•Utálom, hogy szeretlek•

5.

Jacob kiütötte a bunkósági mércét. De komolyan..
Mindegy. Inkább megeszem a fagyim és alszom.😞

Október 25.
Reggel, mikor felébredtem, megint nem tudtam, hol vagyok.😂
Felöltöztem (fekete, térdnél szaggatott hosszú nadrág, bordó póló, és minimális smink) és lementem a konyhába.
Megcsapott az a semmivel össze nem téveszthető palacsinta illat.
Vickey biztos palacsintál csinál..
Tévedtem.
A konyhában Hayes csinált reggelit. Mit keres itt ilyen korán? (Jó, 10:23 volt, de az mindegy)
- Hát te? - kérdeztem két ásítás között(rohadt időeltolódás😠)
- Csinálok neked reggelit. - mosolygott.
- Nekem? De aranyos vagy - mosolyogtam rá és leültem a pulthoz és néztem, ahogy csinálja. Normálisabb, mint a reptéren volt, az biztos.☺
- Hogy aludtál? - kérdezte és elém rakta a tányért, tele palacsintával. Yummyy!😍
- Köszönöm. Egész jól. - kezdtem falatozni a palacsintát.
Hayes kíváncsian leste, hogy ízlik.
- Nagyon finom. - mosolyogtam. Tényleg finomra sikerült. ☺ - Amúgy hogy jöttél be?
- Mindenkinek van kulcsa Jacobék házához. Én meg gondoltam, meddig alszol, csinálok reggelit. - túrt bele a hajába. Uhh, most veszem észre, milyen cukin néz ki..☺☺
- Hahó, föld hívja Leát - integetett előttem a fiú. Huppsz! Elbambultam.
- Bocs, csak elbambultam. - magyaráztam. - Köszönöm mégegyszer a reggelit.
- Máskor is - kacsintott. - és..lenne kedved ma eljönni velem valahová? Mondjuk moziba, vagy valami.. - nyögte ki végül. Most radira hív? 😱 Nem. Csak moziba..😁
- Ohm.. Persze. - mosolyogtam. Igazából alig ismer, meg én se őt, de egy mozi jó alkalom lesz, hogy kicsit jobban megismerjem.😊
- Nekem most mennem kell. Akkor délután 5-re itt vagyok érted, jó?
- Rendben. - álltam fel és megöleltem. - Köszönöm harmadjára is a reggelit.
Hayes megsimogatta a hátam (😍)
- Nincs mit. - ölelt erősebben.
- Khm.. Jó reggelt - jött a hang mögülünk.
- Szia, haver. - fordult meg Hayes és köszöntötte Jacobot.
- Szia. - löktem oda neki. Még haragszok rá..
- Akkor én megyek, délután jövök érted. - kacsintott Hayes és elment.
Én mosolyogva vissza ültem a székre, és tovább folytattam az evést.
- Honnan szedtél palacsintát? - lépett mellém.
- Hayes csinált nekem - dicsekedtem. 😁
- Nekem nem? Fasza. - morogta az orra alatt, és a hütöhöz ment, majd kivett egy doboz vajat. Meg kenyeret a pultból.
- Most vajas kenyeret fogsz enni? - néztem rá furán.
- Aha. Csak ezt tudok főzni. - magyarázta, és el kezdte kenni a kenyeret.
- Hagyd, adok inkább palacsintát - sajnáltam meg.
- Nem. Kösz.
- De szívesen adok. Tessék - toltam elé a tányérom.
- Mondom, nem kell. Egyed csak, neked lett csinálva - tolta vissza elém.
- De én szeretnék adni. - toltam vissza.
- Lea, hagyjál már, nem kell a kajád. - tolta vissza.
- Jó. - kezdtem el zabálni.
Próbálok vele kedves lenni, meg minden, de ő nem hajlandó normálisan viselkedni..
- Anyám elment dolgozni, este jön, azt mondta vigyelek el várost nézni - mondta, majd beleharapott a vajas kenyérbe.
- Nem. Kösz. - utasítottam vissza. Nem megyek én vele sehova..
- Muszáj. Anyám kinyír, ha nem viszlek el, szóval jössz és kész. Kapd össze magad, fél óra múlva indulunk. - mondta, majd fel indult a lépcsőn.
- Azt mondtam, nem megyek. - fordultam utána. Mondtam, hogy nem.. Akkormeg?
- Jössz. Vita lezárva. Készülj. - és felment. Pff..
De muszáj elmennem vele, mert nem akarom, hogy Vickey haragudjon rám. Vagy rá..
- Kész vagy? - jött le fél óra múlva a szobájából.
- Aha. - válaszoltam. Én már rég kész voltam.
Csak egy táskát vettem a hátamra, pakoltam bele telót, meg 2 könyvet(elvem: mindig legyen a táskádban könyv) és ennyi.
Csináltam egy képet indulás előtt, hogy legyen mit megmutassak anyának.(👇🏿)

