Az inga rejtélye

2. fejezet

Már két hét eltelt a bál óta. Mivel a februári hónap közepén tartunk, még mindig szürke és rideg az időjárás.

Az iskola újra visszazökkent a megszokott hétköznapokba. Semmi halovány emlék nincs már a bálról a képeket és az újságcikket kivéve, amit leközöltek a helyi újságban.

Az összes diák teszi a dolgát, bár mégis próbál kicsit pihenni, ha már túl vagyok a féléven.

Az én félévim nem lett olyan borzalmas, kivéve a fizikát. Azaz egyetlen kettesem – bár ha Pintér megadja a jobb jegyet, akkor ennyi sem lenne –, a többi vegyesen hármas, négyes, és a könnyebb tárgyak ötösök.

A szüleim örültek a jegyeimnek, de persze azt mondták, hogy jobb volna, ha kicsit feltornáznám őket. Az általánosban kicsit jobb tanuló voltam, de a gimi már más ütemű és hangulatú is. Itt már nincsenek a környékről jól ismert gyerekek, sem a nyolc évig ismert tanáraink.

Az osztályban volt néhány félévi bukás, volt, aki nem úszta meg kettessel a fizikát vagy a kémiát. Emiatt nem volt felhőtlen a boldogsága az ofőnknek, de örült, hogy csak páran jártak így.

A társaságunk egyáltalán nem változott, csak annyit, hogy Zsófival kicsit közelebbi barátok lettünk. Szerencsére nem haragudott azért, hogy a bálon Noémi elráncigált magával.

Mimi egyébként nem bukott semmiből, pedig nagyon tartott tőle. Ő és Robi még mindig járnak, és semmi probléma nem adódott köztük. Nemsokára ünneplik a három hónapos fordulójukat, és ugyan még egy hét van addig a napig, Mimi már teljesen besokkolt, hogy mit ajándékozzon a barátjának.

Az utóbbi két hét alatt nem változott semmi Zsolti és köztem, ahogy mindenki, úgy ő is teljesen elfelejtette a bált. Lehet, hogy csak délibábot kergetek, de én úgy éreztem, hogy talán neki is többet jelentett az a tánc. Szinte egész tanévben ugrál az idegeimen azzal, hogy nem tudom eldönteni, vajon csak kedveskedik, vagy többet akar kifejezni?

Hányszor gondolkodtam az ágyamban fekve órákig a csillagos égboltot fürkészve, s hányszor néztem meg, hogy ő online van még. De sosem írt. Csak az osztály chatben tárgyaltunk közvetetten.

Szinte nulla kapcsolat van köztünk.

Úgy szeretném tudni, hogy milyen érzései vannak velem kapcsolatban!

És ha ő is szeret engem, vagy csak érdeklem őt, akkor miért nem lehet egyértelműen kifejezni? A fiúknak miért olyan nehéz ez?

Mostanában furcsa álmok is gyötörnek engem. Általában három visszatérő elem van bennük: egy különös lengedező kristály, Zsolt és jómagam. Színes foltok, hangok, néha ijesztő bevillanó képek tarkítják az egészet, és gyakran nem is tudok aludni. Nem tudom mit jelent mindez, de már jó volna, ha ezek befejeződnének.

Reggelente nyúzottan kelek, van, amikor azt hiszem, hogy véletlenül korábbra állítottam az ébresztőt, pedig valóban annyi az idő, amennyit a telefonom kijelez. Hiába agyalok a képeken, nem jövök rá a jelentésükre.

Kerestem már álomfejtő oldalakat, de túl zavarosan fogalmaztak, és semmit nem segítettek nekem.

Ahogyan máskor is, ugyanúgy elköszöntünk Mimivel mikor kicsengettek az utolsó óránkról. Ő keddenként jár tenisz edzésre, így ahelyett hogy a kapuig sétáltunk volna, a portán búcsúztunk és ő sietett a tornacsarnok felé.

Általában busszal szoktam haza menni, de kedvem támadt egy kis nézelődésre és már rég voltam csak úgy sétálni a városban. Egyébként sem siettem, hiszen anya csak kettő körül ér haza a munkájából.