9.

339 15 5
                                    

Már vagy 6 órát biztos utaztunk a megállás óta..  A fenekemet már egyáltalán nem érzem, tudjátok ez a bizsergő fájdalom grr.. Olyan szinten unatkozom, hogy szerintem még az öregekotthonában élő néniknek is eseménydúsabb a napjuk. A mozgásom meg egy lajháréval egyenlő sebességű.
Megyünk, megyünk, megyünk és még mindig MEGYÜNK.. Már teljesen kivagyok.. Soha, ismétlem szerintem SOHA nem fogunk odaérni.
Még kocsikáztunk vagy 3 órát, amikor megpillanthattuk a várva várt határt. Mi, a családikocsinkkal, a költöztetőkkel  a nyomunkban végigfurikáztunk a fél világon. 🚗🚚🚚 És ez leírhatatlan érzés volt amikor kb. 1 óra választ el az új otthonodtól.
"-Köszöntjük önöket az Amerikai Egyesült Államokban!"- mosolygott ránk egy bajuszos bácsi.
Ez volt számomra a megváltó mondat.. Végree itt vagyuunk!!Juhéé!
-Gyerekek mostantól amerikai állampolgárok vagyuunk-mondtam egy mosollyal a fejemen.
-Végre!-sipította az én egyetlen és összetéveszthetetlen bátyuskám.
-Igen-bólogattak nagyban anyáék. Még utaztunk egy kicsit és aztán megpillantottam  Los Angelest.
Ha azt ti láthatnátok.. Mindenhol szép és modern házak, óriási bevásárlóközpontok, játszóterek és modernebbnél modernebb dolgok. Tátott szájjal figyeltem ki az ablakon. Egyszerűen nem bírtam bezárni a számat, annyira fel voltam villanyozva.
Éppen nagyban bámultam a házakat amikor leállt a kocsi egy iszonyat gyönyörű ház előtt.
-Miért álltunk meg?
-Mert megjöttünk..?-vigyorgott Adam.
-Nee, az nem lehet, hogy ez a mi házunk-mutattam a ház felé és ezzel a mozdulatommal majdnem orronvágtam Jack-et..
-Upsz, bocsi- röhögtem.
-Semmi-röhögött vissza.
Bementünk a házba és szó szerint elállt a lélegzetem.

Bementünk a házba és szó szerint elállt a lélegzetem

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

Ez az én szobám.. Annyira gyönyörű..
Amikor már mindenki talált magának valami ülőalkalmatosságot, akkor elkezdtük megbeszélni, hogy s mint lesz a továbbiakban. Holnap kipakolunk, berendezkedünk és teszünk egy sétát a környéken. Még jó, hogy szünet van,mert így van időnk beköltözni normálisan.
Mire mindent megbeszéltünk, nagyon elszaladt az idő. Felmentem és nyugovóra tértem..
Másnap :
Reggel nagy mosollyal keltem fel. Annyira örültem, hogy már itt vagyunk. Leszaladtam a lépcsőn és leültem a többiek közé.
-Jóreggelt!-köszöntem.
-Heló-köszöntek vissza.
-Na akkor mi lesz a mai program?-szólalt meg hirtelen Jack.
-Hát először is, bemutatom nektek Hope-ot, a kislányomat..-fürkészte az arcunkat Adam.
-Rendben én már várom, hogy megismerhessem.-bólintottam egyet.
-Ja és még viszünk egy tálca sütit a szomszédainknak!-emlékeztette anya, Adam-et.
-Na igen és még az..
- Okés, akkor én felöltözök és meglátogatom a szembeszomszédot-mondtam.
-Rendben,akkor dologra fel!-mondta anya lelkesítően.
Felvettem egy sportosabb outfitet, ami egy Nike pulcsiból és egy térdnél szagatott farmerből állt. Végülis csak a szomszédba megyek nem.?
Miután ezzel kész voltam, fogtam egy tálca sütit és elindultam a szomszédházhoz...
Az utam nem tartott sokáig ( najó miket beszélek,csak kiléptem az utcára és már ott is voltam).
Becsöngettem..És mégegyszer..Majd mégegyszer.. Úgy voltam vele,hogy már többet nem csengetek, mert a végén még feljelentenek csendháborításért. Biztos csak nincsenek itthon..Ezért megfordultam,és elindultam volna,ismétlem VOLNA , ha nem csapódik ki mögöttem az ajtó...

KÉRLEK OLVASD EL:

Sziasztok! Tudom.. Nagyon sokáig nem írtam semmit.. nagyon sajnálom,de tényleg!! El nem hisztek mennyire..! Na de kárpótlásul itt egy rövidebb rész,és HOLNAP(vagyis ma 2:23😂😅)írok egy minimum 1000 szavas részt!! Megígérem! És további jó híreink: -beteg vagyok,bár ez nem jó hír nekem,de nektek igen.. most egy kicsit kipihenhetem azt, amit eddig az iskola leszívott belőlem.
-De ennek meglett az eredménye jó lett a bizim és egész jól sikerült a felvételim is😇
-Második félévben már nem kell annyit tanuljak, ezért megpróbálom a heti 1 részt tartani(ami valószínűleg szombatonként lesz,mert edzés vagy más iskolán kívüli tevékenységekkel még mindig le vagyok terhelve, ezért nincs nagyon időm hétközben..😤
-Nagyon szeretem ezt a történetet és remélem nektek is tetszik! Igaz még nincs kibontakozva egyáltalán, de ha türelmesen vártok annak meg lesz az eredménye! Nem akarom én sem elkapkodni..
-Ne lepődj meg ha az eddig részekben jelzi,hogy új, mert nem, csak vissza olvastam és egy kicsit bele-bele javítottam,de ha szeretnéd,hogy emlékezz és frissítse fel az emlékeidet akkor nyugodtan! Bár én általában így csinálok,mert úgy szeretek könyvet olvasni,hogy PONTOSAN tudom mi történt és nem a legsötétebb emlékeimből kell előkotorni..
-Ja és remélem gondolkoztok,hogy vajon ki lehet a titkos ajtó mögött😉

Has llegado al final de las partes publicadas.

⏰ Última actualización: Oct 31, 2017 ⏰

¡Añade esta historia a tu biblioteca para recibir notificaciones sobre nuevas partes!

My Story Title: CaliforniaDonde viven las historias. Descúbrelo ahora