My Story Title: California

6.

Hello emberek!😊 Akkor mostatntól a fiúval való beszélgetések magyarul lesznek:) pussz~A

"De ekkor kinyitotta a száját, és beszélni kezdett... Na ez az amit nem kellet volna..."

-Na mivan,cicám meleged van? Vagy miért ilyen vörös a fejed?- vigyorgott, mint egy idióta. Azt hittem ott nyel el a föld. Még egy ilyen bunkó parsztot. Fellök, bocsánatot sem kér, de ennek tetejében még oltogat is. Majd megmutatom én neki kivel cicózzon...
- Nem, képzeld,nincs melegem, csak valaki olyan meleg a közelemben,hogy hirtelen globális felmelegedés tört a világra.- vetettem oda hanyagul.Láttam az arcán, hogy ez betalált. Olyan falfehér lett, hogy azt hittem ott helyben összeesik.
-Ne...ne..nem i..is vagyok me..meleg!-dadogta idegesen.
- Aha, persze én meg ezt el is hiszem, mi?!-röhögtem flegmán. Szeméből megbánást és félelmet lehetett pár pillanatig kiolvasni, de utána egyből egy csibész vigyor terült el az arcán.
-Amúgy Cameron vagyok-nyújtott kezet.Én hülye, naiv megsajnáltam és elfogadtam a kezét..
-Én meg Kelly va..-nem tudtam végig mondani, mert a kezemnél fogva magához rántott és suttogni kezdett a fülembe.
-Tudod, kicsi..Túl könnyen át lehet téged vágni. Tényleg azt hitted, hogy ennyitől beijedek?! Akkor te még biztos nem ismersz eléggé..-lehellte a szavakat a nyakamba. Aztán egy puszit nyomott a fülem tövébe és elment. Ott hagyott. Csak úgy se szó, se beszéd. Elment. Még sosem éreztem ilyet. Ott ahol hozzámért, kellemesen bizsergő érzés kerített hatalmába. Jól esett, meg kell hagyni.
Egy darabig még néztem alakját, de hamar eltűnt a fák rentgetegében. Magam elé bámulva baktattam tovább, a gyönyörű ágas-bogas úton. De nem tudtam arra koncentrálni, hogy milyen szép a táj, mert azon a fiún járt az agyam. Valami különleges volt benne. Nem tudom mi, de megfogott. Kelly miket beszélsz?! Az a fiú egy bunkó állat volt. Átvágott, megalázott (még ha nem is mások előtt), de el kell felejtened ezt a fiút!!
Gyorsan elhessegettem ezeket a gondolotakot a fejemből, és elkönyveltem magamban egy "bunkó barom" néven.
Már vagy egy órája gyaloglok magamban, mivel ugye amíg én ott vesződtem azzal a gyerekkel, a többiek előrementek.
Nem tudom, hogy mi beszélgettünk ennyit, vagy a többbiek váltottak át nyúltempóba, de eleggé elhúztak. Már szerintem az üveghegyen is túl járnak. Ezeken gondolkodtam nagyban, amikor megláttam magam előtt 3 ismerős alakot sétalgatni. Elkezdtem rohanni- hát persze Kelly, a meredek hegyről csak rohanni kell...lefelé..-,mint egy idióta. A mellettem elsuhanó emberek csak néztek, hogy mi ez a tornádó?! Hát emberek, kérem szépen én volnék. Kelly White a tornádó. Még jól is hangzik.
Na tehát ott tartottam, hogy éppen irdatlan tempóban rohanok lefele a hegyről, azzal a szándékkal,hogy ráugrok a bátyámra hátulról, amikor egy embertelen nagyot zúgok. Hát nem én lennék, az biztos. Az arcom épp a földdel ismerkedett, amikor valaki megfogta a 2 karomat és felhúzott a földről. Belenéztem a szemébe a megmentőmnek  és egyből felismertem. A bátyám. Na már csak ez hiányztott..
- Na mi van húgi megismerkedtél a földdel?- röhögött a baromja.
- Képzeld el megbotlottam egy gyökérben ..- mondtam durcásan.
- Ha már az ismerkedésnél tartunk, akkor ki volt a gyerek akivel beszélgettél?!- vont kérdőre. Én egy frappáns válasszal otthagytam;- semmi közöd hozzá,de ha annyira kíváncsi vagy, az is csak egy gyökér volt amiben véletlenül felbuktam.- vigyorogtam rá ördögien.
- Hát húgi, úgy látom téged szeretnek ma a gyökerek.- üvöltötte utánnam Jack. Nem láttam, de éreztem, hogy mosolyog.
Még kb. Fél órát mehettünk amikor végre megpillantottuk a kisházat. Kész megváltás volt számomra, mivel a lábaim már a laszakadás határán voltak. Bementünk, lepakoltunk és mindenki elment a saját dolgára. Én felmentem a szobámba és átöltöztem. Miután mindennel megvoltam befeküdtem az ágyamba és nyomkodtam a telóm, amíg anya nem szólt, hogy menjek, mert grillezünk.
Felpattantam és levánszorogtam fájó végtagokkal a kertbe. Már minden elő volt készítve. Mindenki azt rakott a nyársára amit szeretett volna. Sütögettünk, beszélgettünk és még jobban alkalmunk nyílt megismerni Adamet. Nekem eddig is szimpi volt, de mostmár egyáltalan nem bánom, hogy hozzájuk költözünk. Ahogy elnéztem Jack szívébe is sikerült beférkőznie. Remélem lesznek olyan apa-fia pillanataik, mert Jacknek soha nem volt ilyen. Nekem voltak anyával ilyen anya-lánya shoppingolások, sütizések, de akkor Jack soha nem volt ott. Mindig a barátaival lógott. Remélem ez majd megváltoztatja a családhoz való viszonyát.
Ebbe a nagy gondolkozásba bealudtam a székbe, és már csak akkor keltem fel amikor valaki megfogott és betett a kocsiba.
- Össze rak..raktátok a cuccomat?- kérdeztem félálomba.
-Igen, beraktuk aludj nyugodtan kicsim-simogatott meg anyu. Nekem csak ennyi kellett nyugodt szívvel aludtam be..

Na helloka!😏😁 meghoztam az új részt. Hogy telik a nyár? Mindjárt vége a szünetnek sajna..:(
Élvezzétek ki még ami maradt😁🤗😉☺️😘~A