Én és a tükör világ (Undertale) ~Befejezett~

23. Parti

Ülök törökülésben és mögöttem a tükör van. A másik oldalon már javában folyik a parti, de én nem tudom rávenni magam hogy át mennyek. Mit kezdenék ott? Talán néhányukat ismerem, de akkor is... Elfekszek a földön és tovább gondolkodok. Kiveszem a zsebemből a kézi tükröt és megnézem magam benne. A hegem már elég halvány, de látható. Ennél jobban soha sem fog eltűnni. A szemem alatti karikák fogjuk rá eltűntek, de az a miatt van, hogy Ink valamit csinált velem, az ecsetjével. A hajam ismét össze visszaáll. Leeresztem a kezem magam mellé.

- Mi csinálsz? – Hallatszik a kis tükörből. Valószínűleg Ink hívott és én véletlen felvetem. Visszaemelem magam elé.

- A másik oldalon van! Vagyis remélem! – Mondja Ink Blueberrynek aki mellett van.

- Szóval, ha mondok, bele valamit hallani fogja? – Kérdi kíváncsian Blue. Ink bólint mire a jól ismert csillagok felvillannak a szemében. – Szia! Remélem már jobban vagy és beugrasz majd. Csináltam házi sütit amit szeretsz! – Mondja, majd visszaugrándozik a tömeghez, vagyis a vendégekhez.

- Látom, tényleg nagyon kedvel téged! – Mondja Ink. Egyik ujjamat az üvegre teszem, hogy láthasson engem. – Szóval tényleg halottad? – Kérdi mosolyogva, amire bólogatok. – Nekem vissza kell mennem a többiekhez de, remélem, tényleg eljössz! – Mondja és elrakja a tükröt. Ismét én látszok a tükörben. Én a karikás szemeimmel, a ronda hegemmel és kócos hajammal. A piros pólóm és fekete rövid nadrágom már kissé szakadt és a cipőm is gallyra ment. Így ha akarnék, se tudnék menni. A semmiből egy térdig érő farmer és egy rózsaszín virágos póló jelenik meg előttem kék madzagokra kötve. Aztán egy pár fehér topánka. Felüllök és Error áll előttem. Leteszi elém a ruhákat és felsóhajt.

- Ne köszönd meg! – Mondja karba tett kézzel. – Így egyel kevesebb kifogásod lesz. Szóval a ruhád rendben van és akár fésűt is kerítek, ha az kell ahhoz, hogy elmenj arra, hülye bulira. – Mondja lenézően. – De ha bár hülyeségnek gondolom el kéne menned és tisztáznod a dolgokat mindenkivel. – Mondja, majd elém hajít egy hajkefét. – Sok sikert! – Mondja és elmegy. Felveszem a fésűt és gondolkodni kezdek. Talán egy kicsit maradhatok és kerülöm a feltűnést. Akkor talán nem lesz baj. Vagy talán maradjak hisz... nincs több kifogásom a francba is. Bár egy van, ami elég nyilvánvaló és az nem más, mint hogy biztos ott van Sans. Az a Sans, aki halottnak hisz, az, aki miattam szomorú már régóta. De ha most tényleg elmegyek, nem kerülhetem el, hogy szemtől szembe kerüljek vele.

- Én... én... - Próbálok beszélni, de a torkom rettentően fáj. Nem érdekel, ha már szemtől szembe leszünk muszáj lesz valamit mondanom nem? Hagyjuk, inkább nem megyek. Eldobom a hajkefét és visszafekszek a földre.

Nem tudom mit gondoltam, de felvettem a ruhákat és kifésültem a hajam. Most menetre készen állok a tükör előtt és ökölbe szorul a kezem. Miért vagyok ilyen hülye? Veszek egy mély levegőt és egy ujjamat az üvegre teszem, hogy megnézhessem, mi történik a másik oldalt. Látom Inket ahogy Fellel és Blueberryvel beszélget. Papyrusék próbálnak beszélgetni bár Fell Paps nem rajong az ötletért. Elbizonytalanodok, ahogy megpillantom Sanst aki Freshel beszélget. Aztán hirtelen a tükör előtt terem Scientist Sans.

- Csak tudnám, miért van ez itt! – Mondja fején feljebb tolva a szemüveget, ami két oldalt ragaszóval van felerősítve rá. Majd fogja és lemegy. Mit képzeltem? Ha csak úgy átmegyek mit fognak gondolni? Mit fogok mondani? Bár nem tudok beszélni szóval talán ezért nem érdemes aggódni, de akkor is! Hátrébb lépek a tükörtől. Ez nem jó ötlet. Aztán látom, ahogy egy pillanatra Ink a tükör felé néz, és mintha látná, hogy ott állok biztatóan elmosolyodik, majd mond valamit a többieknek és elindul felém, vagyis a tükör felé. Mindenki őt figyeli.