Let's Play Football, Girl

22.rész

-Hogy mi?-kérdezte Balázs, meglepően higgadtan.

Mi csak csendben álltunk és mindketten az arcát figyeltük. Sebesen váltakoztak rajta az érzelmek.

-Ez igaz?-fordult felém.

-Igen.-bólintottam.

-Mikor?-kérdezte.

-Tegnap este.-válaszolt helyettem Szalai.

-Ezért viselkedtél olyan furcsán. Tudtam, hogy valami nem oké. De...pff, ezt nem hiszem el.-mondta Balázs.-Ráadásul veled, Szala...

-Figyelj, nagyon sajnálom. Tényleg. És nem csak úgy mondom, hogy sajnálom, hanem rohadtul komolyan is gondolom.-hadarta Szalai.

-Beszélhetünk négyszemközt?-kérdezte Dzsudzsák Ádámtól.

-Persze.-válaszolt Szalai, majd vetett rám egy utolsó pillantást, és Balázzsal együtt, elsétáltak a pálya felé.

Leültem a padra, mert azthittem visszajönnek, de nem tették. Elkezdtek bemelegíteni.

Holnapután portugál meccs, és én elcsesztem a csapat két kulcsjátékosának viszonyát egymással. Gratulálok, Niki...

Szalai:

-Figyelj...-kezdte Balázs, amikor nekiálltunk bemelegíteni.

Felé fordítottam a tekintetem, és vártam a szemrehányó, dühöngő ordibálást, de legnagyobb meglepetésemre továbbra is higgadt volt.

-Nem fogok veled balhézni,Szala. A barátom vagy. Viszont kérlek, válaszolj nekem egy kérdésre őszintén.

-Bármire.- bólintottam.

-Mióta szereted?-kérdezte, én meg egy pillanatra lefagytam.

-Miből gondolod, hogy...-kezdtem de ő félbeszakított.

-Ismerlek. Nem az a fajta srác vagy, aki csak úgy ok nélkül csókolgatja a lányokat. Megfontolt vagy, őszinte, és ezeket a tulajdonságaidat mindig is irigyeltem.

-Ez a tegnap este nem a megfontoltságról árulkodik.-csóváltam meg a fejem.

-Nem válaszoltál.-emlékeztetett Dzsudzsi.

-Mióta először megláttam.-sóhajtottam.

-Mivan?

-Jól hallottad.-mondtam.

-De az...az lehetetlen.-hökkent meg Balázs.- Hisz szurkoltál nekünk, hogy összejöjjünk...és Csilla...

-Csillával már hónapok óta nem voltak a dolgok a régiek. Szünetet tartottunk, és a szakítás szélén álltunk, de azért meglepett az az üzenet. Ami meg téged és Nikit illet...úgy éreztem, helyesen cselekszem, ha nem mondom el egyikőtöknek sem, és közömbösen viselkedem...most tuti utálsz.-sóhajtottam.

-Utálni? Dehogy.-vágott közbe.

-Hogy mondtad?

-Nem utállak! A legjobb haverom vagy és szörnyen érzem magam, amiért végig kellett nézned a csókunkat a pályán. Meg azt, hogy járunk. Másrészt...furcsa,hogy nem vettem észre, hogy hogyan nézel Nikire. Túlságosan önző voltam. Ha ezt tudom az elejétől, soha nem jöttem volna össze vele.

-Dehát szereted.-néztem rá furán.

-Mindennél jobban.-bólintott.

-Akkor hogyhogy...

-Nekem is fontos, hogy boldog légy. De egyszerre nem járhat két emberrel Niki. Választania kell.

-Beszélj vele.-vetettem fel.