My bad boy Cameron Dallas (+18)

-kiss-

Az a pillanat, ami leirhatatlannak tünt. Elképesztő volt és mikor ajkaimhoz ért az övéivel feldobbant a szívem. Olyan szenvedélyesen csókolt, és olyan jó volt érezni azt amit akkor éreztem. Levegő hiányában váltunk szét, de még pár percig egymás szemébe néztünk. Majd Cameron elengedett és a kocsi felé vettük az irányt, és az úton egész végig csendben voltunk. Else hiszem, hogy csókolóztunk. Olyan boldog vagyok, lehet tényleg félre ismertem Cameront. Mikor kiszáltam jött ő is. Elkisért az ajtóig. Elköszöntem és mentem volna be, de elkapta a kezem és magához húzott. A derekam köré fonta kezeit és újra megcsókolt. Ez a csók más volt mint az előző. Gyengédebb volt. Beleturtam a hajába és ekkor Cameron belemosolygott a csókunkba. Mikor szétváltunk mosolyogva köszöntem el tölle, és mikor a házba értem az ajtónak nekidölve csusztam le a földre. Hihetetlenül boldog voltam, és rájöttem, hogy érzek valamit iránta.

"Másnap"

Daisy átjött hozzánk 6 óra körül. Látta rajtam hogy más vagyok.

-miről nem tudok?-tette fel a kérdést.
-ezt hogy értsem?-nevettem fel.
-rég nem láttalak ilyen boldognak. Ennyire boldognak! Ki van a háttérben?
-hááát....tegnap Cameron meg csókolt.
-hogy mi? Tudtam tudtam-ordibálta.
-mihh...de mit?!-kuncogtam.
-hogy bejön neked. Láttad volna magadat mikor elösször megláttad. Már akkor bejött beked, csak nem tudtad, vagy nem vallotad be. Egyszer eltünt ez az tekintet, és ebben az évben pár nappal ezelött újra megvolt. Istenem de boldog vagyok! Akkor eggyüt vagytok?-hallgatam hosszú monológját, és egyszerűen imádtam, amit mesél. Ahogy a történésekre vissza gondoltam, beláttam hogy igaza van Daisynek.
-nemhiszem.
-hogy hogy?
-mert nem kérdezte meg, csak megcsókolt. De kérlek ne szólj senkinek! Nem akarom hogy tudják.
-rendben. De mostmár készüljünk.-jenetette ki nemes egyszerűséggel.

Két óra múlva mind ketten elkèszülve áltunk a tükör elött, indulásra készen.

Én egy szürke trikóba voltam amin egy szürke kardigán fedett. A trikot egy hófehér nadrágba húztam be. Ehez a szetthez hófehér nike cipőt vettem fel. Barna hajam ki volt engedve. Sminkem pedig egy tusvonal amit a szempilaspirál koronázott meg, valamint kis bronzosító és egy barnás rúzs ajkaimra.

Daisy tőllem eltérően öltözött. Egy fehér haspóló szerűség. Daisy mindig így mondja pedig nem egészen az. Hozzá farmer ing és egy bordó szoknya. Barna telitalpú cipővel, és sötétbarna táskával. Daisyn volt egy óra és egy nyaklánc kiegészítő képp. Szőke begöndörített haját egyik oldalra tette csak. Simnke pedig kis alapozó aminek hidratáló hatása van, tusvonal, kis szempillaspirál, valamint halvány pirosító és szájfény.

Fél kilencor elindultunk a buliba. Én vezettem mert az én fehér BMW-mel mentünk. Nem volt messze buli, de ne hogy azt higyjétek hogy korán jöttünk. Valaki már ful részeg volt ekkor. Mikor megérkeztünk találkoztunk pár ismerőssel. Öszintén nemtudtam kinek a buliján voltunk. Aaron hívott. Gondolom ő ismeri a tagot. Daisy elment inni valamit, közben valami srác odajött és megpróbált felszedni, de szerencsére el tudtam küldeni a pasit. Érződött rajta a pia szag, de nagyon durván.

Daisy után mentem, hisz egy ideje nem jött már. Aaronnal beszélgettet. Mondta hogy Nash nem érzi jól magát így nem jött. Ezután behúzott minket a tömegbe és táncoltunk. Jó volt kikapcsolódni már. Néha a tömeget fürkésztem. Sajnos Daisynek feltünt.

-Kit keresel Alissa?-hajolt oda hozzám, hogy haljam amit mond.
-ááhh..senkit.-mondtam neki.
-nem most jöttem le a falvédőröl.-nevetett.-tudom hogy keresel valakit és azt is hogy kit!!!-befogtam a száját, mire azt kaptam vissza, hogy megnyalta a kezem erre elkpaptam tenyerem onnan.- nem is tagadhatod nevetett fel.
-jolvanna őt keresem.
-jaaaj tudtam én.-Aaron elkezdett kérdezősködni. Mindketten tagadtunk mindent.

Elfáradtam ugyhogy kerestem egy ülő helyet. Taylor ült mellém.

-szia!-köszönt nekem.
-szia Tay!-kicsit már idegeskedtem, hogy holvan Cameron. Éppen jöttek oda Daisyék, mert már elfáradtak.
-bocs Alissa Aaron kiszedte belöllem.-mondta nekem Daisy.
-mit?-mire Taylor elkezdett kérdezősködni.
-jolvan akkor mond el neki is.-Daisy elmesélte az egészet. A fiúk mondták hogy úgy tudták hogy lesz itt valami. Hogy Cam is annyit áradozott néha már róla.
-nyugi srácok nem lesz semmi. Tudom milyen ő. Nem dőlök be és nem leszek a strigulája.-adtam választ az előző mondandójukra.
-nemár Alissa nincs igazad!adj neki egy esélyt.-magyarázták Aaronék.
-jolvan segítsetek megkeresni.-mosolyodtam el.

Éppen az udvar felé tartottunk. Mikor kiértünk az arcomról a mosoly lefagyott. Megláttam Cameront egy csajjal smárolni.

-látjátok mondtam.-mutattam feléjük.
-basszus.-reagált mindenki egymás után evvel a szóval.

Cameron észre vett minket. A szememet egy könny mardosta, majd elfordultam, hogy ne lássa ha elsirnám magam.

-várj Alissa várj.-kiáltott utánam de én elrohantam, mondva a srácoknak, hogy hozzátok el hozzám Daisyt amikor már menni akar.

A kocsinál Cam elkapta a karomat, de kirántottam kezei közül.

-hagyj békén!-ordítottam rá.
-de...-majd félbe szakítottam.
-csak hagyj békén! Semmit se változtál. Ugyanúgy csalódtam benned.-majd beültem a kocsiba és elhajtottam könnyekkel teli szemmel.

Sziasztok! Itt az igért részem. Most egy ideig nem leszek. De igérem hogy amint lesz lehetőségem hozom az új részt. Remélem tetszet ez a rész. Ha tetszett Vote-val jelezzétek, vagy Kommentel. Puszi az edigi olvasoknak. Imádlak titeket! G❤️