I'm Sorry

II.

Reggel hangos csipogásra ébredtem, majd hosszabb szitkozódások után kinyomtam a telefonom. Még emlékeztettem magam, hogy holnap reggelig állítsam át, majd a fürdő felé vettem az irányt, hogy kezdetét vegyem reggeli zuhanyzásomnak, mikor anyu rontott be az ajtón.

- Boldog szüliapot, Kincsem! - kiáltotta el magát.

Megköszöntem az ajándékot, amit anyu gondosan becsomagolt, hogy a nehogy rájöjjek, mi is van benne. Letettem az ágyamra, majd miután aputól is megkaptam a puszimat, majd ténylegesen elkezdhettem a készülődést. A reggeli zuhanyzás, mint általában, alig volt öt perc. Mivel ma lesz az évnyitó, így egy kicsit elegánsabb, de mégiscsak hétköznapi ruhára gondoltam. És ezt meg is találtam egy fekete magasított derekú, harang alakú szoknyában, egy virágos, hátul kivágott felsővel. Kint szép idő volt, így kardigán nélkül, hátamon iskolatáskámmal pattogtam le a lépcsőn. Mikor leértem anyu már gofrival az asztalon várt, mellette Nutella. Apu és anyu már felöltözve vették cipőjüket az előszobában. Még kiszaladtam egy-egy puszit adni nekik, majd egyedül hagytak.

Miután megreggeliztem, visszamentem a szobámba kinyitni ajándékomat. Egy egyszerű szürke színű csomagolópapírral volt befedve, rajta pedig egy fehér masni. Vigyáztam, nehogy szétszakítsam a papírt, de mikor belefáradtam, inkább letéptem. Egy fekete doboz volt benne. Felnyitottam a tetejét. Egy arany színű karóra lapult benne. Mutatóin meg-megcsillant a fény, ahogy az ablakhoz vittem, hogy jobban megszemlélhessem. Külső peremén tizenkét apró kő volt, mindegyik az órákat jelző kicsi csík felett. Be volt állítva, így hamarabb észre tudtam veni, hogy késésben vagyok.

Azonnal felcsatoltam a kezemre a méregdrága órát, majd szélsebesen rohanni kezdtem a fürdő felé. Gyors fogmosás után jöhetett a sminkelés. Soha nem voltam jóban a különböző sminktermékekkel, így maradtam az alapozónál, és a szempillaspirálnál. Egy kis szájfény felvitele után gyorsan felhúztam alacsony szárú fehér Converse cipőmet, majd felkaptam a táskámat, bezártam magam után az ajtót, és már el is indultam az első iskolai napomra.

Épphogy csak befordultam a sarkon, mikor kiáltást hallottam. Megfordultam, és egy fiú futott felém. Nem ismertem, mint ahogy senkit ebben az átkozott városban. Ahogy én nevezem. Láttam, hogy a fiú nekem kiabál, mégis megfordultam, és folytattam utamat a suli felé. Nem érdekelt, hogy szinte mindenki engem figyel az utcán, mert egy marha helyes srác kiabál utánam. Én csak be akartam érni a suliba becsöngetés előtt. Azonban a hangokat egyre hangosabban hallottam, míg el nem kapták a karomat. Megfordultam, és nem nagy meglepetésére az említett fiú állt előttem.

Egy térdnél szaggatott fekete farmert viselt, egy egyszerű v-kivágású pólóval, és fekete Vans cipővel. A haja kuszán állt, sötét tincsei az ég felé meredeztek. Egyszerű gimnazista srác volt, engem mégis megfogott valamivel. Volt benne valami különleges. Valami megmagyarázhatatlan.

- Rachel, igaz? - kérdezte hosszas hallgatás után.

- Igen, de inkább csak Rach. Te pedig biztos Theo vagy. - válaszoltam.

Erre csak egy bólintást kaptam válaszul. Az iskola épületéig egyikőnk se szólalt meg, nem kérdeztünk semmit, mintha mindent tudnánk a másikról. Vagy nem is érdekelne minket. Az iskola ajtaja előtt végül megálltunk. Én szólaltam meg először.

- Nekem most be kell mennem az igazgatóhoz. De később még találkozunk, ugye? - néztem reménykedően Theora.

- Persze, Hercegnő. Hisz egy osztályba járunk. De ha nem is lenne így, veled mindig szívesen találkoznék.

Erre elpirultam, és le is hajtottam a fejem, miközben arcom a tenyerembe temettem. Theo felemelte a fejem az államnál fogva, majd adott egy puszit bal arcomra. Egy-egy "Szia!" után mind a ketten befelé vettük utunkat, én az igazgatói irodához, míg Theo az osztályterembe.

~~~

Nem bírtam magammal, úgyhogy már most meghoztam a következő részt.
Egyébként hetente fogok részt felrakni, mindig szombaton.
Addig is mindenkinek jó olvasást!

~Eszter~