Az Utazás

Chapter 4. - Aquasplash

Ma reggel egy "csodálatos" fejfájásra ébredtem. Éljen a másnap! Körülnéztem a lakásban, kellett néhány pillanat, mire rájöttem, hogy Dorkánál vagyok. A kanapén sikerült elaludnom, Dorkát nem láttam, szóval gondolom a szobájában volt, viszont Matt a földön fetrengve terült el, míg Luca két egymás mellé tolt széken aludt. Biztos szörnyen kényelmes lehetett.

A fejfájásom csillapítása érdekében kivánszorogtam a konyhába, hogy gyógyszert keressek. Nem sokkal később meg is találtam az egyik fiókban. Ahogy körülnéztem nem volt túl sok minden a konyhában, viszont kávét szerencsére találtam. Főztem is gyorsan egyet mindenkinek.

Miután elszürcsölgettem a kávémat, még mindenki ki volt dőlve, ami nem meglepő, hisz még csak 11 óra volt. Egész korán fölkeltem. Néhány perccel később azonban már sétált is felém Dorka.

- Szia - köszöntöttem.

Ő csak intett egyet, amit meg tudok érteni, felkelés után egy kis ideig én sem vagyok túl beszédes típus. Inkább a kávé irányába mutattam, ami mellett ott volt a gyógyszer is.

- Remélem nem baj, hogy picit kutakodtam, szörnyen fájt a fejem, a kávé pedig nélkülözhetetlen nálam.

- Dehogyis. Érezd csak otthon magad. Fiúk?

- Legutóbbi tudomásom szerint a nappaliban fetrengnek.

***

Már csak 2 nap. 2 nap múlva jön értem Dave, az unokabátyám, és Emma, a legjobb barátnőm, aztán indulhat az utazás.

Az itt eltöltött idő alatt minden nap beszéltem Emmával, és küldözgettem neki a képeket, amiket a többiekkel készítettem. Már nagyon hiányzik. És ha ideérnek, muszáj lesz neki bemutatnom a többieket. Jól kijönnének.

Egyébként ez a néhány nap itt, Lignanoban csodálatos volt. Rengeteget voltam a strandon, (szép színem is lett, juhé) Dorkáékkal, és a társaságukkal. Matten és Lucan kívül megismertem még néhány embert, és nagyon jól szórakoztunk bármikor, amikor találkoztunk. Ezen kívül rengeteget pihentem, és anyáékkal is töltöttem egy kis időt. Imádom a nyarat.

Az utolsó előtti napomra Dorkával egy szörnyen érett programot szerveztünk be. Aquaparkba fogunk menni! Már alig várom! Eddig még mindig csak kívülről láttam, mert a város szélén fekszik néhány hasonló hellyel együtt. Ilyen például Gulliverlandia ahová nagyon sokszor jártunk a szüleimmel, míg kicsi voltam. És imádtam. Ahogy minden vidámparkot, ahol eddig valaha voltam. Szóval nagy reményeket fűzök a mai utunkhoz is az Aquasplashben.

Már délelőtt időben elindultunk, hátha megelőzzük a tömeget legalább a pénztárnál.

Fölkaptam a fekete fürdőruhámat, hajamat pedig befontam, hogy minél kevesebbet kelljen bajlódni vele a vízben. A szettemre pedig egy egyberuhát vettem. Fő az egyszerűség. Úgyis csak fürdőruhában fogunk rohangálni egyik csúszdáról a másikra.

10-kor találkoztam Dorkával a házunk előtt. Ő már teljes harci díszben ült a kocsiban.

- Indulááás a viziparkbaaa! - szálltam be a kocsiba teljesen felpörögve. (Hölgyeim és Uraim, egy érett 17 éves lány.)

- Jól vagy? - röhögött a barátnőm - Vagy már most megártott a nap?

- Hát persze. Mondod ezt te. 10 perc múlva te is ugyan így fogsz viselkedni. - vigyorogtam rá.

Alig 10-15 perc alatt odaértünk az Aquasplashez. Már kívülről is óriási volt. Szerencsére kifogtunk egy olyan napot, amikor nem voltak olyan nagyon sokan, mint amennyire számítottuk. Ez már akkor megmutatkozott, amikor jegyért álltunk sorba. Csak két társaság volt előttünk.

A jegyek megvétele után megkerestük a helyet, ahol lepakolhatjuk a holmijainkat. Lepakoltuk a táskánkat, és a ruhánkat is, így fürdőruhában indultunk útnak.

Kérhettünk volna térképet, amin az aquapark van lerajzolva, hogy eligazodjunk, de úgy voltunk vele, hogy:

1) úgysem igazodunk ki rajta, ha rajtam múlik

2) úgyis össze-vissza fogunk rohangálni a csúszdák között.

***

Néhány óra múlva teljesen kifáradva, röhögve hagytuk el a helyet. Iszonyatosan jó volt! Imádom az ilyen helyeket, és ebben sem csalódtam.

- Neked melyik volt a kedvenced? - kérdeztem Dorkát.

- Az az óriási csúszda, ami olyan meredek volt!

- Jaaaj, az tényleg király volt! Csak sikítva lehetett kibírni, különben az a fura érzés fogott el, mint amikor zuhanok. - nevettem - Nekem az volt a favourite, amikor tök sötét volt a csúszdában, és azt sem tudtam hol vagyok, vagy mi van, csak amikor már azt vettem észre hogy csobbanok a vízben.

- Ide egyszer még vissza kell jönnünk!

- Megbeszéltük.

- Azért én annál a csúszdánál is szívinfarktust kaptam kb., amelyik tekeredett egy másik körül.

- Jaa az ijesztő volt. Meg egyébként az összes többi. Eddig a hullámvasutak voltak a kedvenceim, na de ezek után??? Nehéz döntés. - nevettem Dorkára.

- Micsoda problémák!

- Ugye? Azt hiszem, inkább a kaja lesz a kedvencem. Egyik legfinomabb tortellinit lehet itt kapni.

- Már megint a hasadra gondolsz? - viccelődött Dorka - Hogy lehet mégis ilyen alakod? Taníts mester!

- Szerintem ha minden nap eljárnánk ide, és rohangálnánk, simán ehetnék amennyit csak tudnék, leadnám a sok mozgással.

- Ja, igazad lehet.

Míg elbeszélgettük az időt már haza is értünk. Fölmentünk a szobánkba, hogy a nap hátralévő részében már ne csináljunk semmi produktívat. Kell a pihenés is, na. Néha... Vagy egy picit többször.

***

Este még elmentünk fagyizni, illetve sétálni picit (és talááán beszereztünk néhány ruhát, ami épp nagyon megtetszett egy-egy kirakatban). Ki kell használni az utolsó néhány napot. Pontosabban a mait és a holnapit. Holnap reggel már jönnek is Emmáék, akiket egyrészt nagyon várok, másrészt viszont tök durva, hogy máris eltelt egy hét. Jó-jó ez még nagyon kevés, de akkor is. Ha jól érzi magát az ember, ötször olyan gyorsan telik az idő.