Szülinap és bőröndök

28 1 1
                                    

Happy birthday to me! Igen, végre eltelt az a két hónap (legalább két évnek éreztem) és megkapom a kocsit. Ami azt jelenti, hogy megyünk nyaralni, ami azt jelenti, hogy hátizsákokkal és bőröndökkel felcuccolt tizenhét és tizennyolc évesek gyülekeznek a házunk elött. Boldi kérésére még szülinapi papírcsákót is felvettek az "utasaim"

Otthon még pizsiben voltam, de valaki nagyon lógott a csengőn, úgyhogy lekászálódtam a nappaliba és kinéztem az ablakon. A srácok voltak azok, úgyhogy beengedtem őket és kértem húsz percet, hogy rendbe hozzam magam.

Elvileg a terv szerint úgy lett volna, hogy eljönnek hozzánk, majd együtt elmegyünk a papához és elvisszük a kocsit, majd goodbye Budapest. Nos, végül is rájöttem miért jöttek ilyen korán. Míg én átöltöztem meg lezuhanyoztam, addig ők "előkészültek" Igen, a szülinapomra.

Mikor végeztem a bőröndömmel és táskámmal a nappaliba igyekeztem.

- Boldog szülinapot! -Kiabálták kórusban a barátaim és konfettit dobtak felém.

Amíg anyáék behozták a tortám (jé, nem tudtam, hogy torta is lesz) addig Alexék rákezdtek a jól ismert dalra. Ez a nap más, mint a többi... kicsit sem volt ciki, á nem! Főleg úgy, hogy Boldi közben videózott is.

Mindenki evett egy szelet tortát, majd átadták az ajándékokat. Anyáék pénzt adtak az útra, Rami egy gumikacsás nyakláncot (ezen jót nevettem) Zsófi egy 15.000 Forintos ajándék utalványt egy ruhaboltba, Csabi egy könyvet (és hozzá tette, hogy kell egy kis "hasznos" dolog is nekem) Alex és Boldi közösen hozott össze nekem valamit. Azt mondták út közben megkapom. Hm... miért van az, hogy egy kicsit megijedtem attól, hogy nem tudom mit terveznek.

Mikor vége lett a szertartásnak elindultunk gyalog a papához. Csak végig kell menni az utcán majd befordulni a következőbe. A fiúk mind sporttáskákat cipeltek a hátukon, de mi lányok inkább bőröndöket húztuk. Nem unatkoztunk az úton, egész végig Boldinak könyörögtem, hogy törölje már ki azt a hülye videót amit a szülinapomról készített. Végül is abban egyeztünk meg, hogy megtarthatja "emlékbe" csak ne tegye fel a közösségikre.

Nagypapa házához érve becsöngettünk. Papa boldogan felköszöntött, adott két puszit és mehettünk a garázsba. A kocsi indulásra készen állt. Hátulra bepakoltuk a bőröndöket meg a sporttáskákat. Csabi beült a vezető ülésbe, Zsófi pedig mellé (egyértelmű volt, hogy ő ül csabi mellé, hisz nála van a térkép)
Én ültem hátra, mellém pedig Alex (nem vállaltam be, hogy Boldi üljön mellém) Szóval Boldi a bőröndöknél fog utazni. És, hogy ez biztonságos és legális? Ööö... fogalmam sincs, de szerintem nem. Bár szerintem maga Boldi illegális... És hogy mi van Ramival? Az elején nyivákolt, hogy nem akar Boldival utazni hátul, de megigértem neki, hogy majd cserélünk helyet, így belement.

Minden készen állt. Papa kinyitotta a garázs ajtaját, Csabi rálépett a gázra, Zsófi elővette a térképet, Alex bekapcsolta a zenelejátszóját, Rami hátul ült és énekelgetett és Boldi asszem elaludt a bőröndömön. Jajj, csak ne nyálazza össze! Én pedig csak bámultam ki az ablakon és integettem a papámnak.

Egész hónapban ezt a napot vártam, ma mégis azt kívántam, hogy csak még egy nap lehessen az indulásig. Valahogy nem akartam az egészet. Papát is magammal akartam hozni, hisz az ő érdeme az egész. Ja, honvágyam volt az indulás után fél percel. De béna vagyok.

Örökké tartó nyárTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon