Álomvilág

1. fejezet

Az égen fehér foltként tündökölt a hold. Már éjfélre járhatott, mikor kiléptem a házból. Hűvös volt odakint, a hosszú utcán egy lélek sem járt. Én sem önszántamból lógok anyuék tudata nélkül. A barátnőm ma ünnepli a 17. születésnapját és úgy gondolta sokkal izgalmasabb az, ha éjszaka, a szülők tudta nélkül tartja meg a szülinapját. Egy partit szervezett magának a városközpontban és én oda igyekeztem éppen. Már indultam volna mikor valami megmozdult a fák között. Odakaptam a fejem és meredten bámultam a magasan ágazó lombhullató óriásokat. Pillanatok teltek el, mire a hang elhalt, és a félelem elszállt belőlem. Megint roppantak az ágak. Gondolkodtam azon, hogy visszaszaladjak-e a házba, de akkor százszázalékos, hogy lebuknék és Enikő a barátnőm is biztos, hogy bénának nevezne. Szóval felpattantam a biciklimre és sebesen eltekertem. Az egy dolog, hogy már így is fáztam, de egy pici ujjatlan pólóban és farmerdzsekiben az őszi éjszakában odafagytam a kétkerekűmre.

A Lulu Café tömve volt fiatal tinikkel. Voltak a mi sulinkból meg pár másikból is. Enikő vadul táncolt mikor én megérkeztem. Leraktam a nagy ajándékhalmazra a kis virágos meglepi szatyrot és odasétáltam a pulthoz. Egy vörös rövid hajú szemüveges nő állt ott, keverte az italokat.

- Hello!- kiáltottam, mert óriási decibellel dübörgött éppen egy Calvin Harris szám. - Egy pohár limonádét szeretnék.

- Máris!- mondta, majd odafordult az egyik lányhoz (azt hiszem Annához) és kiadta a rendelt italát.

Miután megkaptam az üdítőmet, odafordultam Enikő felé, aki akkor vett észre és nagy mosollyal az arcán jött oda hozzám. –Szia!– mondta, miközben még mindig táncolt a zenére. – Eddig Katival beszélgettem és majd belehaltam az unalomba... - ült fel mellém. –Azon gondolkoztam, hogy miért is hívtam meg. –ivott bele az én italomba és elfintorodott. –Limonádé? Miért nem sört vagy valamilyen alkoholt iszol? –kérdezte és már fordult is a csaposhoz. –Két csapolt sört!

- Én nem iszok! –ráztam meg a fejem. –Nem akarok berúgni, mint az előző születésnapodon! –a gondolattól már felkavarodott a gyomrom.

- Hát akkor kénytelen leszek én meginni! –húzta magához a két korsót, és az egyiket rögtön el kezdte inni.

- Nem kéne ennyit innod- vettem ki a kezéből a korsót, aminek a felét sikerült meginnia. – Ne akarj másnapos lenni.

- Szülinapom van! – kiáltotta mintha ez mindent megmagyarázna. – És a szülinaposnak ki jár ennyi...- vissza tőlem a sört. Annyit tehettem, hogy a másikat vontam el végül tőle és arrébb csúsztattam a másik oldalamon ülőnek, aki már annyira részeg volt, hogy kérdés nélkül elfogatta és egy légvételben lenyelte az egészet. Csak miután végzett, akkor jött rá, hogy mit ivott és szerintem a sör szénsavja felkavarta a gyomrát, mert már rohant is a WC –be a kezét a szája előtt tartva. –Ilyen akarsz lenni ma is? –néztem vissza Enikőre, aki a többiekkel röhögött szegény lányon.

- Ő nem bírta ki! –mondta Ricsi és Enikővel elnevették magukat.

- Ez nem vicces! Ugyanígy nevetnél, ha ez veled történt volna? –kérdeztem Enikőt.

Enikő egy szúrós pillantást vetett rám, amikor kikaptam a kezéből a másik korsót és visszavitettem a pincérrel. Felpattant és visszament táncolni Ricsivel. Remek, összevesztünk...

Felálltam és odasétáltam Enikő bátyjához, aki egyedül ücsörgött egy asztalnál– Hello! – mondtam és leültem mellé.

- Hello. Miért nem táncolsz? – kérdezte és leintette a pincért.