Valeri és a Farkashegy falu (Befejezve)

6. Fejezet

November 22.
Hajnali egy óra van, és a hang nem hagy aludni. ~Sajnálom. Senki nem tehet már semmit Bethért. Ő már ilyen marad. De ők téged akarnak. Mindenki más csak eszköz. Nem szabad senkiben sem bíznod. Légy nagyon óvatos, mert a tfl figyel! Már nem bújhatsz el előlük mert megtaláltak!~ ennyivel majdnem lelépett, de én nem engedtem. -De mi az a tfl? ~Nem mi hanem kik? Nem tudom. De nem is beszélhetek róla. Majd idővel megtudod. Én csak segíteni akarok!~ ezzel lelépett. Még, hogy ő segíteni! Nekem kéne rajta segítenem. Érzem. Tudom, hogy nekem kell rajta és nem fordítva! ~Bizony majd te is segítesz nekem hugi, de előtte én segítek neked. Mert meg kell kapnod a kiképzést.~ Mit értesz azon, hogy kiképzést? És miért vagyok a húgod? Nekem csak öcsém volt.-mondtam. ~Valeri erről nem mondhatok semmit! Csak szólni akartam, hogy ha bajban vagy akkor én küldök neked segítséget és beszélni fogok hozzád. Jó éjt.~ lelépett! Utálom! Bárki is ez, egyszerűen idegesít, hogy ilyen rejtélyesen beszél. De most mennem kéne aludni, mert holnap megyek vissza a mészárszékbe. Azaz a Farkashegy kórházba. Ki akarnak vizsgálni, mert nem értik, hogy miért gyógyulok ilyen gyorsan. De szerintem itt nincs mit kivizsgálni. Világ életemben gyorsan gyógyultam.
*másnap*
Hulla fáradt vagyok. Mi után lelépett, az után még egy csomót gondolkodtam, így alig egy órát aludtam. De szerencsére már vége a vizsgálatnak, így hazafelé tartunk. Út közben elaludtam. Álmomban egy újjáéledő tölgyerdőben ültem a földön. Körülöttem virágok nyíltak. Aztán előjöttek az álatok. Minden állat. A szarvastól elkezdeve a muflonon át egészen a pocokig. Aztán hirtelen elsötétült az ég de az álatok nem mozdultak. A sűrűből előbukkant egy lány egy óriási farkas hátán ülve. Mikor közelebb értek láttam, hogy a farkason én ülök, még kicsi koromban. Aztán két lány tűnt fel. Rögtön megismertem Kimet aztán magamat. De Kim valami furcsa ruhában volt. Rögtön rájöttem, hogy az a látók hivatalos ruhája. Aztán feltűnt Beth is,egy fehér bőrű fekete hajú lánnyal. Az is én voltam, de még sem. Persze nekem is fekete a hajam, de ennyire nem világos a bőröm. Aztán rájöttem, hogy Betht vámpírként látom. Mikor az állatok meglátták elszaladtak, és mindenhova sötétség telepedett. Aztán apa felébresztett, hogy itthon vagyunk. Nap közben sokat gondolkodtam ezen. De nem jutottam semmire, így átmentem Kimhez és Bethhez. Mikor odaértem az ajtó tárva nyitva állt. Óvatosan beléptem. A ház fel volt dúlva, és mindenhol vérnyom volt. Ahogy egyre beljebb értem egyre több volt a vér és a sár. Aztán elértem a legutolsó szobához. Onnan hangok szűrődtek ki. -Hol van?! Hova tűntettétek?! Tudom, hogy itt van! -De ki?-kérdezte Beth. -Nagyon jól tudod vámpír, hogy az álmodóról beszélek! És ha nem akarod, hogy karót döfjek a szívedbe akkor beszélsz! -Ne kérem ne bántsa a húgomat!-hallottam Kimet. Aztán megszólalt a hang. De most élőben hallottam.-Valeri ne menj be oda, mert téged akarnak! Őket nem fogja bántani, mert ha bántasz egy természetfelettit akkor az még a tfl-nél is hatalmas bűn.-ekkor szépen lassan megfordultam, és Josh állt előttem. -Josh? Te beszéltél minden éjjel a fejemben? -Nem Valeri. Nem én voltam, hanem a bátyád. Engem küldött, hogy vigyelek el Csen mesterhez Japánba. -De... -Semmi de Valeri! Indulnunk kell! Majd Csen mester mindent elmond.- ezzel megfogta a kezem és kifelé húzott. Berohantunk az erdőbe. Ott Josh átváltozott. A szőkésbarna hajú izmos testű és szürke szemű fiú helyett egy hatalmas fekete bundájú és arany szemű vérfarkas állt mint az álmomban. A vérfarkas megszólalt Josh hangján. De csak én értettem mit mond. -Ne félj tőlem Valeri. Tudod, hogy nem bántalak, de mennünk kell! Ha felülsz a hátamra, akkor úgy a leggyorsabb.-felültem a hátára, mire ő heves vágtába kezdett. Éreztem erős de finom pézsmaszagát. Élveztem a száguldást. -Josh mi lenne ha én is vérfarkas lennék?-erre megtorpant. -Azt rohadt gyorsan felejtsd el! Sötétségbe borulna a világ. Valeri. Te nem lehetsz vérfarkas!-Se vámpír! Érted? Felborulna az egyensúly, és akkor ki tudja, hogy mi fog történni. Ezért kell, hogy életben maradj és nekem meg az a feladatom, hogy eljuttassalak Csen mesterhez. De sietnünk kell! Már tudja a tfl, hogy megszöktél!-így tovább vágtatott egy csoport vámpírral, vérfarkassal és látóval a nyomunkba. Kis idő múlva lehagytuk őket, de még nagyon hosszú az út Japánba. Ki tudja mi fog ott történni...