A víz jéghideg volt, és a becsapódástól olyan érzésem volt, mintha ezer tű szurkált volna. Rögtön levegő után kaptam, ezáltal a szám megtelt vízzel. Nem láttam semmit a sötétségtől, csak a Hold halvány fénysugarait a fejem felől. Felfelé kezdtem úszni, a levegőhiánytól egyre nehezebben. Az ujjaim már kint voltak a vízből és épphogy megremegtek a kinti mínusztól, amikor valami súlyos megragadta a lábamat és visszahúzott. Csapkodtam, erőlködtem, de fogytán volt az erőm. Most már csak a szívem lassuló dobogását hallottam a fejemben és éreztem a tüdőm kínzó égését. Az utolsó, amire emlékszem a kéz, ami markolt, belém mélyesztette hegyes karmait. És csak húzott és húzott le a sötétségbe...
A vekker rikácsoló hangja keltett fel az álomból. Lassan kifújtam a levegőt, majd újra lehunytam a szememet. „Csak még egy kicsit had aludjak!" Mondtam magamban, na persze nem azért mert szerettem volna, hogy az álmom visszatérjen, hanem csak nem akartam felkelni és iskolába menni.
- Emma? –szólított meg a kishúgom, az ajtón túlról. –Bejöhetek?
- Igen. –mondtam neki, mire kinyitotta az ajtómat. Még ő is most kelt, pizsamában volt, a szeme fáradságot sugárzott. – Mizujs? –feküdt be mellém a takaró alá.
- Álmos vagyok még. Te?
- Én is.
- Miért jöttél át?
- Meg akartam kérdezni, hogy jól vagy-e?
- Mivel kapcsolatban?
- Sokat köhögtél este. Nincs valami bajod?
- Biztos miközben álmodtam. Most már jobban vagyok. –„Szerencse, hogy nem keltem fel..."gondoltam magamban. –Felkeltettelek?
- Párszor...
- Bocsánat.
- Semmi baj. Örülök, hogy minden oké. Ennyit akartam csak. Megyek készülni. –ölelte át a derekamat, majd úgy megszorított, hogy nem kaptam levegőt.
- Oké! Most már elég lesz. –mosolyogtam rá, de ő tovább szorongatott. Kiszabadítottam a kezeimet és a mutatóujjammal az oldalába szúrtam. Összerándult (kiszabadultam) és hangosan felnevetett. Tovább bökdöstem, ő meg csak sikított, tőlünk zengett az egész utca.
- Hagy abba. –Sikította. –Hagyd... - nevetett -... abba! – beleböktem még egyet, aztán elengedtem. –Ez... - ült fel -... gonosz volt.
Mert a tüdőm kipréselése nem volt az? –mosolyogtam.
- Nem! –tette keresztbe a kezét majd feltűnően magasra emelve a fejét kisétált, úgy, hogy nem nézett rám. Erre csak megint felnevettem. Persze amikor készülődés közben találkoztunk a fürdőszobában, majd a gardróbban, próbált végig nem rám nézni, több-kevesebb sikerrel. A konyhában reggelizés közben, nem ült le mellém, hanem felült a pulthoz és a konyhát nézve szó nélkül evett.
- Most miért mérges rád? –ült le mellém anya, és elkezdte megkenni a pirítósát.
- Honnan gondolod, hogy rám haragszik? –haraptam egyet a kifliből. Nem kaptam választ, anya a „miért, nem?"kifejezéssel az arcán nézett rám. –Jó. Megcsikiztem.
- Tudod, hogy utálja.
- Én meg azt, ha nem kapok levegőt! –mondtam belebámulva a bögrémbe, amibe a citromos teám volt. Ez a válasz, mondjuk az éjszakára is igaz volt és Gréti szorítására is. Kortyoltam egy nagyot, így a bögrémből az utolsó csepp tea is kiürült. –Gréti! Idehoznád nekem a teáskannát?

VOCÊ ESTÁ LENDO
Álomvilág
FantasiaKiss Emma egy 16 éves, normális lány, akinek az életében nem volt semmi zűrös tényező. Ám barátnőjének születésnapjának másnapján Emma elkezd álmodni egy másik világról, és a végére azon kapja magát, hogy elkezd gondolkodni, mivan ha az a világ léte...