Afrodité lánya //SZÜNETEL//

Edzés

Másnap reggel hangos kiabálásra ébredtem. Túl korán. Nagyon-nagyon korán. Nem is értem, hogy miért nem lázadt fel ellene senki ezek közül a nyafogós libák közül.

Bár lehet, hogy ez itt sem mindennapos, mert ők is ugyan olyan értetlenül néztek körül, mint én. Pár percbe telt, mire eszembe jutott, hogy ki kéne nézni az udvarra, mert onnan jön a zaj.

Aztán együtt néztük a műsort, amit a két fiú és a szurkolóik csináltak. Az egyik tuti, hogy Zeuszos volt, mert csak úgy vibráló körülötte a levegő. Szó szerint! A következő gondolatom az volt, hogy bárcsak köztünk is vibrálna a levegő! Nagyon szégyellem, de Afrodité-lány vagyok, bár eddig nem nagyon vettem észre a fiúkat. Mármint, hogy jól néz ki meg ilyenek. Viszont ez a fiú! Semmilyen tekintetben nem túlzás, ha azt mondom kiköpött görög isten. A haja szalmaszőke szénaboglya az ember alig bír ellenállni a kísértésnek, hogy ne túrjon bele. A szeme, szürke, mint az ég vihar előtt. Nem is értem, hogy nem szemeltem ki ezt a fiút előbb! Még a teste is tökéletes. Nem túlgyúrt, de ahoz képest, hogy tizennégy éves és még nő, nagyon szépen kidolgozottak voltak az izmai. A magassága is épp megfelelő volt: nagyjából 185 centi. Ez az én 173 centimhez tökéletes. Mellettem álló testvéreimnek szemlátomást ugyan az járt a fejükben, így megkockáztattam egy kérdést Viviana felé.

-    Kik ezek? – Kérdeztem suttogva.

-    A verekedők?

-    Aha

-    Az alacsonyabb David, Zeusz fia. Az egész táborban ő a legmenőbb srác. Sorban állnak érte, de még soha nem volt barátnője, legalábbis én nem tudok róla. A másik az Árész csapat vezetője, Bryan. – A másik fiút csak most vettem észre. Pedig elég feltűnő jelenség volt! Magas, legalább két méter és magyjából 16 éves. A haja kusza, szénfekete. A szeme mintha vörösen égne, ahogy dühösen nézi ellenfelét. – Sokszor hajba kapnak – folytatta Viviana a rá jellemző csendes nyigalommal. –Bryan akar a tábor „vezetője" lenni, de mi Dávidra hallgatunk inkább, ami őt nagyon feldühíti. Sokszor összeverekednek. David mindig legyőzi Bryant, ami még jobban feldühíti őt. Egyébként soha nem bízn rá a vezetést. Nagyon félelmetes az a fiú, nem gondolod? – Kérdezte Vivana megborzongva.

-    De nagyon félelmetes. Viszont David!

-    Igen – helyeselt Vivana. – Nagyon helyes.

David, mintha hallotta volna épp róla beszélünk felénk nézett. Amikor meglátott engem elmosolyodott, majd intett egy aprót. Én (bármennyire is a nyakába ugrottam volna) csak biccentettem. Nem lehet engem ilyen könnyen megszerezni!

-    Ez neked szólt? – Kérdzete olyan döbbent hangon Britney, (sátáni vezérünk, aki tegnap Dylon miatt cikizett engem) hogy az nem kicsit volt sértő. Konkrétan úgy éreztem magam, mint egy utolsó senki.

-    Persze – válaszoltam a lehető legtermészetesebben.

-    Mintha utánad minden sarkon ácsingózna egy fiú.

-    Igen. Tulajdonképpen így szokott lenni. Viszont egy különbség van kettőnk között: amíg te leállsz az összessel flörtölni, addig én tovább kocogok és csak azzal állok szóba, aki fut utánam. Tudod, miért érdemes ezt csinálni? Ha egy fiú fut utánad, akkor tényleg téged akar és valószínűleg még sportos is, ergo jól néz ki.

-    Te ringyónak nézel? – Sipította Britney, rátapintva a lényegre.

-    Igen, tulajdonképpen igen. Egy nagyon egoista és bunkó ribancnak. – Bólintottam a lehető leglazábban. Nagyon jól tudtam, hogy működik ez. Az új lány, ha kihívja maga ellen az egyik nagymenőt, csak egy esélye van. Ha azt elbaltázza, örökké a lúzerek közt ragad. Most az egész tábor minket figyelt: muszáj volt végigcsinálnom, ha akartam számítani a táborban. És akartam. Végre egy hely, ahol teljesen megértenek, sőt egyenesen elvárják, hogy olyan legyek amilyen. Itt számítani akarok! Fontos része lenni egy ilyen közösségnek.