A Repülőn Kezdődött Minden

12.♡

Csöngettek. Rànéztem az óràra.. 10óra van.Kinyitottam az ajtót és megint ott àllt elöttem Nash.

Fekete térdgatya..mint tegnap, fekete trikójàt most bordóra cserélte..a kedvenc színemre..és a tàska ma is ott volt a kezében.
Làttam rajta, hogy valami nincs rendben, láttam hogy történt valami.
Odébbàlltam az ajtóból, hogy be tudjon jönni. Elment mellettem, és leült a kanapéra. Becsuktam az ajtót, odasétàltam, és helyet foglaltam mellette. Az ő irànyàba néztem, két làbamat felhúzva. Nem nézett ràm, nem szólt hozzàm.
-Nash..mi történt? -kérdeztem meg minden bátorsàgomat összeszedve.
-Kiraktak. -vàlaszolt egyszóban, majd mélyen belenézett a szemembe.
-Ruby..megbízhatok benned? -nézett ràm tovàbbra is.
-Igen. -vàladtoltam egyszerűen, mire mindent elmondott magàrol.
-10 éves voltam. -kezett bele.
Nagyon szegények voltunk, így anya elhatàrozta, hogy kimegy Angliàba dolgozni, itthagyva engem és apàmat. Azóta nem làttam. 6 évig minden jól ment. Mivel anyagilag nem àlltunk túl jól, így a nagyszüleimhez költöztunk két évre. Mikor keztünk jól àllni hazaköltöztünk, csak ketten. Majd jött egy levél a postàn. A borítékba egy levél volt, és a vàlàsi papírok. Anyàm megírta, hogy összehàzasodott egy Angliai gazdag faszival, és elvàlt apàmtól.
Itt romlott el minden. Apàm piàlni kezdett. Nem dolgozott, csak ivott. Muszàly volt nekem dolgozni. De a pia nem volt elég neki. Ràszokott a drogra. Itt feladtam, elhatàroztam, hogy én egyedül visszajövök a nagyszüleimhez. Repülöre szàlltam és elindultam. Ugyebàr ekkor talàlkoztunk. Miutàn leszàllt a gép egyböl a hàzukhoz mentem. Elmondtam nekik, hogy mi történt. Mire eszméletlenül megharadudtak, hogy miert hagytam ott. Megmondtam nekik, hogy ide szeretnék költözni, erre csak annyit vàlaszoltak, hogy majd hivnak, de menjek el. Nem volt hol aludnom, két estét elvoltam, aztàn jöttem ide. Ma hívtak fel, azért siettem el reggel. Megmondtàk, hogy hagyjam békén őket, ode nem mehetek. Az anyàmhoz nem fogok menni. Apàmhoz sem. Itt vagyok, 18 évesen, és hajléktalan vagyok.Ma még itt alszok, ha megengeded azàn lesz ami lesz. -làttam, hogy a végén egy könnycsepp gördül le az arcàn. Sosem volt még velem senki ennyire őszinte.
-Nash..sosem volt velem senki ennyire őszinte.Köszönöm, hogy elmondat. Ja igen..ma itt alszol.. és holnap is.. ha kell azutàn is..sőt ha szeretnél ide is költözhetsz. -semmit nem bàntam azok közül amint mondtam az egészet komolyan gondoltam.
-Köszönöm. -közelebb húzott magàhoz és megölelt. Nagyon jól esett az ölelése.

*Nash szemszöge*
Elmondtam neki mindent. A teljes igazsàgot. Nem tudtam, hogy fog reagàlni. Nincsenek baràtaim..talàn 1-2. Szóval az eg3sz sztorit nem tudja senki.
.............Ma még itt alszok, ha megengeded azàn lesz ami lesz. -fejeztem be a történetem.
Kimondva még rosszabb volt, mint végig gondolva. Remélem, ma még itt aludhatok..mert hideg van kint.
-Nash..sosem volt velem senki ennyire őszinte.Köszönöm, hogy elmondat. Ja igen..ma itt alszol.. és holnap is.. ha kell azutàn is..sőt ha szeretnél ide is költözhetsz. -belenézett a szemembe, és tudtam, hogy komolyan gondolja.
-Köszönöm. -nem tudtam màst mondani. Sose tett még értem senki, soha, semmit. De ez nagyon jól esett.
Közelebb húztam, magamhoz és megöleltem. Egyből visszaölelt. Nagyon megnyugtató volt az ölelése. Nagyom szeretek vele lenni. Ott ültünk a kanapén, az arca mellkasomon, a keze a derekam körül. Nem tudtam, hogy jó ötlet-e, de az egyik kezét a csípőjére raktam. Nem szól semmit, szólval remélem nem zavarja.
-Nash? -dee baszki zavarja, de hülye vagyok. Gyorsan felemeltem a kezem, mire ő ràm nézett. Én is rànéztem, akkor vettem észre, hogy kb 5 centi van az arcunk között.
-Igen? -néztem bele a gyönyörű barna szemébe..sose làttam még ilyen szemeket.
-És amikor nem nálam..akkor hol aludtàl? -làttam rajta, hogy félt feltenni ezt a kérdés..de nem tudom miert..
-Hàt vannak kint a tónàl padok -eröltettem egy műmosolyt az arcomra..bólintott egyet majd visszafordult.
Tényleg komolyan gondolta azt, hogy itt lakhatok, vagy csak azért mondta, hogy jobb kedvem legyen?
-ez a kérdés pörgött a fejembe..újra és újra.
-Ruby..-törtem meg a nyugtató csendet, mire ő felém fordította a fejét, gondolom ezzel jelezve, hogy mondhatom
-Azt az ittlakós dolgot
-igen, komolyan mondtam. -vàgott bele a mondatomba.
-de a szüleid megengednék? -néztem rà értetlen fejjel.

*Ruby szemszöge*
-de a szüleid megengednék? -uu ez a mondat fàjt..a SZÜLEID.
-Ha te őszinte voltàl velem én is az leszek veled. Most elmondom az én történetem. -erre csak bólintott egyet.
-16 voltam. -keztem hasonlóan a történetem mint ő.
-Apàm és a bàtyàm Josh, akit talàn még te is làttàl pàrszor, együtt töltöttek egy "pasis" hetet.
Haza fele tartottak, amikor egy autó nagy sebeséggel beléjük jött. Apa még a helyszínen meghalt, Josh pedig rà egyhétre a korhàzba. Nagyon rossz àllapotba kerültem. Szinte depredsszióba estem. Nem foglalkoztam màr semmivel. A baràtaim is elhagytak. Anyàm màr szarik ràm. Nem szeret velem lenni, mert ràjuk emlékeztetem, és a külsőmet sem díjazza. Most kitalàlta, hogy a nyarat Angliàban tölti a baràtőjénél, engem pedig itt hagy, idegen helyen, baràtok nélkül, tök egyedül.