A Repülőn Kezdődött Minden

33.♡

Felszaladok a szobámba, majd levetem magam az ágyra.
A könnycsatornáim újra működésbe lépnek. Jobban mint eddig. Most mégjobban fáj. Jobban mint eddig. Felkelek az ágyról és olyat csinálok, amit nem kéne. Megkeresem azt, amit nem kéne.
A pengémet.
A kezembe fogom, majd visszaülök az ágyra. A könnyeimet törölgetem, miközben megfordítom a bal kezem. Már van rajta heg. Nem is kevés. 2 éve ugyanezt tettem. Egy időre sikerült abbahagynom..de most újra. Megint visszaestem.
Ha választhatok, inkább kívül fájjon.
Odaérintem a kezemhez, majd húzok egy mély vonalat. Régen ilyenkor éreztem belül egy fura érzés..talán megkönnyebbülést..mintha egy kő esne le a szívemről..de most nem. Folytattam.
..2..
..3..
..4..
Majd így tovább.
Nem segített. Ez sem.
Leraktam magam mellé az ágyra, majd a fejemet a falnak támasztva sírtam. Éreztem ahogy a vér lefolyik a kezemen. És láttam, hogy a takaróm beszívja.
Újra megtettem.
És ez mégjobban elszomorított.
Csalódtam Nash-ben, Adamben, és magamban is.
-Ruby? -ne. Adam halk hangja szűrődik át az ajtón.
-Bemehetek? - kérdezi suttogva.
-Kérlek ne gyere be. -válaszolom erőtlenül. Nem láthat meg így. Eltakarnám a kezem, de nincs erőm ahhoz, hogy megmozduljak.
Nem akarom látni, és nem akarok vele beszélni.
-Ruby.. te.. sírsz? -nincs erőm válaszolni. Csak megrázom a fejem. De ő ezt úgysem látja.
-Bemegyek. -mondja mostmár normális hangerővel.
Kinyitja az ajtót, majd rámnéz. A tekintetét a keze és az arcom között váltogatja. Én ennyi voltam.

*Adam*
Megijedtem amikor hallottam a hangján, hogy sír.
-Bemegyek. -válaszoltam nyugodtam..de rohadtul nem voltam nyugodt.
Kinyitottam az ajtó és ott ült az ágyon.
Az arcán még folytak a könnyek, és a szeme már vörös volt.
Csak akkor láttam meg a kezét. Csupa vér. Ott ült a lány, akit szeretek teljesen megsemmisülve.
És most megsemmisültem én is..vele együtt. Éreztem, hogy a a szememben a könnyek kezdenek gyülekezni. De én nem sírhatok.
Odasétáltam mellé az ágyhoz, és leültem.
-Mi történt? -nézek mélyen a szemébe.
-Nem akarok róla beszélni. -válaszolja fejcsóválva.
-Mondd el. Kérlek. -törlöm le az egyik könnycseppet az arcáról.
-Nash. -válaszolja halakan majd újra elenged egy újabb könnycseppet.
-Ki az a Nash? -szűröm ki a fogaim között.
Nem válaszol, szóval folytatom.
-Kérlek Ruby, mondj el mindent. Nashről, magadról, mindenről. -fogom meg az ép kezét.

*Ruby*
Láttam Adam arcán, hogy komolyan gondolja. Miért érdekli ennyire? Most őszintén..
De igazából nekem tökindegy. Ha ennyire akarja? Elmondom.
Ennél jobban már nem árulhat el senki. Mostmár mindegy.
Elmeséltem neki MINDENT Nashről..azt, hogy általánosban jártunk, azt, hogy itt aludt, és azt, hogy elárult.
Meséltem nekk anyáról. Hogy régen szeretett, de mar szarik rám.
És végül meséltem neki a balesetről. Olyat is elmondtam, ami Nash-nek nem.
.-és ezért én vagyok a hibás. Miattam haltak meg. Én is tudom. És anya is. Majdnem 16 éves voltam akkor. Anya nem endett el egy házibuliba. De én el akartam menni. Hát megszöktem. Anya késöbb vette észre, hogy nem vagyok a szobámban, és felhívta apát. Apa és Josh együtt elmentek hétvégére, egy olyan apa-fia programra. Mikor anya hívta őket, késő este volt. Egyből kocsibaszálltak és hazaindultak. Apa ideges volt, és gyorsan vezetett. Nem látta a kamiont. -a végére elcsuklott a hangom. Néhány könnycsepp szántotta végig az arcom, de en újból letöröltem.

