Szent Johanna Gimi [SZÜNETEL]

*1.fejezet*

Szeptember 1.Hétfő

Reggel nagyon izgatottan keltem. Ma kezdődik a suli. Anya szerint normális, hogy ennyire izgulok, de szerintem nem nagyon. Végül gyorsan elkészültem, majd hamar megreggeliztem, aztán indultam volna a suliba, ám ekkor csengettek.  Megnéztem, hogy ki lehet az. Ekkor az ajtó hírtelen kivágódott  Laura pedig annyia gyorsan a nyakamba ugrott, hogy majdnem hátra estünk.

-Na végre, hogy itt vagy. Már azt hittem, hogy nélküled kell elindulnom.-mondtam mosolyogva.

-Picit elaludtam. Ezért késtem. De most már induljunk nehogy tényleg elkéssünk.-mondta boldogan az unokatesóm. Öt perc alatt megérkeztünk, úgyhogy bementünk az aulába. A portán a portás megkérdezte a nevünket, majd a lapján ki is pipálta. Miután befejezte, megmondta, hogy melyik termet kell keresnünk. Gyorsan elsurrantunk a szobor előtt rikoltozó asszony elől, majd a második emeletre felérve elkezdtük megkeresni a termünket.  

-Ez nem lehet igaz.-mondta elképedve Laura. -Mi is 9.b-sek lettünk.-mondta vidáman.

-Remélem nem lesznek nyomik az osztálytársaink-mondtam reménykedve. Aztán beléptünk  a terembe. Amin először megakadt a tekintetem, azok az egyszemélyes padok voltak. Laura bevágta magát a középső padsor második padjába, én meg gondolkodás nélkül mellé ültem. Majd  figyeltem, ahogyan a többiek is megérkeznek. Nemsokára már mindenki a teremben volt. Kivéve egy valakit. A mögöttem lévő pad üres maradt. Kérdőn néztem Laurára, de ő csak megrázta a fejét, hogy ő sem tudja. Az ofő Kiss Árpád becsöngőkor be is lépett a terembe. Bemutatkozott, majd  felolvasta a névsort.

Bemásolom:
Antai-Kelemen Bianka
Balló Tímea
Dibák Csongor
Filák Dániel
Izai Katalin
Kacskó Ádám
Linz Hajnalka
Majik Zoltán
Méder Janka
Návay Tamás
Pósa Laura
Ternai Balázs

Nem olyan bonyolult a  névsor. Miután befelyezte az osztály névsorolvasását, valakinek feltűnt, hogy a mögöttem lévő pad üres.

-Tanár úr! Valaki nincs itt.-tette fel a kezét, egy szemüveges srác.

- Igazad van Csongor. Ki hiányzik?

- Kacskó Ádám -kiabálta be valaki a nevét, majd ebben a pillanatban kinyílt a terem ajtaja és egy fekete hajú, barna szemű srác lépett be rajta.

- Elnézést a késésért.-mondta gúnyosan, majd bevágódott a mögöttem lévő padba. Az ofő morgott valamit a bajsza alatt, majd bekapcsolta a tévét és az igazgató belekezdett a  jó hosszú beszédébe. Amikor végre vége lett a tanár úr elmondta, hogy mire számíthatunk az elkövetkezendő évben.(Ez egy fokkal érdekesebb volt). Aztán megszólalt a csengő és mindenki ment ki a szünetre. Az utolsó pár osztályfőnöki óra gyorsan eltelt. Miután vége lett a napnak és hazamentem Lala nálunk aludt. Anya amikor hazaértünk kérdezősködött párat, aztán felmehettünk a szobámba. Egészen vacsoráig beszélgettünk. Vacsi után (milánói volt) még egy csomót beszélgettünk.

-Neked ki lett a leg szimpatikusabb az osztályból?-kérdezte Lala.

-Timi aranyos lánynak tűnik. Neked?

-Janka. Ő is még normális volt. Viszont Hajni biztos hogy nem lesz velünk jóban.

- Ebben egyetértünk.- bólintottam.

- Na és észrevetted, hogy a mögötted ülő srác milyen helyes?-kérdezte izgatottan a legjobb barátnőm.

- Nem Lala. Vak vagyok és nem láttam.-mondtam neki cinikusan.

-Jólvanna.-nevetett fel, majd megdobott egy párnával. Így kezdődött el a párnacsata.
Este fél tizenkettőkor dőltünk ki a fáradtságtól, így hát rögtön el is aludtunk.