Én és a tükör világ (Undertale) ~Befejezett~

22. Vissza?

Fekszek a földön miközben a kis Sans és Papyrus mellettem alszanak. Nem tudok mit kezdeni magammal így felkelek és elindulok sétálni. Céltudatosan megyek előre tükröt keresni. Hamarosan meg is találom, amit kerestem, egy elég nagy tükröt. Átlépek rajta és egy elég érdekes helyen találom magam. Alattam a jól ismert vörös színű kőzet van. Körülöttem viszont rengeteg elszenesedett épület darab. Hátra nézve látom, hogy én nem vagyok a legjobb formámban. Átnyúlok a tükrön és kihúzok belőle egy köpenyt, amit szinte egyből magamra is veszek. A kapucni kiválóan bő így eltakarja az arcom. Elkezdek sétálni és minden törmelék darabot átmászok, vagy épp átlépek. Kiérve egy csomó mécsest találok a földön és egy fényképet keretben. Elé megyek, hogy lássam, ki van ott. Meglepődök, mikor magamat látom, ahogy Sansel és Papyrusal összeölelkezve mosolygok. A gyertyák már nagyrészt elégtek és a kanóc is eltűnt a legtöbből. Egy friss virág hever a kép előtt pontosabban egy Echo virág, ami megismétli, amit mondanak neki. Felemelem és az ujjammal végig simítom az egyik szirmát.

- Hiányzol! – Hallatszik belőle Sans hangja. – Remélem már átkeltél és jó helyen vagy! – Mondja, de a hangja félúton sírásba csap át. Ez azt jelenti, hogy visszajöttem Undertalebe? De itt mindenki azt hiszi, hogy meghaltam. Egy könnycsepp gördül le az arcomon és magamhoz húzom a virágot. Sans nagyon szomorú lehet, de csak nem állíthatok be csak úgy hozzájuk, nem? Letörlöm a könnyemet és visszateszem a virágot. Kezemet végig simítom a képkereten. Ezt a képet Alphys csinálta mikor elmentünk piknikezni és akkor aludtam Sansel először. Elaludtam a pokrócon és mire felébredten Sans mellkasán feküdtem és ő is mélyen aludt. Aztán felébresztetek minket és röplabdáztunk. Akkor nem volt rémálmom, sőt egész jól aludtam. Aztán szinte végig mosolyogtam. Igazán hiányoznak azok az idők... de nem tehetek mindent rendben egyik pillanatról a másikra.

- H... hé, ki vagy? – Hallom meg Alphys hangját magam mögül. Lassan felállok, de nem fordulok meg. – V... válaszolj! – Mondja, de hiába próbál fenyegetően beszélni a dadogása miatt egyáltalán nem ijesztő. Megfordulok, és a földet nézem. – Mit csináltál azzal a képpel? – Kérdi elmenve mellettem és felveszi a képet és a laborköpenyével megtörli az üveget.

-A... Alphys... - Próbálok beszélni, de a torkom nagyon, fáj. Felém fordul. Úgy néz, rám mintha valami idegen lennék.

- Mi akarsz? – Kérdi visszatéve a képet a földre. El akar menni, de én, megfogom, a kezénél fogva visszarántom. – Hé, mit... - Kezdi, de meghallom, hogy valaki jön. Megfogom és berántom az egyik nagyobb törmelék mögé és befogom a száját és szorosan megfogom, nehogy ficánkoljon.

- Ismét itt... - Hallom meg Sans hangját. – Tudom, mindenki azt mondja, hogy nem jössz vissza. Akkor én miért reménykedek? – Kérdi, amire elerednek a könnyeim. Alphys kicsit hátra fordítja a fejét, gondolom rám akar nézni. Én a könnyeimtől nem látok és próbálom, vissza fogni nehogy meghaljon. – Remélem nincsenek téveszméim. – Mondja és felnevet. – Hoztam még egy virágot remélem, tetszik majd! – Mondja majd hallom, ahogyan elmegy. Nem érdekel Alphys elengedem és egyik kezemet a szám elé teszem és a könnyem patakokban folynak lefelé.

