Na ebben a fejezetben Misako szemszögéből mesélem el a történteket.
Reméltem, hogy hazajutok anélkül, hogy egy ismerös alakkal is összefussak. Igaz ilyenkor mindenki alszik,csak én vagyok képes ilyen hülyeségre.
Beveszem a kanyart,de hirtelen hátraesek. 'Mi a?!'.
-Sajnálom nem láttalak! -hajolt meg udvariasan elöttem egy magas fekete hajú fiú,aki egy narancssárga cowboykalapot viselt.
-Öhmm... Nincs semmi baj...
A fiatal férfi csak kedvesen rámmosolygott,majd sietősen tovább állt. Feltápászkodtam a földről és leporoltam magam, majd gyorsan utána fordultam. 'Ki lehet ez a srác? Ezelőtt még sosem láttam...' Volt benne valami érdekes. Valami ami megfogott benne. Talán a mosolya...
Gondolataimból egy autó dudálása zökkentett ki. A sofőr lehuzott mellém, s leengedte az ablakot.
-Mit csinálsz te ilyenkor? -kérdezte egy ismerős hang.
-Ohh... Law. Minő meglepetés. Ezt én is kérdezhetném.
-Én épp a munkába megyek,Misako-ya. De te csak nem elmentél iskolába szombaton? -felém küldött egy ördögi mosolyt. Utálom ezt a mosolyt. Ijesztő. Egyáltalán nem olyan mint azé a srácé. Law mosolyától szivesen eltemetném magam. Még a földalat is jobb lenne mint vele szemben állni.
-D-dehogy is! Hogy gondolhatsz ilyet?!-kezdtben bele a heves tiltakozásba annak ellenére, hogy teljesen fejen találta a szöget. De ugyebár nem adhatom meg neki ezt az örömet. -Csak tudod nem tudtam aludni és ugy döntöttem, hogy elmegyek egyet sétálni, s más táskát nem találtam hirtelen.
-Szoval ha most kinyitod a táskát akkor nem könyvek és füzetek lesznek benne,ugye? -huzodott a vigyora meg szélesebbre- Nem tudsz hazudni, Misako-Ya... Majd még késöbb beszélünk erről -Kacsintot,majd ezzel beinditotta a motort és tovább állt. Ráadásul a labamra is szinte ráhajtott...
Rossz előérzetem támadt. Most két lehetőség van. Vagy mindenkinek elmondja, vagy pedig zsarolni fog vele. Bár igaz nem ismerem olyan jól, de azért jobb a legroszabbra is felkészülni.
~8 órával később~
-Én hulla vagyok. Esküszöm, hogy többet nem megyek vásárolni veled. -néztem rá barátnömre akivel kemény 5 orát töltöttem a plázában. Összintén utálok vásárolni, de ezt senkinek sem kell tudnia. Csak még egy ok amiért megvessenek és utáljanak.
-De rengeteg csinos holmit találtunk. Még neked is! -mondta mosolyogva. Igazán nem akart megbántani de valahogy mégis ritka szarul esett. Ezzel arra céloz, hogy borzalmas az öltözködésem? Lehet, hogy az... Sokan nem csippik. De én szeretem az ilyen stilusu ruhákat.
-És, hogy állsz Sanjival? -tereltem gyorsan el a témát.
-Sanjival? Ez most vicc? -nevetett gunyosan. Mi van ezzel a csajjal mostanábban? Furcsán viselkedik.
-A multkór nekem úgy tünt, hogy egész jól kijöszt... -
-Sanji csak egy idiota aki minden lányal flörtöl aki egy kicsit is szép. Ennyi elég is,én csak kihasználtam őt. -vonta meg a vállát könnyedén mintha ez egy mindennapi dolog lenne.
-De hát ez... Nem kegyetlenség egy kicsit?
-Miért lenne az? Az ő baja, hogy ilyen naiv. -nevetett ujra.
Nem jutottam szóhoz. Rita miota lett ilyen? Mintha nem is a legjobb barátnöm állna elöttem...
-Na jó, nekem mennem kell!-jelentettem ki hirtelen, hisz éreztem,hogy ha nem megyek el gyorsan akkor lekeverek neki egy nagy pofont. Nem is vártam meg, hogy megszolaljon sarkon fordultam és hazasiettem.
Otthon ledöltem az ágyamra. Tényleg nagyon kimerültem. Nem is inkább fizikailag, hanem inkább lelkileg. Sok volt nekem a mai nap... Talán az egyetlen jó dolog a ma csak az ő mosolya volt. Az a kedves,gyengéd mosoly a cuki szeplős arcán...
-Ahhhh miket gondolok?! -vágtam magam fejbe a párnával. Lehetséges hogy tetszik nekem az a férfi? Nem az kizárt. Zártam le a témát magamban majd lehunytam a szemeimet.
Alig pár másodperc telt el a telefonom zörögni kezdett. Levelem jött.
"Azt hiszed, hogy ennyivel meguszod?"
A szám ismeretlen volt, még egy utalás sem volt a cimzetre. Vajon ki küldhette?
