Harry keze óra közben végig a térdemen volt. Nem tudtam hova tenni a jelenlegi kapcsolatunkat. Kb 2 órája vagyunk úgy kurva jól. Majd meglássuk mit hoz a jövő.
Hála már az utolsó órán vagyunk, de ezzel csak egy a baj... Ez a csodálmányos óra a matek, a csodálmányos tanárunkkal aki annyira édesnek tart minket hogy majd' kirohad a foga. Ne is említsük azt hogy dogát iratott velünk.
Jelzem elõre, hogy a nagy részét nem is vettük amit doga közben magyarázott el és a másik része rémlik, legalább is nekem meg Harrynek, de a tanárnõ nem magyarázott annyira lelkesen hogy az agyunk méltónak tartotta volna megtartani ezeket a "fontos" információkat..
Harry óra közben láttam hogy írt valamit a füzetlapjának a tetejére, majd közelebb tolta hozzám.
"Hazakísérhetlek?"-állt a füzetben, mire én vigyorogva odaírtam-"Szomszédok vagyunk. A enyémmel szembe van a te szobád.''
Harry rám nézett majd elnevette magát és én is úgy tettem. Szerintem aranyos egy srác, de vajon milyen ő igazából? Meg akarom ismerni. Mármint úgy mindegyik oldalát. A morcosat, a kedveset, a hisztiset és még ki tudja milyen oldalai vannak. Mindegy, az a lényeg hogy mindegyiket.
Miután vége lett az órának a tanár még tíz percig bent tartott minket. Hát persze, mert miért is ne kínozzon ennél is többet. Ez a tanár kikészít. Hangosan doboltam az ujjaimmal mire Harry azt mondta nekem hogy-Nyugi- összekulcsolta ujjainkat a pad tetején- Állítólag ez megnyugtat.-suttogta nekem.
A kínzás így már nem is tűnt kínzásnak.Egész az óra végéig így fogta a kezem. Reméltem, hogy nem engedi el a kezem de megtörtént, mikor a tanár bejelentette hogy végeztünk a mai kínzással. A bárgyú mosoly eltűnt az arcomról és halkan bepakoltam Harryvel egyetemben.
Ő gyorsabban végzett és végignézte ahogyan pakolok. Amikor befejeztem, újra összekulcsolta ujjainkat ami melegséggel töltötte el a szívem.
A szekrényemből kivettem a kabátomat, a derekamra kötöttem és indultunk ki a suliból.
-Megiszunk egy kávét?- kérdezte csillogó szemekkel Harry
-Ühüm.- bólintottam egy aprót, jelezve a belegyezésemet
Elsétáltunk a közeli Starbucks-ba. Amikor bementünk Harry mondta hogy menjek az egyik boxhoz és várjak amíg kihozza a kávékat. Tettem amit mondott és egy eldugottabb boxhoz mentem.
Már egy negyed órája itt ülök és várok rá. Vajon hol lehet? Elhatároztam hogy megyek és megkeresem.
Megnéztem a pultnál hogy ott van e, de nem volt. Mentem a mosdók felé is de bár ne tettem volna. Harry egy hidrogénezett szőke hajú lánnyal csókolózott és közben taperolta is.
Gondoltam arra felé megyek, mert a lánymosdó mellett volt a fiú mosdó ami előtt épp a nyálcsere folyt.. khm.. Így hát elindultam a mosdó felé.
Bementem a női vécébe, de mintha nem is tettem volna. Észre se vettek.. Kezet és arcot mostam majd megszárítottam a kezem és addigra az arcom is meg volt száradva. Kiléptem a mosdó ajtaján és még mindig folyt a nyálcsere.
-Jót kávéztunk Harry!- mondtam hangosabban mivel már kb két méterre voltam tőlük.
Mondatomra szétrebbentek. Én visszamentem a boxhoz és hamar összepakoltam és elhúztam.
Még hallottam kintről Harry kiabálását, amint a nevemet mondja, de cseppet sem érdekelt. Úgy döntöttem megszakítok vele minden kapcsolatot. Órán máshelyre ülök, nem nyitom ki neki az ajtót ha keres, nem szólok hozzá, egyszerűen nem veszek tudomást róla. És hogy mindez miért? Mert rosszul esett amit tett.
Én elhittem hogy ő egy aranyos srác is tud lenni, annak ellenére hogy ő a suli nagymenője. Mondjuk meg se kellett volna lepődjek. Biztos minden csak színjáték volt azért hogy meg tudjon fektetni. Nem vagyok könnyen kapható. Én nem vagyok olyan könnyü nőcske mint az a csaj akivel volt a mosdók előtt. Neem neem.
De akkor miért érzem már most a hiányát? Talán beleszer... Nem! Még ilyen csak ne is járjon a fejembe. Nem szerettem bele. Mindez csak pillanatnyi fellángolás volt. Semmi több.