- Tina? – Hallom meglepődött Alphyst. Bólogatok, de még mindig sírok. – Sansnek tudnia kell vagy... - El akar menni Sans után, de megfogom. – Mi a baj? - Körbe nézek, majd a kormos roncsokra kezdek írni.

„ Nem!"

„ Még ne!"

„Kérlek..."

Az utolsónál az ujjam lecsúszik és térdre esek.

- Miért ne? Mi a baj? – Kérdi Alphys. Nem bírom, mindjárt szétszakad a szívem. Felpattanok és elszaladok vissza tükörhöz. – Várj, Tina! – Kiált utánam Alphys de én átugrom a tükrön. A másik oldalt térdre esek és magamat átölelve sírok.

- Tina? – Hallom meg Error hangját. Felállok és oda menve hozzá a mellkasára teszem a fejem és sírok. Egy ideig nem csinál, semmit majd átölel. – Nincs semmi baj! Nyugodj meg! – Mondja a hátamat simogatva. A szívem ismét recsegni kezd amit Error is meghal, és csak erősebben szorít magához. Lassan lenyugszok, de a szívem még mindig fáj. Azt hiszi meghaltam... és én nem vagyok képes elé állni, hogy „Szia, én még élek!"

- Sziasztok! – Hallom meg Ink hangját. Letörlöm a könnyeimet és felé fordulok. – Mi történt? – Kérdi hozzám jőve és aztán szúrósan néz Errorra.

- Nem én vagyok mindig mindenért a hibás! – Mondja idegesen. Kuncogni kezdek. Bár rossz kedvem van, mindig elnevetem magam, ha elkezdenek veszekedni, mert hát elég vicces tud lenni.

- Gyere mennyünk valahova! – Fogja meg a kezem Ink és magával visz. Hátra fordulva integetek Errornak aki csak sóhajt egyet és elmegy a másik irányba. – Csukd be a szemed! – Mondja Ink mosolyogva. Két kezem a szemem elé teszem, mert magamat ismerve biztos leskelődnék. A vállamnál fogva vezet és érzem, ahogy átlépünk egy másik helyre. Beállít, egy helyre majd elenged. – Most kinyithatod! – Mondja és én hallgatok rá. Egy hatalmas teremben vagyunk, amiben asztal, székek és néhány parti kellék van. A plafonra egy Boldog Karácsonyt felirat van lógatva és az asztalon is sorban sorakoznak a jobbnál jobb nasik és ételek. Egy kanapé is van és egy ajtó, ami mögött a gardrób van. De se másik ajtó se ablak nincs. Körbe nézek és eláll a lélegzetem is. Egész szépen be lett állítva minden.

- Blueberry rájött, hogy vannak másik dimenziók is! – Mondja Ink mellém állva. – Mivel holnap van, december 24 gondolta csinál, egy bulit ahol megismerkedhetnek egymással a különböző dimenziókból való emberek. De ide csak a Sans és Papyrus párosok vannak meghívva. – Mondja, amire nem értve nézek rá. Ha ide csak Sans és Papyrus párosok jöhetnek miért hívott ide? – Blueberry azt is tudja, hogy nem haltál meg... - Mondja lesütve a szemét. – Szeretné, ha te is eljönnél, de senkinek nem mondja el, hogy élsz. Csak ha ide jössz akkor fog kiderülni! – Mondja, majd a szoba egyik sarkára mutat, ahol egy tükör van. – Az, az egyik üres dimenzióba vezet, és onnan csak ide tudsz jönni azon a tükrön keresztül. Szeretném, ha eljönnél, jót tenne! – Mondja a vállamra téve a kezét, de én a földet nézem. – Csak gondold át! Nem erőltetem, ha nem akarod! – Mondja és megsimogatja a fejem. Semmi kedvem ehhez. Főleg mivel tudom az a Sans is itt lesz...