A rajzon túl //Befejezett//

3. Rész

Az a 19. tag pedig nem más, mint... az a srác, akivel együtt jártam emelt szintű rajzra. Hogy erre, hogy nem gondoltam eddig! Persze, hogy Bálint volt az. Az élet azt akarja, hogy szenvedjek. Nem hiszem el!
Eddig bármit megadtam volna, hogy ő legyen az osztálytársam, de ezt most szivatásnak érzem. Miért??? Miért kell, hogy szenvedjek? Ez a négy év sem lesz jó? Pedig, most a külsőmön is akartam változtatni.
Hülyeség az egész! Nekem az örök kárhozottság van ítélve. Jó, ez olyan volt, mintha krimit írnék. De kezdem úgy érezni, hogy az életem egy krimi, de nem Balla Adrien féle. Ez csak erős idegrendszerűeknek való.
Azért, tudtam, hogy most nem mehetek annyira fiús ruhában. Elhatároztam, hogy másnap a hajam is besütöm, persze anya segítségével. Én nem értek az ilyesmikhez. Azt se tudom, hogy mit jelent az, hogy besütni. Azt tudom, hogy valami rúd féleség, vagy mi kell hozzá, de többet nem. Nem csoda, hogy mindig ilyen ramatyul nézek ki.
A youtube-on néztem pár tutorial sminket, de nem értem, hogy minek. Rajtam csak a ballagásomkor volt smink. De akkor is kozmetikushoz mentem. Azért, megpróbálok holnap valamit összehozni.
A telefonomon beállítottam, hogy 5:10-kor keltsen fel. Csak azt nem tudom, hogy, hogyan kelek fel én olyan hamar... Mindegy. Meglátjuk.
Az asztalomra készítettem a cuccaim. Bepakoltam pár füzetet, amit kértek a suliban. És megint az ágyamban találtam magam. De most korgott a gyomrom. Kellett volna vacsiznom. Akkor este 11 volt, de nem izgatott.
Lábujjhegyen leosontam a konyhába, és rögtön a hűtőt vettem célba. Készítettem egy meleg szendvicset. Ez tíz percbe került, mert nem vagyok egy konyhatündér.
Visszamentem a szobámba egy pohár kakaóval. Újra felmentem a közösségire. Az egyetlen poszt, amit ilyen későn írtak, Lizáé volt. Vagyis a bátyjáé, de megjelölte Lizát. A kép felett a következő írás volt.
A hugommal szakítottak. 😂 Ennyire te sem lehetsz lúzer Liza. Életed szerelme lett oda, mi? 😂 ki vagyok. Ez tényleg a hugom?
A kép Liza volt.

Szegény lány. A tesója meg egy paraszt. Mondhatom, nagyon kedves. Nem tudom, hogy Liza ezt, hogy bírja ki.
Fél óráig még fent voltam, de leragadt a szemem. Akkor békésen tudtam aludni, mert nem számoltam a másnappal...

Reggel:

Az egész egy nagy kavalkád. Felkeltem 5-kor, hullafáradtan és a fürdőbe rohantam. Valahogy meg is lettem. Persze, anya segítségével.

A buszhoz rohannom kellett, mert így is késésbe voltam. Valahogy időben odaértem, és felpattantam a buszra. Most nem tudtam annyira csodálni a tájat, mert kattogott az agyam. Legfőképp azon, hogy jól nézhetek -e ki. Nem tudom miért, de tetszeni akartam Bálintnak.
Megbuggyantam, nem kétséges. Mindegy is. Csak ez a nap ne legyen katasztrófális. Végül az lett, de akkor még nem tudtam.
A buszban rajtam kívül csak egy lány üllt. Fekete ruhája és fekete haja volt. Látszott, hogy a haja festett volt. Meglepő módon, a lány nagyon ismerős volt.
Akkor nem jöttem rá, hogy ki ő, pedig kellett volna. Akkor nem lett volna ilyen kalamajka.
A buszon fél órán át szemléltem a fekete hajú lányt, aki fura módon, ugyan ott szállt le, ahol én is. Ugyanarra sétált, amerre én is... meg ugyanabba a suliba lépett be, ahova én is. A katedrába...
Azt hittem, hogy ő felsőbb évfolyamos lehet, de mikor ugyanabba a terembe léptünk be, rá kellett, hogy jöjjek arra a teljesen nyilvánvaló tényre, hogy ő Liza.
Amikor sikerült meglátnom az arcát felvilágosodtam. Annyira el voltam foglalva Lizával, hogy eszembe sem jutott Bálint.
Sajnos, nem tudtam elkerülni, hisz az osztálytársam. Amikor meglátott, elkezdett felém lépkedni. Na, ne már...