*Adam*
Én lesokkoltam. Nash, az anyja, az apukája, Josh.
Nincs könnyű élete, az biztos.
Nyugtatgattam egy ideig míg végre abbahagyta sírást.
-Neked segítség kell. -jelengem ki nyugodt hangon, mire felkapja a fejét.
-Ne,kérlek Adam. Ne szólj senkinek. Ne vigyél orvoshoz. -tiltakozik hevesen. Én nem akartam megijeszteni.
-Nem szólok senkinek, ha te nem szertnéd. Megígérem! De én nem orvosokra gondoltam. Hanem magamra. És Alexáékra. Barátokra. De, ha nem szeretnéd, hogy nekik elmondjuk..akkor megoldjuk ketten. -simítom meg óvatosan az arcát.
-Egyenlőre ne mondjuk el senkinek..! -szipogta halkan, majd megfogta a kezemet.
-Rendben. Menj fürdeni, mosd meg a kezed, én addig kitalálom, hogy mit csináljunk ma. -mosolygok rá. Remélem látja rajtam azt, hogy tényleg segíteni akarok. Csak bólint egyet, kiszed néhány ruhát, és bemegy a fürdőbe..
Az ágyán ülve gondolkodom azon, hogy hogyan tudnék neki segíteni.
Vagy inkább azon, hogy először magamon hogyan tudnék segíteni.
Nash? Most komolyan? Miben jobb mint én? Bár nem is ismerem..de akkor is.
És itt aludt. Nem is egyszer. És..csak alvás, ugye?
Oké Adam, hagyd abba. Elég.
De most eljött az én időm.
Oké, ez most úgy hangzik mintha egy menő szuperhősös filmben én lennék a gonosz aki..jólvan, ezt is hagyd abba.
Na szóval. Először is beszélnem kell vele. Elmegyünk valahova, és beszélhetünk. Aztán, mivel ez a dolog már lassan két éve történt..egy kicsit felejtenije kéne..nem is felejteni, inkább feldolgozni.
Én már csak tudom.
Mivel ő is őszinte volt velem, így én is az leszek vele. De nem ma. Először nekem is össze kell szednem a gondolataimat.
Megzavarva a gobdolkodásomat, kilépett a fürdőből. Egy sötétkék trikó és egy fekete rövidnadrág volt rajta. A haját egy nagy kontyba fogta föl. Jobban szereten ha ki van engedve, de ez is jó áll neki.
Helyet foglalt mellettem az ágyon, majd rámnézett.
-És hogyan tudnál segíteni? -kérdezi félénken, miközben az ujjait tördeli.
Elöttem miért van zavarban?
-Még én sem tudom. De megoldjuk. -fogom meg a kezét, és magamra húzok egy bíztató mosolyt.
- De annyi biztos, hogy a következő napokat, velem fogod tölteni. Most pedig öltözz fel. Elmegyünk. -nagyon jól kitaláltam, hogy elmegyünk. Csak azt nem, hogy hova. Van egy hely, amit meg szeretenék neki mutatni, de azt nem ma.
-Hova megyünk? -és mosolyog. Végre mosolyog.
-Az titok. -amúgy fogalmam sincs.
-Akkor átöltözök. -kel fel az ágyról, majd eltűnik a gardrób szobába.
Na hova menjünk?
Két ötletem van. Pizzéria és cukrászda. Ez a kettő közül, majd dönt ő.
Egy ideig még sikerül gondolkodnom, aztán Ruby visszatér a szobába. Fekete rövid gatya, és egy bordó rövid ujjú van rajta. A lila haja mostmár kiengedve omlik a vállára.
-Mehetünk? -kelek fel én is az ágyról, majd elindulok felé.
-Még kell smink. -jelenti ki majd elindul a fürdő felé.
-Neked nem kell smink, gyere. -húzom ki az ajtón, majd le a lépcsőn, és ki a bejárati ajtón.
-De hova megyüüünk? -kezdi el bökdösni a vállam. Hátra fordulok, majd rámosolygok.
-Rendben. Két ötletem van. Pizzéria vagy cukrászda? -mondd, hogy pizzéria, mondd, hogy pizzéria.
-Legyen pizza. -ezaz, köszönöm. Ez azt jeleni, hogy kaja után el tudom vinni a sétálni a Presumpscot folyó mellé. Ami amúgy rohadt jó hely. Csak egy gond van. Oda kocsival kell menni. A kocsikulcs meg a szobámban van. Ami messze van. Aah..
-Akkor sétáljunk vissza a kocsi kulcsért, és utána indulhatunk is.