I'm Sorry

I.

Holnap lesz az első iskolai nap. A tanév kezdete. Már három héttel ezelőtt megvettem az anyukámmal a füzeteket, és a többi tanszert, meg persze egy hátizsákot is vettünk nekem. Fekete fehér csíkos, a szegéjeit barna bőr csíkkal díszítették. Egy nagy csattal lehet bezárni, de mindenesetre cipzár is van rajta.

Mivel új tanévről van szó, ezért ruhákból is bevásároltunk. Bár anyukám elmondása szerint annyi ruhám van, hogy ha kinyitnám a szekrény ajtót, rámborulna az összes. De hát, ruhákból sosem elég.

Szinte egész éjszaka fent voltam, és azon agyaltam, hogy vajon milyenek lesznek az új osztálytársaim. Mivel csak nemrég költöztünk Miamiba a szüleimmel, ezért új iskolát kellett választanom. A szüleim mindketten tanárok, az ország legjobb egyetemén. Mindez persze szép és jó, csakhogy ennek is vannak hátrányai. A város legjobb gimnáziumába kell járnom, akkor is, ha az egy órányira van. Legalább is így volt, amíg ki nem derült, hogy alig tíz percnyire van a suli az új otthonunktól.

Mivel két és fél órával később se sikerült elaludnom, ezért elhatároztam, hogy lemegyek a konyhába, és iszom egy kicsit. Takarómat lehajtottam magamról, majd leléptem puha szőnyegre, mely a sötétben feketének látszott. Mivel úgy gondoltam, jobb, ha nem keltem fel szüleimet, ezért egy zokniban indultam utamra. Ajtómat megpróbáltam a lehető leghalkabban kinyitni, majd miután be is hajtottam magam után, keresztül suhantam a hosszú folyosón, majd lesiettem a lépcsőn. Egy újabb folyosóval találtam szembe magam, melynek végén jobbra fordultam. A látvány miatt levegőt se mertem venni. Egy alak állt a konyhában. Méghozzá nőé. Közelebb lopództam, mire a nő megfordult, belőlem pedig hatalmas sóhaly tört fel. Az anyukám állt a konyhapultnak támaszkodva. Egy fehér köntös volt rajta, kezében bögre.

- Szia, anya! Megijesztettél.

- Hidd el, te is engem. Mit csinálsz itt ilyenkor? - tette fel számonkérően a kérdést, de a szemén látszott, hogy túl fáradt most veszekedni.

- Nem tudtam aludni, úgyhogy gondoltam lejövök egy kis tejért. - válaszoltam. - Te mit iszol? - pillantottam bele anya bögréjébe. - Ú, kakaó! - meg sem várva a választ halkan felkiáltottam, majd elővettem én is a hozzávalókat.

- A suli miatt nem tudsz aludni?

- Igen. - sóhajtottam fel. - Nem tudom, hogy milyenek lesznek az osztálytársaim. Mert nekik már van egy tök jó osztályközösségük, én pedig befurakodok, és ezért tuti utálni fognak.

- Jajj, kicsim! Nem lesz semmi gond. Szeretni fognak, mert jó ember vagy. - ölelt meg anyu.

Ez után halkan megittuk kakaónkat, majd beraktuk a gépbe, és odasuttogtunk még egymásnak egy 'Jó éjt!'-et. Felmentem a szobámba, majd még megnéztem a telefonom, hogy jött e üzenetem. Meglepetésemre jött egy barátfelkérésem facen. Gyorsan megnyitottam, majd elolvasva a nevet, és pár információt, egyből vissza is jelöltem. Nemsokára meg is érkezett az első üzenetem, leendő osztálytársamtól.

Theo: Mizu, Hercegnő, valaki nem tud aludni?

Rachel: Mivel valaki nem hagy.

Theo: Hidd el, nemsokára könyörögi fogsz érte, hogy ne hagyjalak aludni.<3

Rachel: Már csak az kéne. Jó éjt, Theo!

Theo: Jó éjt, Hercegnő!

Lehalkítottam a telfonom, beállítottam az ébresztőt 6:30-ra, és sikeresen el is aludtam.