"I don't want a world,I want you"

MMK

ALEC 

A nap vakítóan világított be szobám ablakján,ami fura,hiszen ősszel nem nagyon szokott ez megtörténni.Nem is baj mivel az a hülye vekker óra csaknem akart megszólalni.Nem mintha annyira imádnám a hangját,de az kelt fel.Viszont miután megnéztem hány óra,rájöttem miért nem kezdett el énekelni azon a borzasztó hamis hangján.Még alig múlt 5 óra,bár az anyukám már nincs itthon.Először úgy gondoltam visszaalszom,de aztán rájöttem,hogy 45 perce már igazán nem éri meg.Ezért-kissé morogva-kikászálódtam az ágyból,belebújtam fekete,szakadt papucsomba,majd mivel úgy se volt nagyon más dolgom,beágyaztam.Suli időbe nem nagyon jut rá időm,mivel reggel mindig sietnem kell a készüldéssel,aztán a tesóimat buzdítom,hogy ideje lenne összeszedni magukat.Nyáron más.Olyankor 10 előtt sosem kelek fel,bőven van időm megágyazni,tévézni,olvasni,gépezni(mondjuk az utolsót nem nagyon csinálom)meg ilyenek.Viszont év közben egy csomó dolgom van,így nem nagyon jut rá időm.Az olvasást azt nagyon bánom,olyan jó elmerülni egy könyvben.Abban a percben átérzed a főszereplő helyzetét.Idegeskedsz,vajon mi jöhet a következő részben?No meg persze azért is mérges vagy,hogy pont az izgi résznél lett vége a fejezetnek.Velem is ez volt az utolsó könyvnél amit olvastam.Végzet Ereklyéi.A főszereplő csaj nem jött be,a pasija egész cuki volt,az a szemüveges srác,aki később vámpír lett egy agyrém,a fekete hajú lány egész kedves,csak a főzés tudása szörnyű,a Boszorkánymester tök vicces,de...Valamiért engem megfogott az a meleg srác.Olyan...más volt,mint a többiek.Nem akarok fangirl-nek tűnni,de egész végig szúrkoltam neki és a Boszorkánymesternek.De eleinte a srác nem belé volt szerelmes,hanem a parabataiába.Hülyeség!Miért nem veszi észre,hogy neki nem ő kell?Na,mindegy.Lényeg a lényeg,a könyv attól még tetszett és örülök,hogy az a szöszi vámpír csaj meghalt végül.Hárpia.De vannak ennél a könyvnél fontosabb dolgaim is.Tegnap halálra kerestem a titkos füzetemet,de sehol,semmi.Éjfélkor anya rámszólt,hogy most már ideje lenne lefeküdni,mert másnap suli és fáradt leszek.Igaza volt.Tényleg az vagyok.Bevagyok rezelve.Mi van ha Jace megtalálja a titkos füzetem és beleolvas?Á,nem hiszem,hogy érdekelné.Hm...Mi van ha mégis?Nem tudom!Egy csomó kérdőjel leng a fejem felett.Vajon hol hagyhattam el?Hisz minden írás után beraktam a párnám alá.Ajj,ez idegtépő.Gondolkodás menetemet a mikró csipogása állította le,ami azt jelntette,hogy megmelegedett a kávém.Gyorsan lehörpintettem,majd lezuhanyoztam,felöltöztem és a szokásos reggeli rutinokat elvégesztem.Mikor hetet ütött az óra,indultam testvéreim szobájához,hogy felkeltsem őket.Igazából a többit mindenki tudja,ez hagyománnyá vált nálunk.A suliba érve elköszöntem a húgomtól és az öcsémtől,és az osztályom felé vettem az irányt.Eldöntöttem,hogy ma több időt töltök Aline-nel és Magnus-szal is egyaránt.A lánnyal azért mert legnagyobb szívfájdalmamra,holnap itthagy,kiakarom élvezni az utolsó napot.A fiúval pedig azért,mert ugyanazt élte át,amit holnap én fogok,elment a legjobb barátja és most szomorú.Mind a kettőjüknek én szeretnék lenni a támasza ezen a napon,s mindörökre.Hm...mióta vagyok ilyen drámai?

-Itt van az én Szőke hercegem,akit valami különös ok folytán fekete tincsekkel áldott meg az Isten.-Üdvözölt nevetve legjobb barátnőm.Hű,nagyon fognak hiányozni a reggeli köszöntései.Fura,de ilyenkor tényleg valami hercegnek érzem magam.Lehet nevetni,de így van.Jó szorosan megöleltük egymást.Szerintem holnap jobban fogjuk.

-Szia Cukorborsó!-Köszöntött Magnus is,aki a padunknál állt s figyelte a jelenetünket.Örültem,hogy boldog volt,ez az én számra is mosolyt csalt.Főleg azért,mert már rég hívott így.Elengedtem a lányt.

-Jó reggelt Csillámember!-Mind a ketten úgy néztek rám,mint akit sürgősen bekell vinni a diliházba.-Nem volt vicces?Na sebaj.-Legyintettem,mert tényleg nem zavart,amúgy sem vagyok az a viccelődös típus.Végül úgy döntöttem,megölelem Magnus-t is.Kicsit meglepődött eleinte,de végül viszonozta.Néhány osztálytársunk fülyögött,meg tapsolt,de az én drága Aline-em rögtön leintette őket.-Jól vagy...a tegnap történtek miatt?-Sóhajtott.