Ez lennék én? [[BEFEJEZETT]]

Talán, utoljára...

Reggel kikászálódtam az ágyamból. Azt hittem, csak álmodtam ezt az egészet. Picit megijedtem, gyomrom össze szűkült, mikor az üres ágyamra néztem. Mintha tényleg meg sem történt  volna semmi. Féltem. Hogy elvesztettem, mindent, a képességeimtől kezdve, a legfontosabb személyig, aki belépett az életemben. Lementem a konyhába. Tettem- vettem, dobtam egy kis rendet, majd egy összehajtogatott lapot találtam a konyhapulton. Szét hajtogattam és elkezdtem olvasni.
Figyelj Ash.
Nekem ez így nem megy. Tudom, mi vagy, és ettől tartottam. Le kellett lépnem, mert neked tanulásra van szükséged. És ne aggódj, megőrzöm a titkodat. Tudom, hogy ez neked most nagyon rossz, de meg kell értened engem. Ismerem a helyzeted, én is keresztül mentem már ezen. Gondolom szeretnéd tudni, miről is beszélek. Hinned kell nekem. Menj el a fához. Ott majd segítséget kapsz, és mindent megértesz. A fa tetején van egy üreg, abban egy könyv, kérlek olvasd el. Ezt a levelet semmisítsd meg. Mielőbb tedd meg, azt amire kértelek. Senkinek ne mesélj erről, tudod, nagyon különleges vagy. Még a végén bajod esik. A szüleid. Nos, anyukád meg menekült. Tudod, ő ugyanolyan majdnem, mint amilyen te magad vagy. Az apukád. Ő ténylegesen meghalt. Ő volt, az egyik legerősebb farkas falka alfája. Édesanyád, egy angyal. Szinte, lehetetlen téged megülni. Sajnálom, hogy ezt tőlem kellett megtudnod. Egy félvér vagy. Hibrid. Egy nagyon különleges fajból. Olyan erő lakozik benned, ami sok mindenkinek ínyére lehet. Ha tudomást szereznek arról, hogy te életben maradtál, annak súlyos következményei lesznek. Apukád rád íratta a falkáját. Persze, bővítened kell majd a csapatodat. Kérlek! A kedvemért nagyon vigyázz magadra. Jason. 


Azt hittem megfulladok. Össze álltak a képek. Ahogy a szüleim, mindennap elmondták nekem, hogy nagyon különleges vagyok. Hogy nem vagyok átlagos ember. Persze ezt akkor nem fogtam fel. Jézusom. Ez nekem sok. Jason. Itt hagyott. A szerelmem, itt hagyott, valamilyen buta farkasos, angyalkás izé miatt. Nem adhatom fel! Harcolnom kell, muszáj mindent megtennem, ami tőlem telik. 
**

A fán ülök, és azt a bizonyos könyvecskét lapozgatom. Nagyon sok mindenre választ kaptam. A hallásom, látásom és szaglásom. Apukámnak nagyon erős a családfája,anyukámnak szintén. Istenem, anya, apa! Annyira hiányoztok. A jó megérzéseim. Anyutól vannak. A látomások is. És az is, hogy érzem mások fájdalmait. Rengeteget tanultam, hazafelé is a könyvet olvasgattam. Ezek az alapok. 

Átváltozás:
Eleinte kontrollálhatatlan. Teli holdkor, erősebb a kényszer rá, persze nem minden esetben következik be az átváltozás. Ha ideges leszek, vagy izgatott, könnyen megtörténhet a baj. A fiatalok, nehezebben irányítják az erőjüket. Fogékonyabbak, gyorsabban tanulnak viszont, és a látásuk, hallásuk, reflexeik kitűnőbbek. Sebeik begyógyulnak, csontjaik összeforrnak. Az alfáknak különleges képességeik is vannak. Nagyobbak, erősebbek, mint az átlag vérfarkasok. 
Hibrid példányok képesek repülni angyal szárnyaikkal. Amikor először próbálják, hatalmas fájdalmak kísérik. Ha Vérfarkassá alakulva próbálja, kevésbé fáj. - Értem, azt hiszem.

Az angyaloknak képességeik vannak, eltudják venni mások fájdalmait, védelmezőek. Szeretteikért bármit megtennének. 

Rengeteg mindent hasznosítok. Már csak azért is, hogy láthassam Jasont. Az én vérfarkasomat. 

