My Story Title: California

8.

Pár nappal később:
Ma csütörtök van. Már nagyjából összepakoltunk. Holnapután indulunk.. Végleg.. Elmegyünk.. Eddig ez nem is lett volna baj, de megismertem egy csodálatos lányt. Szinte minden időnket együtt töltöttük az elmúlt napokban. Most először éreztem, hogy számítok valakinek. Remélem Amerikában is lesznek barátaim..
Ezeken gondolkoztam amikor pittyeget a telóm.
Emily👑💁🏽:Sziaaa💖 Lenne kedved még így utoljára beülni a cukiba egy sütire?😔😏
Me: Suhanook💕 10 perc puszi 😘
Emily👑💁🏽: Siess!:)
Gyorsan leszaladtam az előszobába, felhúztam a cipőm és már úton is voltam. Tőlünk olyan 5-6 perc séta a cukrászda. Ez Emilyvel a közös helyünk.
Pár perc múlva meg is pillantottam barátnőmet  a sarkon. Nyakába borultam és jól megszorongattam.
- Na mizu?- kérdezte izgatottan.
- Nagyon semmi, otthon már az utolsó simításokat végezzük..- mondtam szomorkásan.
Emi is kicsit elkomorodott .
- Na, de most ne erről beszéljünk, inkább használjuk ki a hátramaradt időt.-mosolyogtam rá. Tudtam, hogy Eminek is ugyanúgy fáj, mint nekem, hogy elköltözünk csak nem akarja kimutatni.
Már beszélgettünk egy jó félórája amikor megláttam egy ismerős személyt:- Héj, Jack!- kiáltottam neki oda.
Ebben a pillanatban a barátnőm összerezzent. Ezen már gondokoztam, mindig olyan furcsán viselkedik amikor Jackkel kapcsolatos dologról van szó. Majd rákérdezek ha elment a bátyám..
-Sziasztok csajok!- köszönt.
-Szia- mondtuk egyszerre.
-Mit keresel itt?- kérdeztem gyanakvóan, mert nem volt rendben valami, éreztem.
-Anya kéri, hogy gyere haza..- válaszolta szomorúan.
-Rendben, elköszönök Emilytől és megyek utánad-pillantottam jelentőségteljesen barátnőmre egy "most nem menekülsz" nézéssel. Ezt ő meg is értette egyből, és amilyen gyorsan csak tudta, lehajtotta a fejét.
-Okés, akkor otthon tali- és ezzel el is ment. Pár másodpercig még figyeltem távolodó alakját és aztán hirtelen megfordultam és letámadtam barátosnémet:
-Te!-kiáltottam.
-Én?- lepődött meg.
-Igen,te! Miért vagy ilyen furcsa Jack közelében?- vontam kérdőre .
-Nem-nem is vagyok furcsa.. E-ezt még is honnan veszed?- próbálta menteni a menthetőt.
-Ne is tagadd, tetszik neked!- mutattam rá és egy amolyan"énmindenttudokésnemfogszátvágniengemazbiztos" fejet vágtam. Elég viccesre sikeredhetett, mert a baratnőmből kitört a nevetés.
-Jó lebuktam-komolyodott meg- tényleg tetszik, de ne mondd el senkinek!-hajtotta le a fejét.
-Mégis ki a jó francnak mondanám el?- mosolyogtam a csacsiságán.
-Na gyere ide-öleltem meg-annyira szeretlek!- mondtam már a sírás határán, mert most jutott el az agyamig az, hogy lehet soha többé nem láthatom.
-Én is!- sírta el magát.
Még egy kis depizés-lelkizés után haza fele vettem az irányt. Háát igen abból a mindjártból, közel 30 perc lett.
Ahogy csak tudtam szedtem a lábam, mert így is nagyon le leszek szidva..
Amikor hazaértem, síri csend volt a házban. Meglepődve mentem be a konyhába.
-Sziasztok
-Hello- köszöntek vissza. Néhány perc hallgatás után megszólaltam:
-Miért kellet hazajönnöm?- tértem a lényegre.
-Kicsim,-kezdte anya- a költöztető nem tud csak holnap jönni, így elfogadtuk az ajánlatát és holnap indulunk. Bocsáss meg, tudom, hogy fontos volt neked még az az egy nap, de ez így jött ki. Mi is most tudtuk meg ...
Nem tudtam megszólalni, annyira lesokkolt a hír.. Jó egy nap ide vagy oda. De akkoris, ezt nem tudták volna mondani a hülye költözetők?!Inkább szótlanul megfordultam és csalódottan felbattyogtam a szobámba.
Mikor beértem a szobába, leültem az ágyra és pislogás nélkül bámultam magam elé.. Aztán egy 5 perc múlva el kezdtem tombolni. Ami az én szótáramban azt jelenti, hogy elkezdtem mindent össze-vissza ütni ami az utamba került. Nem sok dolgot ért a támadásom, mert már minden be volt dobozolva. Tehát be kellett érnem egy nagy plüssmaci püfölésével..
A nagy támadó-hadjáratomban úgy elfáradtam, hogy az ágyra vetettem magam és egyből bealudtam.
Másnap:

