My Story Title: California

7.

Az egész autóutat végig aludtam. Mikor hazaértünk, csak úgy random ránéztem a faliórára ami történetesen 23:14-et mutatott. Felvontattam a seggem a szobámba, és egyből bevágtam a szunyát..

Másnap reggel:

Pontosan 7:00-kor rikácsolt az ébresztőm. Nyöszörögve kikapcsoltam és leszenvedtem magam a konyhába. Holtkómás fejjel ültem úgy 10 percet az asztalnál, a többieket várva, de mivel senki nem volt olyan kedves, hogy letolja a fenekét, ezért visszamentem a szobámba. Bevetettem magam az ágyba és ZEN állapotba helyeztem magam. De ez nem tartott sokáig,mert észbekaptam, hogy bizonyám nekem ma iskolába KÉNE menni. Kipattantak a szemeim, és villámgyors öltözködésbe kezdtem. Mire felvettem mindent, már hallottam a többiek csörömpölését a konyhából. Lerohantam, üdvözöltem mindenkit, és egy gyors reggelit készítettem magamnak. Ez a gyors reggeli egy tej+Lionos műzli kombóból állt. A szennyest beraktam a mosogatóba és felrohantam fogatmosni. Egy kis smink, sulitáska, teló, kajapénz, deszka és már indulásra készen is voltam. Elindultam a suliba és ezzel kezdetét vette az UTOLSÓ hete a sulinak. Már alig várom,hogy menjünk Californiába. Vajon látom még valaha a titokzatos, bunkó fiút? Milyen lesz az új suli?Leszenk barátaim? És pasim? Ezekkel a gondolatokkal léptem be az iskola kapuján..

1 hét múlva:
Ez a hét nagyon gyorsan eltelt. Ma már a tanévzáróra kell mennem.
Nagyban készülődtem amikor Jack megrohamozta a szobámat.
-Keellyy-sipította nőket megalázó magas hangon.
-Igeen?-nyüszítettem vissza. Igen nálunk ez a szokás, mint látjátok mi Whiteok így kommunikálunk egymással..
-Bekötöd a nyakkendőmet? Már egy jó ideje szarakodok ezzel ..-mondta, vagyis kérdezte ezt immár normális hangnemben.
-Na gyere te, tök!-vigyorogtam rá. Ő ezt a becenevet csak egy grimasszal díjazta és egy amolyan "eztmégegyszermegnehalljam" pillantással.
2 perc alatt bekötöttem neki a ruhadarbot,és erre ő úgy nézett rám, mint kisgyerek a cukrosbácsira. Ezen csak röhögtem egy sort és nagynehezn kituszkoltam a szobámból.
Körübelül egy órás készülődés után így festettem:

