Let's Play Football, Girl

2/1.rész

Gyorsan átfutottam mégegyszer a listám, hogy tudjam, biztos bepakoltam-e mindent. Ismét elfogott az az idegesítő érzés, ami minden utazás velejárója nálam, vagyis a "Valamit tuti itthon felejtek".

Ádám nemrég ért haza edzésről, és elvonult zuhanyozni.
Az ember azt hinné, hogy ő is tiszta ideg, de nem így volt. Miután kijött a fürdőszobából elterült a kanapén és sporthíreket olvasott az iPad-en.

-Ádi, hogy a francba pakoltál már be mindent?-kérdeztem.

-Minden alkalommal amikor Magyarországra utazok, ugyanazokat a holmikat viszem. A fejemben kész lista van.

-Jó neked.-sóhajtottam és lehuppantam mellé a kanapéra.

-Te nem vagy még kész?

-De igen. Csak azon gondolkodok, vajon mit hagyok itthon.

-Hajvasaló.-vágta rá.

-Mi?

-A hajvasalód még a szekrényben van. Nem fog kelleni?

-Basszus, de. Tényleg.-csaptam a homlokomra.-Köszi.

-Szívesen.-mosolyodott el.

Feltrappoltam a lépcsőn, majd előkerestem a tárgyat a szekrényből és beraktam a bőröndbe a többi cucc közé.

Na. Mostmár készen állok az edzőtáborra.

-Niki! Telefooon!-kiáltott Szala.

-Megyek.

Amint leértem, Ádi már nyújtotta is a készüléket.

-Bianca az.-válaszolta meg a fel nem tett kérdésem.

-Sziaaa.-vettem fel a telefont.

-Nikiii. Halii.-hallottam Bia hangját.

Az utóbbi hónapokban nagyon jóba lettünk Biancával. Még mindig Storck tolmácsaként dolgozik, de gyakran jár Németországban is, ilyenkor pedig mindig benéz hozzánk.

-Mizu?-kérdeztem.

-Semmi. Nagyban pakolászok. Storck kérdezte, hogy mikor érkeztek.

-Holnap délben.-mondtam.-Beugrunk anyámékhoz és utána megyünk a megbeszélésre. Mármint én nem, csak Szala.

-Te hol leszel?

-Járok egyet Pesten. Rég nem voltam otthon.

-Értem. Nos, akkor megmondom Storcknak, hogy a megbeszélésre megérkeztek.

-Nagyi is velünk jön. Két óra múlva érkezik ide. Ádám megy érte a reptérre, innen meg együtt repülünk.

-Okés. Nagyiról jut eszembe... Hallottad hogy Kleini becsajozott?-kérdezte.

Nem láttam az arcát de tudtam hogy azt a bizonyos sunyi képét vágja.

-Nemár. Komoly?-vigyorogtam.-Ki a szerencsés hölgy?

-Valami Petra. Egy meccsen találkoztak. Kleini meglátta a lelátón és annyira megtetszett neki, hogy még a bedobást is elvétette.

-Oh. Milyen romantikus.-nevettem fel.

-Az. Mindenesetre, a csaj nem jön az edzőtáborba, Laci meg kivan.

-Szegény. És mi van veled, drága barátném?-kérdeztem.

-Mi lenne?

-Nem vagyok hülye. Láttam a képeidet instán Dzsudzsival.

-Az semmi. Csak barátok vagyunk.