Valeri és a Farkashegy falu (Befejezve)

9. Fejezet

December 8.

Kinyitottam az ajtóm. Persze nem kellett volna, mert csomó vámpír és vérfarkas rontott be. A látványuk megbénított, meg a félelem. Nem tudtam mozdulni. Semmi. Mintha lefagytam volna. Ők pedig egyre közelebb, és közelebb jöttek. Aztán a semmiből előugrott egy vérfarkas, aki a hátára kapott, és kirohant velem a házból. Élveztem ahogy száguldunk. A szél az arcomba csapott, és felfrissített. De egyben féltem is. Hova visz? Ráadásul nem is átlagos dúvad volt. Sokkal gyorsabban futott, erősebb volt, és az aranyló szemében vörös pöttyök voltak. Az állkapcsa sokkal erőteljesebbnek hatott, mert a szemfogai nagyobbak, és élesebbek voltak, mint bármely vérfarkasé, akivel eddig találkoztam. Már vagy két órája száguldottunk, mikor megállt, és visszaváltozott emberré. Az erdő közepén voltunk. A karjai közé vett, és úgy vitt be az egyik barlangba. Odabent meleg volt, mivel már égett a tűz, de ez kintről nem látszik, pedig korom sötét van. Aztán kimentem vele. -Ugye nem haraptak meg álmodó?-kérdezte. De olyan tisztelettel, hogy meglepődtem. Nem is bírtam megszólalni, ezért csak megráztam a fejem, hogy nem. -Akkor jó.-mondta, és felszívódott. Egyszerűen eltűnt. Beleveszett az éjszakába. Szívem szerint elindultam volna visszafelé, de nem tudtam, hogy merre vagyok. Meg aztán nemsokára itt a hóvihar is. Szóval inkább visszamentem a barlangba melegedni. Nem tudtam elaludni, ezért kapcsolatba léptem az orákulummal. ~Hé orákulum! Még élsz? ~Igen, de nem orákulum a nevem, hanem Adam. De te jól vagy? A tfl feldúlta a lakást. Ezért találtak rád. De engem elraboltak. Úgyhogy ne beszélj velem, mert nem szabad! ~Adam várj! Egy vérfarkas megmentett, de sokkal erősebb volt, mint akivel eddig találkoztam, de az arany szemében vörös pöttyök voltak. ~Nem tudom miért, ha erre akarsz kilyukadni.~ezzel lelépett. Én meg elaludtam. Álmomban szörnyen hideg tél volt. De a föld alatt voltam. Odalenn egy lány volt kikötve egy oltárhoz. Körülnéztem, és mikor megbizonyosodtam róla,hogy nincs itt senki. Odaszaladtam hozzá, hogy elengedjem. -Ne! Ne engedj el! Csak a bajt hoznám rád! Szóval ne engedj el! -De én nem akarom, hogy megaphalj! Túl sok vér folyt már így is. És amúgy is. Minden élet értékes!-gyorsan kikötöttem a szíjjait, és felráncigáltam a felszínre, ahol futásnak eredt. Aztán felébredtem. A barlangba voltam. A tűz még mindig égett, csak valaki rámterített egy farkasbundát. Onnan tudom, hogy éreztem erős pézsmás illatát, mint az összes farkasnon, és vérfarkason. Ez az illat megnyugtatott. De vajon ki volt az? Talán az a srác? Jelent meg a kérdés a fejemben, és elindított egy kérdés áradatot. Szóval ki az a vérfarkas srác? Talán kiderül. És ki volt az a lány az oltáron, és miért fog rám bajt hozni??? És vajon hol van Josh amikor szükségem lenne rá?!