Kétbalkezes

8. rész

Jin POV

Minden sötét volt, erős fekete. A feketeség közepén, nagyon kevés fény szűrődőtt be. Elindultam a kis világos rész felé, de amint futottam érte, az egyre csak távolodott. Futottam, minél gyorsabban a feketeségben érte. A fény hirtelen eltűnt. Újra minden sötét volt, én pedig álltam tétlenül a sötétségben. Hirtelen egy ismerős alak jelent meg előttem..Haja szőke, inkább őszes volt, de ez nem az öregedés miatt.
-SeokJin!Gyere menjünk a többiekhez!-szólalt meg mosolyogva az ismeretlen ismerős.
-Jin..Minden rendben?-közeledett, és egyre csak halványult a teste.
Ölelésre tárta a karját, én pedig éppen viszonyoztam volna az ölelést, de amint felé közeledtem, egyszerűen átestem rajta.
Az előző alak teljesen elhalványult, én pedig egy üvegre estem. Az üvegen tükrében magam pillantottam meg, és egy könycsepp folyt le az arcomon..
-Valaki mentsen ki erről a furcsa helyről..-suttogtam halkan.

Újra fájdalmat éreztem a fejemnél, és egy újabb helyen találtam magam. Viszont már kicsit sem voltam egyedül. Két maszkos férfi állt előttem, és beszélgettek valamiről, de olyan halkan, hogy azt már nem értettem, miről. A két ember kivonult a helyiségről abban a hitben, hogy még ájult vagyok.
Zsebemből kikaptam telefonom, és a számok közül random rámentem a 6 fiú közül valamelyikre, és pötyögni kezdtem.
"Srácok, segítsetek! Fogalmam sincs hol vagyok, mentsetek ki innen!"
Írtam le, majd a helymeghatározást bekapcsoltam. Éppen azon voltam, hogy elküldjem az SMS-t.
-Te meg mi a szart csinálsz?!-ordított rám az egyik elrablóm.
Kikerekedtek szemeim, próbáltam gyorsan rányomni az elküldésre, de az ismeretlen kikapta a kezemből a telefont, majd nekivágta azt a földnek, és rátaposott egyet.
-Szép próbálkozás volt..-nevetett gúnyosan.-Nos, tudod miért vagy itt?-kérdezte.
Megráztam a fejem, és az ideg majd szétrágott."Mit akarnak tőlem?" Ezen járt a fejem.
-Nem tudod, mi?-mosolygott.-Nekünk csak pénz kell.Pénz.Ha adsz, mehetsz.-jelentette ki.
Őszintén, egy fillér sem volt nálam.
Arra kaptam fel a fejem hirtelen, hogy valaki berúgja az ajtót, majd lassan, nyugodtan besétál.
-Mit akarsz HunChul?-kérdezte az elrablóm.
-Inkább te mit akarsz?-nevetett fel kicsit, az elméletileg HunChul nevezetű srác.-Ennyire csóró vagy, hogy emberektől kéregeted az összes pénzt ami náluk van?-kacagott egyre gúnyosabban.-Szánalmas vagy.Engedd el őt.-lépett egészen közel HunChul az emberhez, mire az csak nevetni kezdett halkan.
-Hát, én szóltam, hogy engedd el.-mondta, egy félmosolyt húzott a szájara, s egy erős ütéssel elintézte, hogy az elrablóm elájuljon.
Közelebb lépett hozzám, majd a leszedte a kötözést a kezemről.
-Jung HunChul.-nyújtotta felém kezét kedvesen.
-Kim SeokJin.-nyújtottam felé én is a kezem, és megráztam az övével, és egyszerre rá is támaszkodtam arra, hogy fel tudjak állni.
Nem szóltunk egymáshoz.egy ideig, csak vezetett ki erről a furcsa helyről.
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok?-kérdeztem, megtörve a csendet.
-Az utcán, láttam mikor elkapott ez az idióta. Rögtön akkor nem tudtam segíteni, csak most.-válaszolt.-Esküszöm, olyan mint egy csöves.-kuncogott, majd megrázta a fejét.
Hat ismerős alakot láttam a közelben lévő utcában.
-Jin, bújj a fa mögé!-mondta pánikolva, és odalökött a fához, hogy ott bújjak el, míg ő egy másik fa mögött lapult.
-Ahh, told elő a képed..-mondta HunChul.-Átjönnek erre az útra, úgysem tudjuk elkerülni őket.
-Jin?!-hallottam egy hangot a hátam mögül.
-Ti ismeritek egymást?-nézett rám nagy szemekkel HunChul.

******************************

Sziasztok! Mindig igyekszem egy kicsit hosszabb résszel, de sosem jön össze, sajnálom!
Ha tetszett a rész, kérlek jelezd azt azzal hogy rányomsz a kis csillagra lent. Akinek van kedve, kommentet is hagyhat.
Bocsánat, ha van benne elírás / helyesírási hiba.
~YunaUnnie~