Reggel komás fejjel keltem fel. Fogalmam sem volt arról, hogy hol vagyok, vagy egyáltalán mikor feküdtem le.
Körbenéztem, a szobámban vagyok. Valoszinüleg annyira kikészitett a tegnapi nap, hogy nem is emlékszek arra, hogy hazajöttem volna. Komás fejjel előkerestem a telefonom a táskámból. Egy új üzenetem érkezet:
"Holnap 10-kor a parkban. Ne szólj senkinek se. Ha nem jössz el tudod mi lesz. A barátnöd élete a kezemben van, s nem csak az övé. "
Az üzenet tegnap 9 orakor érkezet. Remek. Hány ora is van? Fél nyolc... Lassan készülni kezdtem, bár semmi kedvem ehez. De nem szeretném ha újra megismétlődne ez. Azt hiszem tulságosan könnyelműn vettem az egészet. Egy normális ember megijedne,bepánikolna ha igy fenyegetnék. Én meg csak egy ostoba tréfának vettem,miközben én vagyok a hülye. Ha Rita meghal azt sosem fogom megbocsájtani magamnak.
Fél tiz van. Ideje indulni. Szerencsére a park nincs messze tölünk, körülbelűl olyan negyed orára. Ma szokásosnál hamarabb is odaértem. Nem akartam még véletlenül se elkésni. Megálltam a bejáratnál s vártam. Mikor pontosan 10 ora volt,amit a velem szemben lévő toronyoráról tudok,egy ujabb üzenetem érkezett:
"Láttom végre megérteted. Ez most egyszerű lesz. A tegnap is csak ennyit kellett volna csinálnod. A bejárat szélénél a bokorban elrejtettem egy csomagot. Vedd ki onnan, de vigyáz, hogy senki se vegyen észre. "
Nem igazán értettem a dolgot, de odamentem a bokorhoz,körbenéztem majd kutatni kezdtem benne. Tényleg itt volt egy doboz, jól becsomagolva. Jött is a következő üzenet.
"Akármi is történjék csak otthon nyisd ki, ha nem megbánod. "
Nyeltem egy nagyot, majd felvettem a dobozt,ami megkell hagyni nem volt túl könnyű, s hazafele indultam. Most még jobban szedtem a lábam. Elöszőr is azért,hogy nehogy összefussak egy ismerőssel, s megkérdeze, hogy mit cipelek. Másodszor meg azért, mert valjuk be kiváncsi vagyok.
-Misako! -kiabált utánam egy ismerős hang. Nem álltam meg, csak még jobnan gyorsitottam.
-Hé! Kislány! - ha mégegyszer lekislányoz én leütőm. Megálltam s megfordultam.
-Igen?
-Miért nem állsz meg amikor szolitlak? Vagy talán nem ez a neved?
-Természetesen ez, de most sietek ha megbocsájtasz... -már épp elakartam indulni erre elkapta a kezem s visszarántot.
-Auch... Hülye kihuzod a kezem! -förmedtem rá. Remek Misako,nem csoda, hogy nem kedvelnek a fiúk. Ha lehet őt is riazd el.
-Nyugi mert nem. De láttom kibujt a szeg a zsákból...a tegnap még tök aranyos voltál, ma meg már mint egy hárpia.
Ez rosszul esett. Sohajtottan egyet:
-Tudod csak ma rossz napom van... Ennyi az egész..-mondtam halkan mentegetözve, mire most ő sohajtot.
-Persze megértem... A tegnapi igaz?
Nem mondhatom,hogy pont ez miatt volt rossz kedvem,de bolintottam. Akármennyire is szerettem volna elmondani neki a zsarolást, s hogy a barátnöm nagy valoszinűséggel miattam haldoklik,nem tehettem... Hirtelen megszolalt a telefonom.
"Még nem értél haza? "
Teljesen elsápadtam amikor elolvastam. Nem akarom Acet is bajba kerülni, szoval sűrgősen haza kell mennem.
-B-bocsi,de most már tényleg mennem kell. -Bolintott majd elköszöntünk,s hazáig rohantam.
Otthon bezárkoztam a szobámba. Elövettem egy kést s felnyitottam a dobozt. Egész uton az járt a fejembe, hogy mi lehet benne. Bomba? Bár azt nem hiszem, hogy elrejtett volna egy olyan helyre ahol akárki megtalálhassa... Ahoz túl okosnak tünt a fickó. Meglepetésemre a dobozban még egy doboz volt. Abban egy másik s igy tovább mig egy egészen kicsi doboz terült el a tenyeremben. Ez szorakozik velem?! De akkor mégis mi volt olyan nehéz?!
Körbenéztem s csak most vettem észre. A dobozok szélei valamivel kivoltak tömve. Nem tudom igy megmondani, hogy mi lehet az, de valoszinüleg az miatt lehetett olyan nehéz a doboz. Ha ebbe a kicsi dobozva is még egy doboz lesz, esküszöm, hogy lelövőm magam. Kinyitottam,s megkönyebülten felsohajtottam. A doboz tartalma egy gyűrű volt. Kivettem, hogy jobban szemügyre vegyem. Abban a pillanatban hatalmasat felsikantottam.
-Misako mi történt?! -hallottam lentről anyum hangját, mire gyorsan összepakoltam s eldugtam a dobozokat az ágy alá, mielőtt anyum még beérne a szobámba.
-Csak egy pók... -nyugtattam meg.
-Azt hittem,hogy betörők... Vagy szellem. -kacsintot s ki ment a szobából. Mikor száll le végre rólam s arről a szellemes témáról?! Ő ugyanis nem hisz bennűk,de én a tavaly megvoltam bizonyosodva, hogy szellemet láttam. Méghozza Klára néniet aki elöttünk lakot a házban. Én ugyan őt nem ismertem,de mikor beköltöztűnk rengeteg képet láthattam róla. Őt és a lányát 5 évvel ezelőtt ölték meg a házban. Bár az emberek szerint a lánya lelökte a nénit a lépcsöről, hirtelen felindulatból, akinek kitörőtt a nyaka s belehalt, majd a lánya öngyilkos lett bűntudatában s felakasztotta magát.
Mikor anyum kiment a szobából újra elövettem a gyűrűt. Szó sincs róla, lehetetlen, hogy tévedjek... Ez Elsa gyűrűje, Klára néni lányáé. Onnan tudom, hogy szintén egy képen láttam,melyen Klára néni s Elsa voltak. A kép még most is megvan a padláson, apám régiségekkel foglalkozott, s mikor meglátta a képeket nem volt szive kidobni őket. Azt mondta, hogy túl jó festmények hazoz, s később még majd sokat fognak érni. Akárhányszor felmentűnk a padlásra én megcsodáltam a képet. Főleg Elsa viritó vörös kövű gyűrűjét, mely szív alakú, s egy nyíl szerűség szurja át. S én ezt a gyűrűt most itt tartom a kezemben...
"Hogy kerűlhetet a titokzatos zsarolómhoz? Talán ismerte volna Elsat? "
Sziaztok... Tudom lelehet űtni, már megint ide hoztam új fejezetet. De remek ötleteim támadtak hozzá, s nem akartam, hogy teljesen elfelejtsem őket. Na de remélem, hogy legalább valakinek tetszik. Hamarosan folytatom.
