán nincs neki?

-De. De van. A neve...Venezia. Venezia Reaper.

A fiú még jobban meglepődött.

-Értem.

-Ismeri?

-Csak a nevét hallottam, de ha találkozom vele megmondom, hogy kereste Miss....

-Luna. Luna Manen.

-Örülök, hogy megismerhetem Miss Manen. A nevem Heaven. Heaven Blue.

-Én is örülök.
Luna bólintott ,kilépett és vissza rohant a többiekhez.

Remélem tetszett ha így van írj! ;)
Köszönöm, hogy elfogadtad rendelésem és elkészítetted a borítót ehhez a könyvhöz @VantanaForest. Nagyon tetszik!
Ha kíváncsi vagy Vantana többi munkájára nézz be hozzá!