******
3. hét telt el. A képességeimet majdnem tökéletesre fejlesztettem. Jennék úgy tudják, suliba járok, pedig nem. Csoda,hogy még nem hívták fel őket. Hisz egyenlőre kijelentkeztem az iskolából. Igen.... Papírt hamisítottam, na és??!  Túlságosan lefoglal, az hogy kiderítsem mi vagyok. Mára már simán átváltozom farkassá, akár félig, akár teljesen. Nem, nem ölök embert, állatokat is csak azért, hogy ne halljak éhen. Az első átváltozásom akaratom ellenére történt. 
................Visszaemlékezés................
Éppen egy fagyizóban voltam, a kedvenc  fagylaltomat ettem. Elfogyasztottam és elindultam haza. Ma teli hold van... Kicsit tartok attól, hogy mi lesz ma éjjel. Bár úgysem lesz semmi, már 100x próbáltam, de csak nem sikerült. Hazaérve rögtön kirámoltam a hűtőt, ahogy tartja a mondás, farkas éhes vagyok. Miután sikeresen felfaltam a frigónk tartalmát, zuhanyozni indultam. Meg pancsiztam aztán a szobámba indultam a laptopommal, hogy nézzek valami jó kis filmet amin beszunyálhatok. Kényelmesen elhelyezkedtem, a hold már  az ég aljában volt. Feszítő érzés járta át testem, mintha valami ki akarna belőlem törni. Egyre idegesebb lettem, arra, hogy apa meghalt. És anya még él, és egyszer sem keresett kibaszott 2 év alatt. A faszfej Jason, meg simán itt hagyott ennyi szarral a nyakamba. Nincsen senkim. Egy romhalmaz vagyok. Egy utolsó nyamvadt semmirekellőnek érzem magam. Egy baszott csicskának. Hangos morgás hagyta el ajkaim. Úgy éreztem, azonnal mennem kell. A nyitott ablakon keresztül angolosan távoztam. Ugrás közben változtam át, és a fához rohantam. Onnan egy tisztásra, ahol véletlen beleestem a jéghideg patakba. Annyira hirtelen ért, hogy vissza változtam. Bőrig ázva baktattam hazafelé. Teljesen kábult voltam, ám de vissza álmodtam mindent. 
................Visszaemlékezés vége ................  

Jas... Őrülten hiányzol. Bárcsak, bárcsak újra láthatnálak, csak egyetlen percre. 
Ekkor kivágódott a szobám ajtaja. Átváltoztam, hiszen nem tudtam mivel, azaz inkább kivel állok szembe. 
-Szia. Ne félj, csak annyira hiányoztál. Muszáj volt lássalak. 
-Nem tudtam mit mondani, csak nyüszítettem, és hátráltam. Nem hittem el. A szobám sarkba kuporodtam és vissza változtam. 
-Té...té...tényleg te vagy a...az? -Kérdeztem hüppögve, annyira hiányzott már, szavak nincsenek rá.
-Gyere ide! Mondta bársonyos hangon. 
Nekem persze nem kellett kétszer mondani, azonnal karjai közé ugrottam, mélyen beszívtam mentás illatát. 
-Annyira hiányoztál te faszfej. Bekaphatod!!! rivalltam rá.
-Ajhaj nagyon csúnyán beszélsz báránykám.... Akarom mondani, angyalom... vagyis farkaskám...Áhhhh Legyen Ash!  Teis nagyon hiányoztál!!!
Erre még szorosabban öleltem. 
-Nem akarsz ma itt aludni velem? Kérlek. A mondatom közepén, karjait derekamra fonta. Majd haladt szépen lassan lejjebb. Már majdnem a fenekemhez ért, amikor válaszolt.
-Egész éjjel nem maradhatok, így is nehéz volt elszöknöm. De ígérem, mindig felbukkanok. 
És ha ezzel megelégszel, megvárom, míg elalszol. 
-Kár...szipogtam. Akkor? Mit csináljunk? -kérdeztem tőle egy mosoly kíséretében.
-Mondjuk ezt... -Szorosan fenekembe markolt, minek hatására sikeresen felnyögtem.
-JASON.... TE? MIT CSINÁLSZ? -kérdeztem kissé megszeppenve, még nem tértem igazán magamhoz. 
-Jajj ne vegyél már ennyire komolyan. Csak viccelődtem. Mondjuk, minden fájdalmat megér azaz arckifejezés amit vágtál. -Hahotázta.

Már vagy 3 perce egy folytában csak röhög. A földön fetreng. Én nem tudom mi van vele...
-Jason?! Jól vagy?  -kérdeztem rémülten.
-Ih ihh ihh neehm... segíts ...kérlek. -Szakadt a röhögéstől. Én nem tudtam mit kéne csinálnom. De úgy gondoltam, gonosz leszek vele. Ha neki szabad nekem is.... Ördögi kacajom hallattam magamban.


Jason a hátán fekszik, arcát tenyerébe temeti, nehézkesen kap levegőt a sok kacagástól. Ráülök csípőjére, érzem férfiasságát. Nagyon meglepődött, de még mindig kuncogott.  AHJ ASH...LÉGY KREATÍV ENNÉL TÖBB KELL.... 
Két kezem feje mellett támasztottam meg, még mindig rajta ültem. Már nem kacagott csak nézett. Mélyen a szemembe. Mintha tudná mire készülök. Nagyon lassan közeledtem felé, hogy fordítsa el a fejét, ha esetleg nem akarja. Rettegtem. Az ajkaitól kb. 2 mm-re megálltam. Megnyalta száját, majd hirtelen, mielőtt elfordíthattam volna a fejem, megcsókolt. Hosszú és szenvedélyes csók volt. Egy pillanat alatt felém kerekedett, Magát bepozicionálva lábaim közé. Nyelve bejutást kért, mit én megadtam. Már vagy 3 perce smárolunk, a szám zsibbad, ég. Érzem ahogy szaggatottan veszi a levegőt.
-Ash! Ez nem biztos, hogy jó ötlet. -mondta szomorkásan. Nekem nem szabad elterelnem a figyelmed. Sajnálom, hogy jöttem. Jobban megvoltál nélkülem. Sokat fejlődtél. Nekem mennem kell.
-Kérlek, ne. Hajától fogva oda húztam még egy csókra. Fülembe suttogta "szeretlek" és elment.

Itt hagyott, mint egy rongy babát. Ismét. Halálosan bele szerettem. Ő is tudja, jól. Jézusom, a szám még mindig ég és bizsereg. Szeretlek Jason, mondtam ki hangosan, most először. 

Talán utoljára láthattam őt.