•Utálom, hogy szeretlek•

3.

Itt az idő búcsúzkodni...
- Nagyon vigyázz magadra, kincsem, és ha bármi baj van azzal a családdal, fogd magad és gyere haza, értetted? - nêzett rám könnyes szemmel.
Utálom anyát sírni látni.. ezt a dolgot utálom legjobban. Ha anyukámat sérni látom.😞
- Igen. Megértettem. Szeretlek - öleltem át szorosan és legördult az első könnycsepp az arcomon.
- Én is téged. Vigyázz nagyon és hívj, amikor csak tudsz! - ígértette meg velem.
- Persze. - öleltem meg szorosabban.
- Indulnunk kéne, kisasszony - szólt ki a kocsiból a taxis.
- Sietek haza - mosolyogtam anyára, de közben a könnyeimben fulldokoltam. És beültem a kocsiba.
Ahogy kikanyarodtunk az utcánkból, néztem a ház sorokat, és azon gondolkoztam, milyen rossz lehet valakinek anya nélkül felnöni.. Nem. Inkábn nem akarom tudni.😞
- Ne sírjon - nézett rám kedvesen a visszapillantóbol a sofőr.
Nem válaszoltam, csak megtöröltem a szemem, és néztem ki az ablakon, és láttam, hogy közeledünk a reptér felé.
És ekkor már nyoma sem volt a bánatnak. Átvette a helyét a rettegés. Rettegtem, hogy megint meghal mellettem valaki. Azt nem bírnám ki..
Mikor kiszálltunk a kocsiból, a sofőr kipakolta a bőröndjeimet és elhajtott.
Én meg ott maradtam 4 (!) bőrönddel a reptér előtt.
Már csak 10 percem volt a gép indulásáig, úgyhogy sietnem kellet. Átszáguldottam a reptéren, átvizsgáltak, és a szalagot pásztáztam, hogy mikor jönnek már az én bőröndjeim.
Mikor végre megláttam őket, felkaptam mindent és a gép felé vettem az irányt. Tudtam, hogy már nem fordulhatok vissza, de mégis imádkoztam, hogy legyen valami hiba a géppel, és ne kelljen felszállnom rá. De nem. Ezúttal Isten cserben hagyott. Szerinten Ő is fél a repüléstől..😳
Mikor felszálltam, megkerestem a helyem és szó szerint magamra görcsöltem az ülésem biztonsági övét. Azért fő a biztonság.. A jegyem ablak melletti helyre szólt, aminek nem örültem, mert tériszonyom van. De legalább láthattam, ahogy felszállunk és fényképezhettem párat (anya rám sózott egy kamerát, hogy mindent rögzítsek).
Reméltem, hogy mellém nem egy idős ember fog ülni, mert akkor esküszom kiugrom a gépből.(amúgy még fel sem szálltunk_ de ez részlet kérdés.☺) De szerencsére nem. Egy középkorú férfi ült mellém.😊
            -------8 ora mulva-------
Huh! Végre rendes talaj van a lábam alatt! Utáltam. Utáltam az egészet. A férfi mellettem bealudt és végig horkolta az utat. Halálra untam magam, és még az olvasás sem kötött le. Többet nem repülök!! Haza felé inkább gyalog megyek majd..
Mikor leszálltam, elmentem a csomagjaimért, aztán a szememmel a tömeget pásztáztam, hátha meglátok egy fehér táblát, rajta a nevemmel.( mint a filmekben)
Es megtaláltam.
Egy kozépkorú hölgy fogta, mellette pedig két fiú táncolt és filmezték magukat (?)
- Jó napot! Maga Mrs. Sartorius? - mentem oda a nőhoz. Hú, de fura angolul beszélni! 😁
- Igen, és te lennél Lea? - kérdezett vissza kedvesen. Igazán aranyos embi. ☺
- Igen. Ti pedig...? - néztem a két fiúra.
- Tudod ki vagyok - legyintett az egyik. Már honnan a francból tudnám ki ő?
- Nem tudom - mosolyogtam angyalian. Első benyomás a legfontosabb, szóval csak mosolgolyogj, Lea, mosolyogj.