- Induljunk - indult az ajtó felé.
- Hova megyünk? - kérdeztem kíváncsian. És elkezdtünk sétálni a járdán.
- Majd meglátod.
- Nemnem! Nem titkolózol. Mondd, hova megyünk! - utasítottam.
- Ahhj, mondom... - és belekezdett. Minden féle múzeum nevet felsorolt meg stb.
----------------2 óra múlva-----------------
- Basszus, állj már meg, Jacob! - álltam meg lihegve és a kezeimet megtámasztottam a térdemen.
- Mostmár pihenhetsz, végeztünk. - állt meg ő is. - éhes vagy? - kérdezte, ahogy meghallotta, hogy korog a gyomrom.
- Aha. Kicsit. - vallottam be.
- Van itt egy McDonald's a közelben, gyere. - indult meg.
- Jó, várj már! - szaladtam utána.
Tényleg nem volt messze.. Á, dehogy! Majdnem fél órát gyalogoltunk, mire oda értünk.😩
***
- Mit kérsz? - kérdezte Jacob a pultnál állva. Én már helyet foglaltam az egyik asztalnál.
Amúgy a túra alatt(mert az a 2 óra komolyan olyan volt, minta megmásztam volna a Mount Everestet..kétszer.) Jacob semmit nem mondott. Csak az épületekről beszélt, amikhez elvitt, de semmi másról. Kerülte a beszélgetést. Utál engem..😩
- Egy hepimél' menüt - vágtam rá. - Játékkal. - tettem hozzá.
- Nem vagy idős a játékhoz? - nézett rám kérdőn.
- Nem. - ráztam meg a fejem. - várj, adom a pénzt - kezdtem el kutatni a táskámban.
- Jacob... - szóltam rémülten.
- Igen?
- Nincs nálam pénz - néztem rá. Jesszus, eljövök mekizni pénz nélkül. Tipikus Lea.
- És? Amúgy is én fizettem volna. - közölte.
- Nemnem! - tiltakoztam. - most kifizeted, de ha hazaérünk, megadom.
- Jólvan, hercegnő, egyél. - tolta elém a tálcát. Khmm..hercegnő?
- Ne nevezz így - néztem rá.
- De így foglak. - húzta mosolyra a száját.
- Bánom is én - legyintettem és a játék után kezdtem kutatni a dobozban.
Szomorúan konstatáltam, hogy ilyenem már van (mivel gyűjtöm őket).
- Most mi baj van? - kérdezte.
- Csak..ilyenem már van - néztem szomorúan a kezemben tartott műanyag figurára.
- Akkor majd neki adod valakinek - legyintett és kajálni kezdett.
Meddig ettünk, igazán jót beszélgettünk. Mesélte, hogy ő is 15 éves lesz, hogy mi a kedvenc színe, stb.
Talán picit félreismertem. Nem is olyan szörnyű..
- Van itt valami - mutatott az arcomra. Hu, de kínos!😩
- Omm..itt? - töröltem meg a szám egyik oldalát. A fejem égett, amiből tudtam, kábé' úgy nézhetek ki, mint egy paradicsom.
- Nem. Ott - mutatott valahova. Megint megtöröltem a szám. Azt hittem, itt süllyedek el szégyenemben.
- Várj, majd én, te béna - nyújt az arcomhoz, és letörölte.
De kezét nem vette el az arcomról. Mind két kezével a fejemet fogta és a szememet nézte. Gyönyörű zöld szemei voltak.. A tekintetem letévedt az ajkára.
Újra a szemébe néztem, és láttam, ahogy a szeme a szám és a szemem közt ingázik.
Az arca közeledni kezdett az enyémhez, és már éreztem enyhe mentolos lehelletét ajkaimon, mikor...

Még csak 3 napja írok, és 200+ megtekintés. Köszönöm!💕
Ajándékba kaptok egy niggamikut👉🏽 🎅🏿

Új rész holnap😊
Nyomj egy vote-ot, ha tetszett👑