Az Utazás

Prológus

Az én nevem Gemma Rossi.

Azt hiszem ez lesz életem eddigi és egyben egyik legjobb nyara. És ez mind a 17. szülinapi ajándékomnak köszönhető, amit a szüleimtől kaptam. Az ajándék tehát nem más, mint egy utazás. Mégpedig egy körút Olaszország északi részén, és az út zárásaként Rómába repülünk, amely bár nem tartozik az északi részhez, túl régi vágyam ahhoz, hogy kihagyjam.

Tehát először is szépen körbejárunk északon autóval - a legjobb barátnőm, Emma (17), az unokabátyám (aki olyan nekem, mintha tényleg a bátyám lenne), Dávid, alias Dave (18), aki egyébként a mi csodálatos sofőrünk is lesz, és én - majd pedig Velencéből elrepülünk Rómába.

Ez szinte az egész nyarunkat kitölti majd, de azért, hogy picit a családommal is töltsek egy kis időt, a körút előtt 1 hetet töltünk anyáékkal az egyik kedvenc kis olasz üdülővárosunkban, Lignanoban. Ott van egy kis nyaralónk, ahol imádok ilyenkor kikapcsolódni, és kipihenni az év fáradalmait. Egyik kedvenc helyem. De egyébként egész Olaszországot imádom.

Apukám olasz származású, Milánóban is van egy házunk, ahol a szüleim azelőtt éltek mielőtt megszülettem volna. Bár Milánóban születtem, 3 éves koromra Budapestre költöztünk, ahonnan anyukám származik. Akkorra sikerült apának is munkát találnia Budapesten, bár még mindig legalább 2 havonta el kell utaznia Milánóba néhány napra ha odarendelik.

A szüleimmel jó a kapcsolatom, illetve ott van a legjobb barátnőm is, Emma, akire bármikor számíthatok már 3 éve. Ennek ellenére nincs túl sok barátom. Néhány jóbarát Olaszországban, akik többnyire apa kollégáinak a gyerekei (már amelyikük olyan idős, mint én), meg persze Dave, az unokabátyám, akit előbb említettem, de ennyi. Az utóbbi években mottóm lett, hogy "Nem a barátok mennyisége, annál inkább a minősége számít.". Rájöttem, hogy tényleg ez a fontos. Itthon ugyanis elég sok érdekbarátom volt a gimi első éveiben, apa pénze miatt. Viszont a sok pofáraesés után csak Emma maradt nekem. De én így vagyok a legboldogabb.

Visszatérve az utazásra: holnap hajnalban indulunk anyáékkal, már nagyon várom. Hajnali négykor indulunk, természetesen kocsival.

Mindenesetre, a kocsi bepakolva, 4-kor indulás, most viszont éjfél van, és én még körmöt festek. Azt hiszem inkább pihennem kellene. Csak ezt még befejezem.