-Semmi baja. Mostmár minden rendben lesz vele. Ma vizsgáltam meg. Nagyon szívesen. Viszhall'
Miután letettem a telefont, elnyúltam az ágyamon, és elkezdtem telefonozni. Megpróbálok nem arra gondolni, ami három hete történt. A szakítás nagyon megviselt, de próbáltam nem kimutatni. A munkába temettem magam.
Rengeteget beszéltem a válogatott többi tagjával. Nagyi a Bolognához igazolt,aminek nagyon örülök, Király pedig személyesen közölte,elhagyja a válogatottat. Nagyon szomorú voltam emiatt, de tiszteletben tartottam a döntését.
Laci nagyon kedves volt és hozott nekem egy görögdinnyét. Aztmondta két okból. Az első, hogy talán így elfelejtem Szalát (mondjuk nem tudom hogy a kettő hogy függ össze), a második hogy már négyet evett a héten, és rendesen hányingere van tőle.
A facebookon ezúttal is Ádám képeire bukkantam. Ibiza, Balatonsound...jól érzi magát nélkülem is. Fájt, hogy nincsen szüksége rám.
Éreztem hogy könnyek gyűlnek a szemembe, ezért ledobtam a telefont az ágyra és inkább lementem segíteni anyának elkészíteni az ebédet.
-Minden oké?-kérdezte.
-Nem igazán.
-Még mindig Ádám miatt?
-Aha.-sóhajtottam.
Anya csak a fejét csóválta.
-Csöngettek.-mondtam és indultam ajtót nyitni.
-Hagyd, majd én. Biztos a postás. Rendeltem apádnak ajándékot a szülinapjára, és már tegnap itt kellett volna lennie.
Megvontam a vállam és újra a kaja elkészítésének szenteltem minden figyelmem.
-Jónapot. Nikit keresem.- szólalt meg valaki az ajtóban.
Egyből felismertem a hangot, a kés is megállt a kezemben, amivel épp a répát akartam felszeletelni.
Az ajtóhoz sétáltam.
-Szia.-mondtam Ádámnak.
-Niki. Beszélhetünk?
-Nem.-vágtam rá.
-Kérlek. Fontos lenne.
Anya csak kapkodta a fejét kettőnk közt.
-Most magatokra hagylak.-közölte és visszament a konyhába.
-Légyszíves.-könyörgött.-Csak hallgass meg.
Sóhajtva intettem, hogy jöjjön be.
Betereltem a nappaliba, ahol leült a fotelbe én meg helyet foglaltam vele szemben.-Nos?-kérdeztem.
-Bocsáss meg.-vágott egyből a közepébe.- Hülye voltam. Fogalmam sincs, hogy miért mondtam azt, amit. Rohadtul el voltam keseredve a meccs miatt. Meg amiatt is, hogy el foglak veszíteni. Azt hittem, nem lehetünk együtt ha vége az EB-nek.
-Ez így is lett. Nem vagyunk együtt.
-De...lehetnénk. Kérlek. Adj még egy esélyt.-könyörgött.
Látszott rajta, hogy komolyan gondolja. Szemeiben bánat és remény keveréke tükröződött.
-Nem lehet.-feleltem.-Én sem szeretnék távkapcsolatot. Ha együtt vagyok valakivel, azt fizikai valójában szeretném látni. Nem a Skype-on.
-Gondoltam erre.-bólintott.-Ezért is akarom feltenni a kérdést, hogy eljönnél-e velem Németországba.
-Mi? Hogy én...Németországba?
ESTÁS LEYENDO
Let's Play Football, Girl
FanficNiki mindig arról álmodott,hogy sikeres orvos legyen. De mivan ha van valami ami ennél sokkal jobban érdekli? Min változtat élete első focimeccse? Amikor találkozik a Magyar Válogatottal egy véletlen folytán, minden megváltozik...