Ez lennék én? [[BEFEJEZETT]]

The End

*2 évvel később*

Végre megérkeztünk a nyaralónkhoz. Itt az egész falka, + 1 :)
Luke kiabált ki a kocsiból.
-Segítsek valamit szerelmem?
-Nem köszönöm, menni fog. -válaszoltam a hercegemnek.
Hatalmas ez a ház. Üveg ajtók, emelet. Beérve, még nagyobbnak néz ki, mint kívülről.
Hatalmas amerikai konyha, még nagyobb étkező asztal. A nappaliban plazma tévé, bőr kanapé, könyvespolc, és hifi tornyok mindenfelé.
-Szívem! Ki kellene mennem a mosdóba.
-Az emeleten lesz, 2 ajtó, jobbra!
-Köszi! mosolyogtam.
Már órák óta kell, csak nem volt lehetőség. Leküzdöttem magamról a nadrágom, ekkora pocival, még a zoknim felvétele is nehéz. 9. hónap végén járok, a baba nemét nem akartuk tudni. Tudom, veszélyes ekkora utat megtenni, főleg, ha az ember babát vár, de az istenért... Mégis csak alfa vagyok.

Még le sem ültem, de valami elkezdett folyni belőlem. Nagyon sok valami. Pár percnek el kellett telnie,  mire rájöttem, hogy úton van szerelmünk gyümölcse.

-LUUUKE!!! AZONNAL TOLD IDE A KÉPED! ordítottam az ajtó felé, azt hiszem, túl gyorsan jön a kicsi. Hasam beton keménnyé vált, és igen. Fájdalmaim vannak. 
-Mi a baj? Hol a pók? -rohant fel Luke,  kezében a papucsával.
-Nem pók te dili. Azt hiszem... -néztem le magam alá, ahol a hatalmas tócsa volt.
-Ohhh... Nem értél ki időben, semmi baj, hozok másik ruhát.
-LUKE, én ne..
-Nem kell magyarázkodni,mindenkivel megesik. -mosolygott rám
-VÉGIG MONDHATNÁM?! -sikítottam le a haját.
De amint a mondat végére értem, hatalmas fájdalom nyilallt belém, és ha nincs közvetlen mellettem a zuhanykabin, a földre zuhanok.
-Jézus mi a baj?Hol fáj? -Nézett rám, még mindig értetlenül.
-Kérlek hajolj közelebb. Mondtam neki lágyan mire ő tette, amit kértem.
PAFFF! Repült neki a tasli. 
-LUKE JÖN A BABA! 
-Persze hogy jön, holnapra vagy kiírva. 
Elsírtam magam, nem megy ez nekem.
Luke gondolkodott fél percig, aztán a karjába kapott, és mint az őrült, úgy rohant velem a kocsihoz, és közbe azt mondogatta. Bazdmeg, bazdmeg, bazdmeg, bazdmeg.... Jön a baba. Itt van. bazdmeg
-Luke szívem megnyugodnál? -kérdeztem tőle két fájás között.
-Ééé...éé.één nee eeem va..vaaa vaagyok. ideges. -dadogta

3 óra után, végre itt vagy, kicsikém. Gondoltam magamban, mikor hallottam felsírni, és egy könnycsepp gördült végig arcomon. Édesapjára néztem, kinek már javában potyogtak öröm könnyei. 
Lágyan megcsókolt miután a doki, kijelentette:
KISFIÚ. Luke még jobban sírni kezdett.

A szülő szobában mindenki ott volt.Egytől-egyig. A plafonból nem láttál semmit, a héliumos lufik miatt. Sok mindenen mentünk keresztül. Egy hatalmas bunyón, másfél évvel ezelőtt. Ki kellett nyírnom Jasont, aki a másik falka tagja volt. Beleszerettem Lukeba. És ma 2019.05.24 kisfiút szültem neki. Én vagyok a legboldogabb ember a világon. Luke ölében aludtam el, a kisfiammal a karomban. 
A pici Jay David Hemmingsel . 

THE END.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! Igen itt a vég. Nem volt sajnos több ötletem. De hamarosan jelentkezem egy másik könnyvel. A főszerepben: Luke Hemmings. 
Remélem azt is sokan fogjátok kedvelni. Köszönöm, hogy velem voltatok. Nem tervezek 2. évadot. 
És itt is szeretném megköszönni, a 400+ <3 
Szuperek vagytok.