Ez lennék én? [[BEFEJEZETT]]

Megtaláltam.

Miközben kajáltunk, elkezdett csipogni a telefonom. David írt smst. Annyira megörültem, hogy végre tudok velük beszélni, és hogy nem felejtettek el. 

David <3:
Szia drágaságom! :) Minden okés?

Én:
Szijaa:)) Persze! Csak már nagyon hiányoztok... 

David <3: 
Pont emiatt is kerestelek... Még egy ideig nem tudunk haza utazni... Valami nagyon fontos közbe jött... Remélem rendesen eljársz iskolába, és, hogy még mindig jól tanulsz! 

Én:
Mégis mennyi idő, még hazajöttök? :(  Persze-persze. 
Csak fogytán a pénz... 

David <3: 
Azt találsz. Szobánkban a szekrény tetején vagy egy fa dobozka, rengeteg pénzzel. Hát... Még pár hónap.. Neharagudj szívem! Hívd át valamelyik haverod, hogy ne legyél egyedül. Nagyon vigyázz magadra! Puszi. :* <3 

Én:
Rendben... Akkor majd találkozunk egyszer csak. Csáá <3

Hát még szép hogy buzi szarul esett.... Felpattantam Jasonról tudomást sem véve, ész a kis dobozka felé tartottam. Kötelelge volt benne, tényleg rengeteg lóvé. 
Kivettem egy köteget és leszaladtam. Kaptamegy fura pillantást majd kijelentettem.
-MA úgy bebaszok, mint a 21! Ingerült voltam, érthető...Soha nem rúgtam még be.... De nem is érdekel!!    Jössz velem! Parancsoltam rá Jasre!
-Te mióta vagy ennyire akaratos, ellenkezést nem tűrő? Báránykám...báránykám... Hát, hogy mondhatnék neked NEM-et?
-Előbb elmegyünk vásárolni. Kell valami jó kis ruci!
1 óra múlva indulunk! 
 

*Boltban*
Már 3/4 órája rohangálok fel s alá... Jasont elvesztettem valamelyik boltban, de nem igazán félek attól, hogy nem talál rám. Az egyik sornál kutattam a tökéletest, mikor egy végtelen kedves mosolyú, velem egy idős lány jött oda.
-Szia, segíthetek? kérdezte tündéri mosollyal arcán.
-Öhm...egy party ruhát keresek. De még nem találtam meg, a nagy Őt... 
Végig mért, mintha elgondolkodott volna, majd megragadta a kezem (igen... picit furi volt...) és elkezdett húzni, a hatalmas bolt közepe felé. Nemsokkal később megálltunk, és több ruhát is a kezembe nyomott kérdezés nélkül. Rám mosolygott, ma fejével biccentett...Vettem a lapot, és elindultam a próba fülke felé. Be mentem és megnézegettem, miket választott nekem öhm.. a nevét nem tudom. Nos volt ott mindenféle, hosszú- rövid, feszülős és bőbb is. Már éppen kezdtem volna feladni, hogy valaha is megtalálom, ám ekkor a kezembe akadt. Ő. 
Egy bőr, fél pántos, bal oldalán a hasamnál csipkés, koromfekete, combközépig érő, derekánál ezüst övvel díszített ruha. WOW ez mese szép. Felpróbáltam. Mintha rám öntötték volna. Tetszettem magamnak. Kész vicc, de tényleg.
Át öltöztem, bár fájó szívvel, de igen, pár perc után sikerült levennem magamról. Elindultam a kassza felé. A lány volt a pult mögött, nyomkodta a telefonját, rám sem nézett. Odaadtam a ruhát, majd mikor olvasta be a kódját, elkezdett kuncogni. Nem nézett rám, még mindig.
-Tudtam, hogy ő lesz! 
-Ezer hála! Nélküled még mindig csak keresném... mosolyogtam.
Becsomagolta egy szatyorba, majd oda adta. 
-Na és? Tudod már melyik helyre mész? 
-Hát... Szerintem a Black Angel's-be. Azt hallottam jó hely...
Hatalmas vigyor terült szét rajta, nem értettem miért.
-Ohh hát akkor valószínűleg találkozunk! Éjszaka ott dolgozok, ki nem találnád. Pultosként! :D 
-Szuper! Mondtam őszinte mosollyal képemen. 
-Akkor később,szia!
-Szia! :) 

VÉGRE MEGTALÁLTAM JASONT! Egy játék boltban volt... Ki nem találnátok. Video játékozott. Nagyon oda koncentrált... Ezt kihasználva mögé osontam, és bele sikítottam a fülébe. Úgy megijedt, hogy majdnem behúzott egyet. Erre én is megijedtem, aztán seggre ültem.  Röhögve áltam fel magamtól...

/bunkó/ gondoltam magamban. 
-ASHLYN ! A FRÁSZT HOZTAD RÁM! NORMÁLIS VAGY? ÉS HA LECSAVAROK EGYET? ÉS KOMOLYABBAN MEGSÉRÜLSZ? -eléggé kiakadt és rémült arcától csak még jobban elkapott a hév, és még hangosabban kacagtam....
HEY! Nem vicces.... 
-Deeh.... Na-na- nagyon cuki fejet... vágtál... Vihogtam tovább
Bevágta a durcit. Mint egy halálra sértett 5 éves, még selypített is... 
-Jóóó na ne haragudj rám!  mondtam majd megöleltem... 
Eleinte nem ölelt vissza már éppen akartam bocsit kérni, előző tettemért, ám akkor két erős kar fonódott derekamra, és még jobban magához húzott.