•Utálom, hogy szeretlek•

2.

- Mi? Ez komoly? - ugrottam oda anya mellé és a papírokat kezdtem pásztázni. Mert ha a saját szememmel nem látom, akkor el sem hiszem. De igaz.
A Virginia állam beli Restonba mennék 2 hónapra. És akkor gyakorolhatnám az angolt (ami amúgy felső fokon megy, de sosem árt a gyakorlás.) Es ahjj de jó lenne!!
- Úr Isten, anya! Amerikába megyek!! - kezdtem el ugrálni örömömben.
- Azt nem mondtam, hogy el is engedlek - nézett rám anya. Hogy mi?????
- Mi? - néztem ra döbbenten, amikor éop az angol himnuszt akartam szavalni (nem énekelni, mert azt közönség előtt ugyebár nem szoktam)
- Túl messze van. Túl sok időre mennél el. Túlságosan hiányoznál - sorolta az érveket a mellett, hogy ne menjek.
- Neem..anyu könyörgöm! Tudod mekkora lehetőség lenne ez? A távolsag nem gond, minden nap hivnálak, és akkor nem hianyoznék annyira és...és lécccci - térdeltem le elé, majd össze kulcsoltam a kezeimet, imádkozást imitálva.
- Kelj fel, te ütődött. Ha ennyire szeretnél menni, akkor legyen, elnehetsz - enyhült meg.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm - kezdtem el ölelgetni.
- De! - tette fel a kezét - ha bármi probléma adódik a családdal, akikhez kerülsz, vagy akármivel, hazarepülsz, megértetted?
- Megígérem. Mindent megígérek - ölelgettem tovább. Szerintem ilyen állapotban azt is vállaltam volna, hogy ha hazaérek, apáca zárdába vonulok.😂
- Akkor most felhívom az igazgató nőt és megbeszélem vele, hogy mikor indul a repülőd, ésatöbbi - magyarázta, és már pötyögött is a telefonján.
- Mi? Repülő? Neeeehhm én nem megyek repülővel - vettem ki a kezéből a telefont. Egyszer ültem repülőn anyáékkal (még akkor apa itt volt..), és a mellettem ülő öreg néni elaludt..vagyis azt hittem.. Szegény a repülőn halt meg.. És azóta nem ültem repülőn..😞
- Lea, ne hülyéskedj már! Kelj fel a földröl! - szólt rám, miközben én magzatpózban feküdtem a földön.
- Nem megyek repülővel. Megyek busszal vagy vonattal vagy gyalog, de repülővel soha - zárrtam le a témát.
- Jó, akkor felhívom az igazgatót és közlöm vele, hogy nem vagy hajlandó repülővel menni, ezért visszamondjuk az ajánlatot. - emelte a füléhez ismét a mobilt.
- Dehogy! - álltam fel és ismét kikaptam a kezéből a telefont. - Kibírom. Nem lesz hosszú.
- 8 órat kibírsz - simította meg biztatóan a karom.
- 8 óra? Anyám, borogass! - kaptam a homlokom elé a kezem és lefordultam a székről.
- Lea, te beteg vagy - nézett le rám anyu. - Indulj, pakolj a bőröndödbe, meddig én beszélek az igazgató nővel, mert holnap indultok. - parancsolt rám.
- Megyek - indultam fel izgatottan.

Október 23.
Tegnap mindent elrendeztünk anyuval, most már csak a taxit várom, hogy kivigyen a reptérre, mivel anyu nem tud elkísérni, mert meterológus intézetbe dolgozik, es ott lehetetlen szabadnapot kérni😞
- Gyere, drágám, itt a kocsi - sóhajtott anyu belépve a szobámba - Te mi a francot művelsz? - nézett rám értetlenkedve, ahogy épp a szekrényem ölelgettem.
- Csak elbúcsúztam - közöltem szárazon. Hiányozni fog, naa..😃
- Engedd el a szekrényt és gyere - szólt rám.
- Megyek - indultam meg, majd felkaptam az íroasztalomról a lámpám és siettem is kifelé.
- Azt nem hozhatod - nézett rám elképedve.
- Dehogynem.- kezdtem el kifelé szaladni, meg sem állva a kapuig, ahol a taxis épp a csomagjaimat pakolta be a csomagtartóba.
- Kérem, ezt is rakja be, de legalúlra - nyújtottam oda neki a lámpát. Így már anya biztos nem szedeti ki legalulról.
- Lea, beteg vagy. - közölte anyu, mikor kiért az ajtóba. Sajnálom anya, de erre már magamtol is rájöttem.😊