- Autogrammot kersz? - nézett rám az egyik fiú. Mi a francért kéne nekem autogramm?
- Kéne? - kérdeztem vissza furán.
- Akkor utáló vagy? Utálod a MAGCONT?? - mi van ezzel a gyerekkel? Mi az a MAGCON? Egyáltalan: Mi van????
Ott álltam, két szellemi fogyatékos gyerekkel, akik autogrammot akarnak adni, én meg azt sem tudom, kik ők..
Hirtelen valaki felkapott az ölébe (?)
- Te vagy Jacobék cserediákja? - kérdezte a srác.
- Tegyél le! Ki a franc vagy? - kérdeztem hisztérikusan. Itt mindenki őrült?
- Cameron Dallas. - tett le a földre és bemutatkozott. Na, őt már ismerem. Valamelyik tini magazinban olvastam róla, hogy van valami filmje vagy mi a szösz. De mi a francot keres itt???
- Az a Cameron Dallas? - kérdeztem.
- Igen. Kérsz autogrammot vagy képet vagy megöleljelek vagy valami?
- Mi? Nem. Miért? Nem is ismerlek, csak olvastam rólad valahol, de nem vagyok a rajongód - hátráltam, mert elkezdett felém közeledni és meg akart ölelni. Az ilyen normális??
- Cam, hagyd már békén Leát! Inkabb keresd meg Jacobot. - szólt rá a fiúra, aki szó nélkül elindult megkeresni Jacobot. - Ti pedig mutatkozzatok be. - szólt a mellette állo két fiúnak.
- Cső, Hayes vagyok.
- Én meg Hunter. - köszöntek oda. Legalább a nevüket tudom.
- Amúgy Jacob a fia, igaz? - néztem Mrs. Sartoriusra.
- Nyugodtan tegezz - szólt bájosan. - Igen. A fiam. De nem sokáig, mert ha megint ide tódit egy csapat lányt, kinyírom - nézelődött a nő és a szemével a szóban forgó gyereket kereste.
De miért tóditana oda lányokat? Annyi kérdésem lenne, hogy napokig itt állhatnánk.
- FUTÁÁS!! - jött mögülem a hang, mire megfordultam, és láttam, ahogy Cameron és egy másik fiú (feltehetőleg Jacob) szaladtak felénk, nyomukban rengeteg visitozó tinivel. WTF??
A két fiú felkapott egy - egy bőröndömet és futásnak eredtek. Még Mrs. Sartorius is futni kezdett, és már futottam volna utána, de földbe gyökerezett a lábam. Ott álltam, és néztem, ahogy elszalad mellőlem a két fiú, es Mrs. Sartorius. Aztán megfordultam, és láttam az egyre csak közeledő tömeget és hallottam, ahogy Cameron kiabálja, hogy:
- Fogd a bőröndöt és húzd a csíkot!!
Ekkor már volt annyi erőm, hogy elinduljak, ezért szaladásba kezdtem. Felkaptam az összes bőröndöm (2 maradt csak, mivel a többit elvitték a srácok), és Mrs
Sartoriusék után vettem az irányt. Cameronék hamar beelőztek, így kikapta az egyik bőröndöt a kezemből és tovább futottunk. Ki a reptér ajtaján, egyenesen egy szürke terepjároba.
A hátso ülésen ült a két videós fiú, melléjük beült Cameron, mellé meg én (4-en a 3 személyes ülésen. Csodás.) Az anyós ülésre Jacob ült, Victoria pedig a kormányhoz, és már indultunk is.
- EZ MI A FRANC VOLT? - kérdeztem lihegve, talán túl idegesen.
- Rajongók.  - vágta rá Cameron.
- A te rajongóid? - néztem rá. Hát..biztos vannak rajongói, elvégre benne volt az újságban..:)
- Vegyesen. - válaszoltam. Mi az hogy vegyesen? Ez mit jelent?
- Mi az, hogy vegyesen? - néztem rá furán.
- Volt ott Jacob rajongó is, meg MAGCON rajongók is, asszem'
- Neked miért vannak rajongóid? - szegeztem a kérdést az anyós ülésen ülő fiúhoz. Én már komolyan semmit nem értek..

Szeretném kikérni a véleményeteket! Írjatok kommentbe,mert kíváncsi vagyok, kinek mi a véleménye a "könyvemről"..☺💕