Kyle a harmadik sorból kitörve szerzi meg magának az ötödik helyet. A kanyonok között cikázva várja a megfelelő pillanatot, hogy feljebb jusson. De számításait keresztbe húzta Sebulba, a dug (dág) lény, aki erőszakosságairól vált híressé versenyei során. Sebulba az előtte lévő Veknoidot kilökve neki csapódott az előtte lévő sziklának. A dug (dág) a többi versenyzőt megelőzve veszi át a vezetést, Kyle pedig a roncsokat kerülgetve a második helyre verekedi magát. Nem könnyítik meg a dolgát.
„Sebulba átveszi a vezetést. A többiek a roncsokból kikászálódva rohannak, a többi versenyző elöl. Kyle a fiatal fogatversenyző második helyet foglalja el Sebulba mögött, de a többiek rákapcsoltak. Sebulba elkezdte a második kört, Wan Sandage fogata a cél előtt lerobban, sajnos kiesik a versenyből. „– kiáltja a bemondó.
Kyle fogata zörögni, recsegni kezd.
- Ne most. Bírd ki még egy kicsit! –könyörög kétségbe esve. Stabilizálni próbálja a hajtóműveket, kisebb sikerekkel. Izzadságcseppek halmozódnak a homlokán. A sisak rátapadt a fejére. –Egy próbát megér – gyorsít a tempón, Sebulba mellé ér.
- Nem fogsz ki rajtam fiú – szólal meg saját nyelvén, gonoszan felkacag, és elővesz egy lézerpisztolyt. – Agyő-, lő bele a hajtóműbe.
Füst halmozódik fel Kyle előtt, a rossz látás viszonyok miatt, elveszti fogatán az uralmat. Hogy ne csapódjon neki a kanyon egyik sziklájának, jobbnak látta, ha felborul vele.
„Kyle fogata felborult, szintén kiesik a versenyből. Sebulba növeli előnyét." – izgatott morajlások megy végig a közönségen.
Kyle egy órával később magához tér, de még mindig ott van ahol felborult. Senki sem ment segíteni neki. A forróság egyre elviselhetetlenné vált számára. Nagy nehezen kikászálódott a roncsból, a karjába erős fájdalom nyilallt, lábai elgémberedtek.
- Na, most merre menjek? – vette le sisakját, haját összeborzolta elzsibbadt ujjaival. A semmi közepén bolyongani nem szerencsés, a tuscenek bárhol megbújhatnak, de nincs választása.
A kanyonok felé vette az irányt. Órák óta battyogott, mire úgy érezte, hogy eltévedt. Körbe nézett, semmi ismerős jel, ne talán egy roncs. Fura hangok ütötték meg a fülét, hirtelen hátra fordult, de egy hatalmas ütés érte a fejét, mire összerogyott a földre.
Kyle már nem csak karfájással, hanem fejfájással is rendelkezik, ami egyre elviselhetetlenebb. Felkönyököl, puha, bőrszerű padlót érzett a tenyere alatt. Sátorszerű helyen tért magához, edények, néhány ruha foszlány, vastag szőrmetakaró volt rá terítve. Hangok szűrődtek be kintről, de nem értette mit mondanak. Valaki elhúzta az ajtóként funkcionáló lepedőt. Egy buckalakó lépett be, morgott és mutogatott. Kyle hátrált, nem merte levenni a szemét róla. Mutogatásával jelezte, hogy igyon és egyen. Kyle oldalra pillantva, vette észre az oda készített tálat és pohárként funkcionáló edényt. Nem mert ellenkezni, így azt tette, amit tennie kellett. Több buckalakó lépett be, nők és gyerekek. Letelepedtek elé, és vészjósló tekintettel figyelték, ahogy eszik. Az egyik tuscen gyerek oda ment hozzá, és megérintette Kyle homlokát. Felszisszent az érintés hatására, az egyik nő, talán a gyerek édesanyja egy vizes kendőt adott át neki.
- Miért hoztatok ide? – kérdezte két harapás között. Csak bámulták, néhányan morogtak. – Nem értitek, amit mondok ugye? – hajtotta le a fejét szomorúan. – Ahogy látom, a jelbeszédet ismeritek, én is nagyjából. – húzta fél mosolyra a száját.
Kyle mutogatni kezdett.
- Én – mutatott magára. – Megsérülni – mutatott a sebre a homlokán.
Nem válaszoltak, egy újabb kendőt nyújtottak felé. De ez már nem vizes, hanem valami anyag volt rajta. Álmosság uralkodott el rajta, de úgy nem tud aludni ha figyelik.
- Én – mutatott újra magára. – Álmos – színlelt álmosságot.
A buckalakók kimentek, és Kyle újra magára maradt egy tuscen tanyán.
Ez egy kicsit uncsi rész lett, de lesz ennél jobb is. ;)