Reggel egy nagy csörrenésre keltem. Felültem az ágyamon és azon gondolkoztam, hogyan lehetek ilyen igénytelen, hogy este még fogat se mostam. Úgy voltam vele, már úgy is mindegy ezért inkább fogtam magamat és becsörtettem a fürdőbe. Lefürödtem, fogatmostam és a tegnapi smink lemosása után egy újat varázsoltam az arcomra. Felfrissülten és tisztán léptem ki a fördőszobából. 
Gyorsan leszaldtam a lépcsőn és berobogtam a konyhába kaja után kutatni. A küldetésem sikerrel járt, mert pár perc múlva egy zacskó gumicukorral mászkáltam a kezemben. Levágódtam a többiek mellé akik a kikapcsolt(!!) tévét bámulták. A nagy csöndet az én csámcsogásom zavarta meg. Mindenki tekintete rám szegeződött.
Én meg egy olyan "mivan már enni sem lehet?" fejjel bámultam vissza. Ők csak egy lasajnáló nézést eresztettek meg felém és visszatértek eredeti elfoglaltságukhoz. Még pár percig folytatták ezt a nagyon hasznos tevékenységet( én közben még mindig gumicukrot zabáltam), amikor kintről egy dudaszót nem hallottunk meg. Mindenki felpattant és érdeklődve  nézett ki az ablakon. A költöztetők voltak azok...
- Itt az idő, induljunk- szólalt meg anya nagynehezen. A többiek szédszéledtek és mindenki ment a saját cuccait összepakolni és még egy utolsó pillantást vetni a házunkra. Én a gumicukrom társaságában felmentem a szobámba összecókmókolni.
Olyan 1-2 óra múlva mindenki indulásra készen volt. A költöztetők már bepakoltak, és a ház teljesen üresen állt. Már csak egy lépés volt hátra.. A legfontosabb embertől fájdalmas búcsút venni. Odatotyogtam a barátnőmhöz, és bőgve a nyakába ugrottam. Egy 10-15 percig még búcsúszkodtunk, aztán anya ránk szólt, hogy indulni kéne.
- Mennem kell, de ígérd meg, hogy minden nap beszélünk és sosem felejtessz el!- súgtam a fülébe.
-Ígérem, sosem felejtelek el és meg foglak látogatni az is biztos!- mosolyodott el sírás közben.
- Redben-nevettem el magam.
- Kelly gyere már..- ordította oda Jack türelmetlenül.
- Szia, légy jó és vigyázz magadra!-mondta ki végszóként.
-Te is!-  ezzel sarkon fordultam és beültem a kocsiba.
Még egy darabig néztem távolodó alakját, de amikor már nem láttam előrefordultam ės elkezdtem gondolkodni, hogy mi lesz most velem? Ki fogom én ezt bírni nélküle? Ezeken kattog ott az agyam amikor elnyomott az álom, a bő 5 órás esti alvásnak nem nevezhető szenvedés miatt.
Egyszercsak arra riadtam fel, hogy áll a kocsi. Körülnéztem félkómasan, de mivel nem láttam senkit, kikászálódtam a kocsiból. Nyújtózkodtam egyet és elindultam a bezinkút boltjába ahol a többiek lehettek. Igazam is lett ott kávéztak az egyik asztalnál.
- Sziasztok- köszöntem nekik.
- Szia
- Mennyit aludtam?
- A fél utat végigaludtad -vigyorgott Adam.
-Igen,és közben rajtam terpeszkedtél..- motyogta Jack az orra alatt.
-Jujj, bocsánat- nevettem el magam. Köztudott, hogy én a kocsiba mindig alszok, de teljesen szétterülve.
Még morgott valamit, de azt már nem értettem... 
Visszaültünk a kocsiba és nekivágtunk az út második felének. És én természetesen elaludtam..

Sziasztook! Úristen tudom NAGYON elhanyagoltam a könyvet az utóbbi időben.. De nagyon sokat kell tanulnom ebben a félévben mert felvételit írok majd. És nagyon kell rá készülnöm.. Meg mindenből nagyon hajtanak a tanárok és még e mellett edzésre is  kell járnom.. Tényleg nagyon sajnálom, de ebben a félévben semmilyen rendszersség nem lesz a könyv folytatását illetően.. De második félévben már szinte semmit sem kell majd tanuljak(legalábbis remelem) és lesz időm az írásra az biztos! Most is igyekszik azért annak a pár embernek örömet szerezni a részekkel aki olvassa:) Na de ez egy jó hosszú pontosan 1124 szavas rész lett👆🏻 jó olvasást, remélem tetszeni fog!❤️~A