"Ezennel a tanévet lezárom". Hangzott el az igazgató szájából, a sokaknak megváltást jelentő mondat. Nekem ez "csak" annyit jelentett,hogy költözünk.
Mindenki csordogált-najó,rohant-a kocsija felé,mert ha jól hallottam, valami buli lesz Jack egyik haverjánál.
Én persze nem lettem meghívva.. Épp szépen komótosan sétalgattam amikor valaki belémjött. Még pont meg tudtam tartani az egyensúlyomat, bár nem sok kellett ahhoz, hogy egy óriásit tanyáljak. Tipikus Kelly. Az utolsó napomon képes lennék porráalázni saját magamat az egész suli előtt.
-Bo...bocsáss meg!-dadogott riadtan mellettem egy gyönyörű lány. Biztos sok barátja van. Bár nem nagyon ismerem a sulistársaimat, de vele szerintem egy évfolyamba járok/jártam.
-Semmi baj-mosolyogtam rá. Ő csak elpirosodott és kezét nyújtotta.
-Emily Grier-mutatkozott be. Teljesen meglepődtem a neve hallatán. Azt hittem,hogy csak én meg Jack vagyunk külföldiek a suliban.
-Kelly White- fogadtam el a kezét.
-Tudom..-motyogta, de nem tudtam tisztán kivenni.
-Tessék?
-Jajj, semmi,semmi- jött megint zavarba.
-Na nekem mennem kell- köszöntem el tőle.
- Uhh persze, bocsi, hogy feltartottalak biztos mész Tomi bulijába..- motyogta zavartan az orra alatt, a mondata második felét már szinte magának.
-Áhh, dehogyis engem oda nem hívtak meg- vigyorogtam mint egy idióta.
-Mi?! Az, hogy lehet, hogy pont TÉGED nem hívtak meg?!-meglepődöttségét nem tudta véka alá rejteni.
-Mivan? Na figyelj, lenne ma kedved eljönni hozzánk, ma már úgy sincs semmi dolgom és akkor megbeszéljük ezt az egész meghívósdit, jó?- kérdeztem tőle mosolyogva. Nemtudom honnan jött az ötlet, de éreztem ebben a lányban valami különlegeset.
-Rendben- egyezett bele.
-Remek akkor gyere, itt a kocsim.-navigáltam el a járműig.
Bepattantunk, én beindítottam a motort és vezetni kezdtem, amíg a lány vagyis Emily, mint megtudtam, csak bámult ki az ablakon. Csend volt. És igen, az a bizonyos kínos csend telepedett közénk... Nem tudtam neki mit mondani, ezért inkább elmerültem saját gondolataimban.
Vajon miért lepődött meg annyira? Miért volt velem ilyen kedves? Velem mindenki bunkó és lenéző.. Miért nem voltak körülötte a barátai?
Ezekkel hasonló gondolatokkal fejemben invitáltam be a házunkba.
-Hú, milyen gyönyörű házatok van!-tágultak ki szemei kétszeresére.
-Köszi-rúgtam le a cipőm és levágódtam a kanapéra. Ő is követte a példámat, és pár másodperc múlva már ott üldögélt előttem.
-Na tehát, honnan szedted, hogy én megyek a buliba?- kezdtem bele a beszélgetésbe.
-Hát mivel egyrészt te vagy Jack White húga, másrészt pedig te vagy a suliban az egyetlen olyan személy aki vissza mer szólni Evikenek. - vázolta le szépen .
-A suliban szinte mindenki a te barátod akar lenni, de senki nem mert eddig közeledni, mert féltek, hogy leordítod a fejuket. -húzta el a száját.
- Pff..Nekem?! Nekem nincsen egyetlen, hangsúlyozom egyetlen barátom sem! És miért félnek tőlem?! Én senkivel nem voltam gonosz-najó kivéve Evikével-, és még nem ordítottam le senkit.
- Hát igazából nem tudom..- gondolkodott el ő is. Mostmár értem, miért nem voltak barátaim... Mert féltek TŐLEM!! Tőlem, aki még egy légynek sem tud ártani..
- Na és te hogy-hogy nem a barátaiddal lógtál?-kérdeztem félenken.
-Pff..én és a barátaim?! Na ne nevetess! Nekem nincsenek olyanok. Aki volt, mind hátbaszúrt vagy átvert. Nem értem miért, de mindenki azt mondta, hogy azért "mert melletted én elbújhatok". Ezt sosem értettem miért mondták, de többen is .. Pedig én nem vagyok szép. Egy átlagos lány vagyok csak aki barátokat szertne..- fakadt ki a végére.
Ahogy jobban megnéztem tényleg nagyon szép volt. Hibátlan arcbőr, nagy szemek, kifogástalan alak.. Már értem miért mondták ezt, emellet a lány mellett tényleg el lehet bújni.. De engem nem ez érdekel.
-És volt már pasid?-vigyorogtam rá.
-Nem még nem volt..- hajtotta le a fejét.
- Nyugi nekem sem.- vigasztaltam. Ő erre csak megölelt. Én hirtelen nem is tudtam mit reagálni, de ahogy észbe kaptam egyből visszaöleltem. Jól esett ez az ölelése. Szerintem ez egy nagyon jó barátság kezdete lesz.. Legalábbis remélem..
Még aznap filmeztünk egyet, tömtük magunkba a fagyit, cukrot, csokit. Tudom ez nagyon nagyon hirtelen történt, igazából még én is meglepődtem saját magamon, nem jellemző rám ez a sponteanitás, de úgy éreztem rátaláltam valami igazán fontosra. De természetesen nem is én lennék, ha nem most költöznénk el.. Most végre lehetett volna egy igazi barátnőm sok év után, de nekem most el kell menjek. Igen, tudom még alig ismerjük egymást, de én érzem, hogy teljesen őszinte, igaz barátság lesz ebből. Az ilyet megérzi az ember...
Ennek az egésznek az lett a vége, hogy Emily végül itt aludt nálunk. Nagyon élveztem, és ahogy elnéztem ő is.
De észrevettem valamit. Amikor Jack hazaért, olyan furcsán viseledett. Gyanús nekem ez a lány, de nagyon. Úgy voltam vele, hogy majd holnap rákérdezek nem firtatom tovább. Hamarosan elnyomott az álom...💤