Balhés csaj a motoron/Átírás Alatt

•3•

Kevin
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Úgy döntöttem, hogy segítek a nagybáttyám kávézójában. Úgy sincs jobb dolgom, és plussz pénz. Úgy is ki kéne cserélni a motorom kerekeit.

*

Egy órája vittem a vendégeknek a sok italt. Úgy döntöttem, hogy maradok akkor már tovább, ha így eleredt az eső.
Nem szerencsés esős időben motorozni.
Éppen mosogattam a poharakat, mert minden vendégnek kivittem a rendelését, amikor csilingelt az ajtó, és egy lány lépett be rajta.
Teljesen el volt ázva, nem úgy nézett ki mint aki erről a környékről származik, ráadásul deszkával.
Kicipzározta a pulcsijat, és beült egy üres boxba, a deszkáját a falnak támasztotta.
Gyorsan befejeztem a mosogatást és odasétáltam a lányhoz.
- Hello, mit hozhatok?- msolyogtam rá.
Az ablakon bámúlt ki éppen, felém fordította a fejét.
A ruhája csupa víz volt, fehér toppja rátapadt a bőrére. Fekete melltartó, komolyan?
Felvonta a szemöldökét.
- Khmm- köhögtem- mit hozhatok?
- Egy forrócsoki mennyibe kerül?
- 4 dollár.
Horkantott egyet.
- 4 dolcsi? Röhej- nevetett fel - és egy szódavíz mennyibe fájna?- hagyta abba a gúnyos nevetést.
- 3 dollár. De egyáltalán nem éri meg- mosolyogtam.
- Akkor azt kérnék.- felemelte a fenekét, hogy ki vegye a pénzt a farzsebéből, majd visszaült.
- Akkor egy szódavíz. - írtam fel-Máris hozom.
Két ujja között tartotta a pénzt odanyújtotta nekem, de nem engedte el.
Bal kezével magához intett, ráncoltam a homlokom, de azért közelebb hajoltam.
Ő is. Nem hiszem, hogy szándékosan, de elég szép belátást nyújtott a dekoltázsába, inkább a szemére próbáltam fókuszálni.
- Meg tudnád mondani nekem, hogy van-e a kávézó területén kijelölt dohányzó hely és ha van, akkor merre találom?- mosolygott. Olyan sötét mosolya volt, mint, amikor az ember éppen felszedni próbál valakit, bár nem hinném, hogy szándékosan csinálná.
- Hátul van, a mosdó mellett. Ki kell menni egy ajtón, ott van egy terasz.
- Kössz- pillát rebegtetett, majd elengedte a pénzt én meg mint akit hipnotizáltak, úgy mentem vissza a pulthoz. Töltöttem szódavizet, és kivittem neki.
Nem nézett rám, mikor kivittem a rendelést csak bámult ki az ablakon.
Még jött pár ember, öregek de főleg öltönyös üzlet emberek, mind elázva.
Nem akartam nézni a lányt, de valahogy mindig oda vonzotta a tekintetemet.
Egyszer kiment cigizni, de azon kívűl csak ült és nézte az embereket.
Néhányszor találkozott a tekintetünk, akkor mindig elmosolyodott, és ennyi.
Eltelt egy óra, már olyan négy fele járhatott az idő, és csak pár ember volt a kávézóban.
Nem tudom mi jött rám, de csináltam két forró csokit és beültem elé.
- Szia.- köszöntem.
- Mit ak...- akart valamit mondani az arca unott volt, amíg meg nem pillantotta a két forró csokit a kezemben, megcsillant a szeme , elkomolyodott, megköszörülte a torkát- mit szeretnél?
- Van egy ajánlatom. Nem tudom mi bajom van nem is szoktam ilyet csinálni, de szar itt egyedül látni, úgyhogy tiéd ez a forró csoki- toltam elé az egyik italt- ha!
- Ha?- vonta össze a szemöldökét- és vissza húzta a kezét az asztal szélére.
- Ha mesélsz magadról.
- A barátnődet ez nem zavarná?- mosolygott.
- Mi..? Honnan..??
Forgatni kezdte a szemét.
- Nyugi. Nem vagyok Sherlock Holmes csak hallottam pár embert beszélgetni rólad meg a barátnődről....- csettintett az ujjával- mindjárt eszembe jut...Vikiről.
- Stella. Miért haragudna meg? Nem mindegy neked? Ihatsz ingyen és csak mesélned kell magadról!- nevettem fel kínosan. Őszíntén szólva, én sem értettem nagyon magamat.
- Hát oké, de csak akkor ha finom.
Finoman beleivott, majd lenyelte.
- Mmmm- nyögött fel- ez isteni!
Olyan hangot adott ki mint aki éppen nem kakaót inna, hanem inkább más jó dolgokat csinálna.
Észbe kapott, majd egy árnyalattal, de elég észrevehetetlenül rózsaszínűbb lett az arca.
- Na szóval miről akarsz beszélgetni?
- Mondjuk, hogyan hívnak?- mosolyogtam.
- Elöbb te.- vártam, hogy nevessen, de komolyan mondta.
- Kevin Dinnernek hívnak, örvendek.
- Zoe Hunter, detto.- mosolyott.
Leesett az állam.
Vájunk csaaak.
- TE VAGY DEREK HÚGA?!- lepődtem meg annyira, hogy Zoe majdnem kiköpte a forró csokiját annyira röhögött.
- Igen mert?- kuncogott az arckifejezésemen- ismered?
- Egy nagyon közeli barátom.
- Ó, az király- mondta semleges hangon.
Egy pár másodpercig kínos csend volt, aztán legnagyobb meglepetésemre ilyet szólt.
- Figyelj lehet, hogy nagy kérés, de ha nagy haverja vagy, gondolom tudod hol lakik. Nagy szívesség lenne, ha megkérnélek, hogy elmond merre van a házunk?
Ez a lány hihetetlen.
- Nem tudod hol laktok?
-Nem. Nem tudom, hogy tudod e, hogy most költözök vissza a városba a nagyimtól, de amikor még itt éltem a város másik felén laktam. Ebből kifolyólag nem találok haza ha te nem segítesz.
- Segítek még haza is doblak ha megvárod míg végzek.
- Megegyeztünk.- mosolygott- akkor hálám jeléül segítek amíg végzel, az úgy okés?
- Okés.