Chords of the soul - a Soul Eater Fanfiction [SZÜNETEL]

1.

Recruits of EAT!

Sliver Stones and Light Waster!

A repülőtér nem volt olyan messze Halálvárostól, a buszok viszont a város szélénél megálltak. Egy busz volt, tele a HFMA új diákjaival. A legtöbb gyerek még a csomagok kipakolásával szöszmötölt, sporttáskák, bőröndök, hátizsákok és szatyrok koppantak a macskaköveken. A busz egyik lépcsőjén sűrű bocsánatkérések között egy piros üstök száguldott le. Az ő cuccai az utastérben voltak, nem volt hajlandó megnehezíteni és megnyújtani a poggyásza kipakolását azzal, hogy a csomagtérbe helyezi őket.

Furcsa lány volt, egész lényéből kusza rendetlenség áradt, vörösre festett haja elöl szabálytalanra lett vágva, bal oldalt például hosszú volt, jobb oldalt hátra volt húzva egy féloldalas fonatba. A szeme zöld volt, az a fajta zöld, ami majdnem világít. Színes, kesze-kusza ruhát viselt, amiről leírást készíteni is nehéz. Arca jobb felén gézlapocska és tapasz védett egy feltehetően nemrég szerzett sérülést.

Egy pillanatra megállt és ámulva vizsgálta meg a város furcsa házait, az emelkedőt, ami az iskola felé tartott, tekintete egyetlen apró részletet sem hagyott figyelmen kívül. Szélesen elvigyorodott a magasan ragyogó Nap alatt elterülő látképen, aztán türelmetlenül megpördült. A többiek még mindig pakoltak.

Lepillantott a mellkasára, ahol a pólójára tűzve egy „WEAPON" feliratú kis névkártya virított kéken. Büszkén kihúzta magát, ahogy akkor is, mikor megkapta a kitűzőt attól a nagy kék pasastól, aki Sidnek nevezte magát. Az ő buszukon volt. A férfi egyébként arra is megkérte, hogy várja meg őt, hiszen ő az egyik EAT osztályos a kettő közül. Az egyik EAT osztályos... ez a megnevezés kellemesen imponált neki.

A többiek szinte mind NOT osztályosok, olyan diákok, akik nem képesek irányítani fegyveri képességeiket, vagy mestereknek készülnek.

De ő... ő más volt és erre borzasztóan büszke volt minden pillanatban. Pont ezért türelmetlenül toporgott egyhelyben, nagyon szeretett volna már az iskolában lenni. A kék férfi – ezek szerint Sid tanár úr – egy percre elszabadult a csomagokért tolakodó gyerektömegtől és a lányhoz sietett.

- Rebecca ' Sliver ' Stones, az EAT-es igaz? – kérdezte kissé kifulladva a kék férfi, ahogy odaért a nézelődő lányhoz.

- Igen. – biccentett energikus mosollyal Sliver, mert mindenki csak így nevezte.

- Remek. Előre tudnál menni esetleg? Nagyon úgy tűnik, hogy ez a pakolászás eltart egy ideig, aztán meg egy ekkora kölyökcsapattal átmenni a városon... gondolom érted...

- Persze! Szívesen előremegyek! – vigyorgott a lány magában ujjongva, hogy végre megmozdulhat.

- Várj, ideküldöm a másik kölyköt. – futott vissza a tömeghez Sid tanár úr, hogy megkeresse a másik kettőt.

Sliver csalódottan ült rá a bőröndjére, ledobta a sporttáskát a válláról, meg a hátizsákot is. Mindössze öt percig kellett várakoznia, neki mégis óráknak tűnt, unottan rúgott bele egy kavicsba, aztán dúdolni kezdett valamit, végül kis híján elaludt. Ekkor pillantotta meg a felé tartó másik EAT-es diákot.

Fiú volt, zömök, izmos és nehézcsontú testfelépítéssel, de látszott, hogy egyetlen gramm zsír sincs rajta. Bőre napbarnított volt, mintha szolizott volna, de legfeltűnőbb mégis sötétkékre pingált üstöke volt.

A fiú egy „MEISTER" feliratú kitűzőt viselt a mellkasán.

- Hali – pattant fel sugárzó mosollyal a lány, hiába volt kissé bosszús az időpazarlás miatt. – Sliver vagyok.