Valeri és a Farkashegy falu (Befejezve)

14. Fejezet

Egész északa forgolódtam. Túl sok kérdésem volt még, és nem akartam lelépni. Dehát holnap úgy is meg kell tenni. De akkor sem aludtam semmit. Kikászálódtam az ágyból, és lementem, hogy egyek valamit a konyhába. Ott egy üzenet várt. „Hiába futsz! Mi megtalálunk!" aláírás nincs. Egyből rájöttem, hogy ez nem a tfl műve.  Hisz Sebastian már felfedte magát. meg a tfl az a természetfeletti lények csapata, csak ugye a rossz oldalon. Valaki más talált rám. De ki??? Így aztán fogtam magam, és átmentem Luke-hoz. De mikor az erdőben sétaltam, egyszer csak egy tőr repült felém. Nem tudtam elkerülni, mert olyan gyorsan repült. Így egyenesen a mellkasomban állt meg. Összeesetem, s két maszkos ember állt fölöttem. Egy papírt hagytak mellettem. De nem éreztem semmit, és nem láttam, mást csak a tőrt. Aztán anyu öcsi és apu hangját hallottam, meg a nevelőapámét is. -Gyere Valeri! Hadj itt mindenkit. Tarts velünk! Nem éri meg velük maradni! Itt boldogabb lehetsz!-Nem! Nekem még itt kell maradnom! De ezt ti is tudjátok! De ti mindig csak irányítani akartok! Soha nem kérdeztetek meg, hogy én mit akarok! -Ez igaz! De már túl késő kicsim! Ha nem találnak meg velünk kell jönnöd. -De meg fognak találni!-feleltem, és utolsó erőmmel felvonítottam. Aztán elsötétült a világ. Mikor kinyitottam a szemem egy mezőn voltam, és egy csomó farkas és vámpír, és ismerős vett körül. -Üdv a körünkben zöldfül! Végre, hogy te is itt vagy! Már a szüleid nagyon várnak! -De én még nem akarok velük lenni! Én Luke-kal akarok maradni! Meg a barátaimmal, és Joshsal! -Rendben menj csak vissza, de akkor itt már nem látunk majd ennyire szívesen!-aztán megint sötétség. Végül egy kórházban kelltem. Josh ült az ágyam mellett. -Mi.... Mi tötént?-kérdezetem, mert láttam a könnyeket a szemében. -Semmi Val. Csak annyira hülye vagyok! Egyedül hagytalak, elzavartalak, és eltaszítottalak magamtól! Viszont rájöttem, hogy én tényleg szeretlek! -Josh annyi mindenen kell gondolkodnom, hogy jó lenne, ha tényleg elmehetnék. Itt nem tudom uralni az érzéseim. -Ha te ezt akarod, akkor menj! Viszont akkor küldök kíséretet. Sarah majd mindenben segít. -Köszi. De én Luke-ot gondoltam útitársnak. Végül is ő is olyan mint én. -Ez igaz. Mind a ketten Hibridek vagytok! De Sarahnak akkor is veletek kell mennie. Tudod én nem bízok Lukeban.-mondta. De persze, hogy tudtam. Sosem bírták egymást.

Március 5.

Ma már ki is engedtek. De azért még nem voltam a régi.  Néha elvesztettem a fejem, és akkor napokra eltűntem. Ezt onnan tudom, hogy emlékszem minden egyes pillanatára, mikor az erdőt jártam. De ez csak a mérgezett tőr hatása lehet, mert állandóan meg akartam ölni mindenkit. De mindegy. Luke nagyon rendes volt velem, és segített összepakolni. De még mindig nem tudom ki akar megölni. És mit ártottam neki? Miért akar kinyírni az egész világ???