Dark [Zac Efron Ff HU]

02

Egy hét. Egy hete találkoztam Vele, de azóta semmi hír róla. Ha mentem valahova mindig figyeltem, hogy ott van-e. Egy kicsit talán mégis szimpatikus volt számomra. Hayley semmit nem tud róla. Mikor Zac elment utána én felmentem a szobába és próbáltam feldolgozni a dolgokat. Nem is értem miért segített. Na meg, hogy miért kisért haza. Semmit nem tudok róla csak azt, hogy nagyon helyes, még ha rossz is bevallani, illetve, hogy hatalmas nagy paraszt. Mégis szeretnék mégegyszer találkozni vele.

"Min gondolkodsz ennyire?" Hayley és én eljöttünk egy kávézóba még a költözés előtt.

Kiköltözünk a koliból és egy albérletet vettünk magunknak. Hogy miért nem tudjuk, de sokkal jobb lesz így nekünk. Annyira kellett figyelni hogy a Stanfordhoz közel legyen. Igen a stanfordi egyetemen tanulunk mind a ketten. Kicsit stresszes, mivel az orvosi karon vagyunk, és sokat is kell tanulni, de nagyon megéri.

"Ahh, semmin, nem érdekes." Legyintettem egyet, mire összeráncolta a szemöldökét. Tudtam, hogy sejti, hogy nincs minden rendben.

De mindenképp megakartam előzni a faggatást, ezért legurítottam a maradék kávém és elköszöntem tőle, mert amúgy is pakolnom kell.

Stanford nem arról híres, hogy ott mindig hideg van ezért nem is kell sokat bajolni azzal, hogy nem férsz a sok ruhádtól. Szerettem itt élni, már megszoktam.

Pont a zebrához értem, mire megszólalt a telefonom. Nagy nehezen, de előhalásztam a telefonom -ami persze a táskám alján volt-, de ismeretlent jelzett. Mivel nem vagyok ismert ember, ezért nem vagyok ahhoz hozzászokva, hogy ismeretlen számok hívogassanak. De lehet az egyok barátom, akinek új száma van.

"Igen, itt Lucy Smith." Szóltam bele illedelmesen, de csak egy nevetest hallottam.

"Elnézést kivel beszélek?" Reméltem nem telefonbetyárkodnak, mert azokat nagyon nem szeretem.

"Cica, egy hete találkoztunk, azt hiszem az kevés idő, hogy elfelejts." Nevetett ismét.

Zac.

"Te meg honnan a fenéből tudod a számom?" Rivalltam bele a telefonba, mire többen is rámnéztek.

"Nyugi, azt én majd tudom. A lényeg, hogy itt vagyok a koli előtt. Gyere ki." Követelőzött. Örültem egy kicsit, hogy nem felejtett el, de akkor is, olyan bunkó.

"Mit keresel te ott?" Emeltem fel a hangom.

"Téged." Hallatszott a hangján, hogy mosolyog.

"Nem vagyok ott."

"Akkor hol vagy?" Hallatszott, hogy a hangját megemelte.

"Majd én azt tudom." Mosolyodtam  el mikor hallottam, hogy mélyen beszivja a levegőt.

"Érted megyek, csak mond meg hol és merre vagy." A hangja kemény volt és követelőző.

"Szia." És letettem.

Nekem ő senkim és nem fogok engedelkeskedni neki. Bár tagadhatatlanul kíváncsi voltam rá.

***

Már vagy két órája, hogy a városban járkálok céltalanul. Lábaim fájnak,  és már kezd sötedni szóval nincs más választásom, haza kell mennem. Nem kell sokat gyalogolnom, ahhoz, hogy visszaérjek a koliba, hála az égnek.

Lazán intettem a portásnak, hogy megérkeztem, de ő nem is foglalkozott velem, mert pont újságot olvasott.

Hayley már biztosan bent van a szobába ezért nem is keresem elő a kulcsaimat. Bekopogtam és nem is kellett sokáig várnom az ajtó kivágódott és felfedte barátnőm kicsit sem barátságos arcát. Hátrébb lökött és ő is kijött. Felfogni se tudtam mi történik, mert egyből belekezdett.

"Mégis mi az istenért nem mondtad, hogy találkozgatsz Zac Efronnal?" Fonta össze karjait a mellkasa előtt.

"Mi? Dehogy találkozgatok." Védtem meg magam.

"Akkor elmondanád miért van az ágyadon, miközben téged vár?"

Itt lefagytam. Most komolyan ott van az ágyamon? De miért? Soha nem fog lekopni?

"Figyelj tényleg nincs semmi köztünk. A buliba egy hülye részeg állat rám akart mászni ő meg megmentett. Utána meg hazakisért. Inkább követett. És most itt van, amit nem értek." Hayley ajkai 'o' alakot vettek öltöttek magukra.

"De kérlek vigyázz vele, nincs jó híre itt Stanfordban." Ahogy ezt kiejtette a száján megfordult és visszament a szobába.

Mit érthet az alatt, hogy nincs jó híre?