A Repülőn Kezdődött Minden

42.♡

*Adam*
Rubyt átkarolva keltem fel. Sosem volt még ennél jobb reggelem. Még egy ideig így feküdtünk, majd feloldottam a telómat, hogy megnézzem az időt. 11:30. Ruby pontosan egy óra múlva találkozik Alexával. Fel kéne keltenem..
De nem akarom..
Olyan jó így..
És olyan aranyos.
De muszáj..
-Ruby. -suttogom halkan a füléhez, de nem reagál. Szóval megpróbáltam mégegyszer.
-Adam. -motyogta álmosan, majd felémfordult és átölelt.
Óvatosan átraktam rajta a kezem, és apró köröket kezdtem írni az oldalára.
-Kelj fel. Nem sokára találkozód van. -mondtam megint suttogva.
-Fent vagyok. -motyogta, majd megfogta a kezemet.
Ha teljesen úgy viselkedünk, mintha együtt lennénk..akkor miért nem vagyunk együtt?
Ezt nagyon meg kéne oldanom..
-Hány óra? -kérdezi álmosan, majd felül. Miután elmondom neki, hogy nagyon késő van, kómásan sétál ki a fürdőben.
Nekem is sikerül kikászálódnom az ágyból, majd eljutni a konyháig.
Csináltam 2 kávét, mire Ruby már kijött a fürdőből, szóval most én mentem be. Szokásos reggeli teendők után, visszamentem.
Addigra már a reggeli is az asztalon volt.
-Szóval mi a mai program? -néz fel rám aranyosan, majd beleiszik a kávéjába.
-Fél óra mulva találkozol Alexával, elmentek vásárolni, utána meg bepakolunk az útra. -pillantottam rá két korty között.
-Akkor szerintem én megyek is öltözni. -berakja az edényeket a mosogatóba, majd eltünik a lépcső irányában.

*Ruby*
Amikor beléptem a szobámba minden pont úgy hevert, ahogy akkor hagytam. Ledermedve bámultam..
Majd rápillantottam a kezemre, ami még mindig be volt kötve..
Mély levegőt vettem, majd besétáltam a gardróbszobába..Nyugodj meg Ruby. Minden oké.
Leültem a középen lévő székre, és a ruhákat néztem.
Mi a szart vegyek fel?
Körülnézek, és tényleg mindenhol csak fekete cuccok vannak. Igazábol imádom őket, de olyan lehangolóak..
Végül kiszedtem egy aránylag világos farmer rövidnacit és egy "sötét"lila trikót..ez volt a legvilágosabb összeállításom..
Gyorsan magamrakaptam, majd anélkül, hogy az ágyra néztem volna, visszasiettem a földszintre.
-Ilyen hamar kész lettél? -fordul meg Adam, majd végig néz rajtam.
-Gyors vagyok. -mosolygok rá tenyérnyi vigyorral.
-Gyönyörű vagy. -lép egy lépéssel közelebb. Érzem, hogy elpirulok, ezért a földet kezdem figyelni..
De tudom, hogy még közelebb jött.
Óvatosan megérinti az államat, szóval szembe nézek vele.
Egyenes a szemébe.
-Olyan aranyos amikor elpirulsz. -húzódik mosolyra a szája, ami engem is erre késztet.
-Nem is. -pillantok le, hol a földre, hol vissza a gyönyörű zöld szemeibe.
-De igen. Én tudom. -hajol egyre és egyre közelebb. Érzem, hogy a szívem kiugrik a helyéről..de én nem merek mozdulni. Csak meredtem nézek rá továbbra is.
És megint megijedtem.
Megint elrontottam.
Tenyeremet gyorsan a mellkasára tettem, majd eltoltam magamtól.
Zavartan néztem szét magam körül, de semmi képpen sem rá.
Nem tudtam mit csinalni, vagy mit mondani.
-Öhm. Köszi, hogy elmosogattál. -bökök a mosogatóban levő tiszta edények felé.
Mekkora idióta vagyok..szánalmas.
-Aha. Ja. Szívesen. -túr idegesen a hajába, majd hátat fordítva nekem leül a szélkre, majd előveszi a telefonját.
Akkora idióta vagyok.
Én is pont annyira szerettem volna, mint ő.
Én..annyira szeretem őt. Még magamnak is nehéz bevallani.. De ez van.
Nem tudok, nem rá gondolni.
Most ahogy ott ül a széken, és tetteti, hogy telefonozik..pedig látom, hogy nem..
Mindent elbasztam.. Eddig minden próbálkozását elutasítottam. És nem tudom, hogy miért.
Hiszen..én szerelmes vagyok belé.
De.. félek..
És lehet, hogy én is tetszem neki..vagy tetszettem..de ezzel mindent elrontottam.
Az ajtócsengő hangja szakítja félbe a "gondolkodásomat", látom hogy Adam meg sem mozdul, szóval nehéz léptekkel indulok el az ajtó felé. Kinyitom az ajtót, és Alexával találom szembe magam.
-Szia Ruby indul...Minden oké? -szakítja félbe a mondandóját, amikor rámnéz.
-Öhm igen. Miért ne lenne az? -kérdezem zavartan, össze-vissza nézelődve.
-Mert hófehér vagy. -néz rám aggódóan.
-Ja..csak megijedtem a..csengő miatt. -mondom ki az első hazugságot ami eszembe jut..
-Ja..akkor jo. Indulhatunk? -mosolyog 1000 wattos vigyorral.
-Persze. -mondom, majd felkapom a táskám.
-Szia Adam. -nézek vissza rá..
-Szia. -válaszolja komolyan, majd ő is rámnéz.
Kilépek az ajtón, majd becsukom magam után. Ezt a "Sziát" pont úgy mondta, mintha most találkoztunk volna utoljára..
-Mi történt köztetek?

*Adam*
-Mi a faszt csinálok? -mondom magamnak, majd felkelek a székről.
Nem találtam alkalmasabb pillanatot arra, hogy bepróbálkozzak?
Egyeltalán..miért próbálkoztam be?
Semmire nem volt jó. Csak hülyét csináltam magamból. Őt meg kellemetlen helyzetbe hoztam.
Nyilván nem akarja, és nem érez úgy, mint én.
Ő nem akkor a legboldogabb amikor együtt vagyunk.
Ő nem gondol rám egész nap.
Ő csak barátként tekint rám.
Ő nem érez úgy, mint én...

Na, sziasztok itt van az igért rész:)
Kicsit rövidebb, de annál érzelgősebb.
Most asszem' nagyon romi hangulatomban vagyok😏❤
Szerinted, mi lesz velük ez után?😱