Untitled Part 1

Chapter 1-Rebecca

Épp a lánymosdóban igazgattam magam, amikor az ajtó kicsapodott és Broklyn jött be rajtam. Sírt. Nem szeretem, ha sír valaki. Mégha az Brok is.
-Neked meg mi bajod?-nézek rá lazán. Pedig nagyon is érdekelt. Akárhogy is nézzük hét évig voltunk legjobbarátok az azért nem felejtődik el csak úgy...
-Na már csak te hiányoztál...-forgatja meg a szemét. Nagyot sóhajtva rogytam le mellé a hideg csempére.
-Elsírtad a sminked...-veszek elő egy törlőkendőt és a kezébe nyomtam.
-Kösz.-morgott egyet.
-Na?
-Nem mindegy az neked?-kérdezte flegmán, majd letörölte az elkenödött sminkjét.
-Igazad van! Fogalmam sincs miért vesztegettem rád az időmet.-keltem fel a hideg csempéről, majd kimentem a kis helységből.

Ashtont, megpillantva egyből oda mentem hozzá.
-Beszélhetnénk?-húztam kicsit odébb.
-Persze, baj van?
-Hát... Brok az előbb sírt... a lánymosdóban.-mondam ki egyszerűen.-Nem tudod mi baja?
-Ennyire megbántottam volna?-kérdezte inkább magától, mint tölem.
-Ugye nem?-húzom össze a szemem, mire kinosan oldalra nézett.-Ashton!
-Jólvanna' nem tehetek róla...
-De nagyon is tehetsz róla! Muszáj folyton engem is és őt is vele csesztetni?! Az a múlt, elhiheted hogy nekünk se jó visszaemlékezni Hemmingsre..-a csengő zavart meg abban, hogy folytassuk ezt az értelmetlen beszélgetést. Szóval elmentem az utolsó órámra, ami fizika volt.