•Utálom, hogy szeretlek•

8.

- Khm.. - köhintett a hátunk mögül Jacob, mire Hayes elengedett és megfordult.
- Megfáztál? - kérdezte Hayes.
- Ja, nem. Csak kapar a torkom - mutatott a torkára. De persze én tudtam, hogy nem az a baja..
- Ja. - és Hayes vissza fordult hozzám. - Akkor elmegyünk sétálni?
- Persze, csak előtte felmegyek, elkészülök. - és felmentem.
Vajon Jacob miért nem mondta el Hayesnek, hogy csókolóztunk? Biztos ezzel akar majd zsarolni.. Hát, azt lesheti, mivel úgy döntöttem, hogy séta közben elmondom Hayesnek, hogy mi történt..
Mikor leértem, a fiúk beszélgettek valamiről.
- Kész vagyok. - szóltam, mire Hayes felállt, elköszönt Jacobtól és az ajtó felé indultunk.
El sem köszöntem Jacobtól.
Elkezdtünk sétálni az utcán, mikor éreztem, hogy Hayes az ujjait enyémekre kulcsolja.
- Nem baj? - kérdezte félve. De aranyooooos😍
- Dehogy - mosolyodtam el. - Figyelj. Van valami, amit el kell mondanom - kezdtem bele a mondókámba.
- Mi a baj? Megijesztessz. - nézett rám rémülten.
- Ma reggel... Ma reggel csókolóztam Jacobbal. - böktem ki, és a reakcióját figyeltem. De az arcán semmi nem látszott.
Elengedte a kezem.
- Erre most nem tudok mit mondani. Inkább most elmegyek, szia. - és elindult előttem.
- Ne, várj, Hayes, kérlek! - fogtam meg a vállát, hogy ezzel megállíthassam.
- Én hülye meg azt hittem, hogy pont nekem lesz nálad esélyem - nevetett keresűen, majd a hajába túrt.
- Hayes, kérlek.. Egy csók volt csak. Semmit nem jelentett. - mondtam a könnyeimmel küszködve.
- De, jelentett. Az elejétől kezdve tudtam, hogy érzel valamit Jacob iránt, de azt hittem, csak beképzeltem. De nem. Te tényleg szereted őt. Csak azt nem értem, hogy akkor miért vagy velem? - nézett mélyen a szemembe, válaszra várva.
- Nem szeretem őt. Én..én.. téged szeretlek. - vallottam be. Mert igen.. Szeretem Hayest.
- Nem kell hazudnod. Csak hagyj elmenni, kérlek. - mondta, majd megfordult és elsétált.
Ott álltam, a sírás szélén, a fejemben több ezer cikázó gondolattal és figyeltem, ahogy elmegy. Elmegy, mert megbántottam. Becsaptam. Egy dög vagyok.

***

Itt ülök egy lócán, a sírás szélén állva, és azon gondolkodom, miért vagyok ennyire szerencsétlen? Miért kellett nekem Jacobbal csókolóznom? Egy gyökér vagyok. És Jacob is egy gyökér.
Hazasétáltam.
Belépve a házba nem bírtam tovább, kiszakadt belőlem a sírás.
2 napja vagyok itt, és több fájdalmat kaptam/okoztam, mint otthon egész életemben.
Ott ültem az ajtó előtt, hátamat neki támasztottam és sírtam.
Talán már ülhettem ott egy fél órája, mikor Jacob hangját hallottam.
- Jesszus, Lea, veled meg mi a franc történt? - szaladt oda hozzám.
- Semmi. Hagyj engem békén, minden a te hibád - néztem rá dühösen, még mindig sírva.
- Elmondtad neki? Elmondtad? De miért? Lea, direkt nem mondtam el neki, ami történt, mert tudtam, hogy fájni fog neki. De akkor te mi a francért mondtad el?
- Tudod, Jacob, bennem van annyi gerinc, hogy elmondom az igazat, akármennyire is fáj az illetőnek. - álltam fel és a szobámba mentem.
Ledőltem az ágyra és sírtam.
Előkaptam a telóm, hogy írjak Hayesnek.

Én: Hayes, beszélhetnénk?
Én: válaszolj, kérlek.
Én: Hayes?
Szépszemű H.: Lea, azt mondtam, hagyj békén, nem? Most nem szeretnék beszélni veled.
Én: De, kérlek.. Találkozzunk és beszéljük meg.. Tudom, egy dög voltam, de én szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Kérlek!
Szépszemű H.: Lea, én azt hittem, nem vagy olyan, mint a többi lány. De tévedtem.
Én: kérlek, Hayes. Könyörgöm, beszéljük meg! Gyere át és megbeszéljük, jó?
Szépszemű H.: Átmegyek. Fél óra és ott vagyok.

Na ez tényleg pici rész lett😂
Holnap hozok hosszabbat, ígérem:)
Vote-olj és kommentelj, ha tetszett.