Who owns my heart? [H.S.] |SZÜNETEL, ÁTÍRÁS ALATT|

5. rész

Reggel 4 órakor felriadtam és nem egyedül voltam az ágyamban. Vagyis nem az enyémben voltam hanem Niallében, õ pedig édesen szuszogott mellettem. Egy pillanatra elgondolkoztam hogy én most hogy is kerülök ide, de aztán beugrottak az este történtek. Játszottunk, pizzáztunk és utána sokáig beszélgettünk míg el nem aludtam a vállán. Ezen az emléken kissé felkuncogtam mire Niall motyogott valamit álmában és átkarolta a derekam ezzel egy idõre odaláncolva engem magához.

-Niall! Hahó álomszuszék ébresztõ már! El fogok késni suliból, és te is! És még be sem pakoltam és le kéne zuhanyozni!! NIALL!! -befogtam az orrát hátha akkor felkel de erre elkezdett a száján lélegezni

-Zuhanyozzunk együtt!- így befogott orral olyan viccesen mondta hogy tiltakozás helyett elõbb hangosan felnevettem-De komolyan, mégis mi olyan vicces?-csak még jobban felnevettem, de mostmár nem csak a hangján hanem az arckifejezésén is-Jól van felkelek-mondta durcásan

-Ügyes vagy szépfiú-mondtam továbbra is nevetve

Visszafordult, elkezdett rohanni az ágy felé ahová én még nevetve visszadõltem és rámugrott. Abbahagytam a nevetést és csak néztem õt mérgesen. Már amennyire én tudok mérgesen nézni. Aztán feltûnt hogy rajta még mindig csak egy boxer volt és én se voltam túlöltözve..

Lenéztem kettõnk közé, bár nem tudtam mert teljesen rajtam volt. Éreztem hogy elpirultam és mindenfelé néztem csak a szemeibe nem. Belefúrta arcát a nyakamba, kuncogni kezdett és átölelte a derekam. Pár percig így feküdtünk és éreztem hogy meg kéne szólaljak.

-Niall nekem mennem kéne..

-Jól van Hercegnõ, de nem szabadulsz meg tõlem egész napra.

-Nem is akartam de hogy hogy?

-Osztálytársak leszünk és majd ebédnél is veled leszek.-mondta tök könnyedén

-Ez azt jelenti hogy suliba tapadni fogsz rám?-ezt nem hagyhattam ki nevetés nélkül

-Nem csak ott hanem itt, a kampuszon is-elõvillantott egy perverz mosolyt amit egy fejrázással jutalmaztam.

Kinyitottam az ajtót és mentem volna ki de a csuklómtól fogva visszarántott és ott az ajtóban, megölelt és egy hosszú puszit nyomott a szám sarkába. Ha valaki épp a folyósón járna egyáltalán nem értené félre...

És szerencsémre pont ki ment a folyosón egy szál boxerben? Hát Harry.

-Szia Niall!- mondtam sietve és mentem is a szobám felé.

-Szia Hercegnõ majd még találkozunk.-még mielõtt beléptem volna a szobámba épp láttam hogy õ kacsint nekem és közben Harry mérgesen nézi Niallt.

Hamar lezuhanyoztam, megmostam a derékig érõ barna hajam is és felöltöztem. Hajszárítás és göndörítés közben arra gondoltam hogy Harry miért volt még mindig feldúlt. Vagyis megint, mert amikor kilépett a szobából még egész jó kedve volt.

Nem gondolkodtam többet ezen inkább elvégeztem a reggeli teendõimet, bepakoltam a táskámba pár füzetet és tolltartót majd indultam is a suliba. Épp kiléptem a szobámból Niall is pont abban a pillanatban lépett ki az övébõl. Tetõtõl talpig végignézett és elmosolyodott, közben ugyanazt csinálta amit én, vagyis berakta a kulcsot a zárba és ugyanabban a pillanatban is fordította el, de úgy, hogy közben végig a szemembe nézett.

-Szia újra Hercegnõ!

-Ezt meg hogy csináltad?

-Mit is?

-Mindent ugyanúgy és ugyanakkor csináltál ahogy én. Hogyan?

-Sehogy. Ezt csak úgy.

-Ha?

-Mindegy.-mondta és utána mosolyogva megrázta a fejét-Megyünk együtt?-kérdezte kiskutya fejjel.

-Menjünk.-mondtam mosolyogva és elindultunk egymás mellett.

Séta közben a keze folyton súrolta az én kezem, de nem zavartattam magam. A suliba beérve minden lány szúrós szemmel nézett rám és Niallnek nem hagyhattam szó nélkül így hát odasúgtam a fülébe:

-Te Niall..

-Igen Hercegnõ?-súgta õ is

-Miért néz mindenki olyan csúnyán engem?-kérdeztem egy kis kétségbeeséssel a hangomban és felpillantottam Niall arcára, pont belé a szemébe.

-Mert féltékenyek hogy ilyen helyes és menõ sráccal vagy, mint én.-mondta nevetve miközben jobb karját átlendítette a vállamon és egy puszit nyomott az arcomra.

-Oh te milyen szerény vagy.

-És milyen szexi!-mondta egy csábos mosollyal és nevetve sétáltunk tovább a suliban a termünk felé.